Kibbutzi tipusok: Az úszólecke

Azokban a messzi napokban amikor még kibbutztag voltam, egy nyári estén az uszodában hűsöltem. Egyszerre csak odalépett hozzám Dina, egy kecses alakú, bubifrizurás és pajkos tekintetü fiatal nő és arra kért, hogy tanítsam meg úszni. Szivesen vállaltam a feladatot. Biztos voltam abban, hogy nagyon fogom élvezni a foglalkozást Dinával, de amit nem vettem számitásba az a férje volt. Az úszás tanítás hozzájárója a közvetlen fizikai közelség, akaratlan testi érintések – néha olyan helyeken amelyeket intímnek tekintenek – és rövid idő után észrevettem, hogy a párja árgus szemekkel és látható izgalommal figyel minket a medence partjáról.
Elgondolkoztam:
„Minek nekem ez a fejfájás? Hiszen létezik Dinán kivül is elég vonzó, jókinézésü lány a kibbutzban (ha nem is annyira kalandvágyók mint ő), olyanok akiknek nincsen egy a féltékenységtől megkergült függeléke, aki minden mozdulatomat sasszemekkel követi”.
Találtam valamilyen kifogást, Dina elnézését kértem és visszavonultam a szobámba. A következő napokban igyekeztem más időpontban látogatni az uszodát mint Dina és férje és egy idő múltán teljesen elfeledkeztem az egész esetről.
A kibbutzot már rég elhagytam, de néhány jó barátom még ott lakik és sok év múltán egy szombati napon meglátogattam az egyiket. A pázsiton üldögéltünk, körülöttünk gyerekek, unokák, kutyák zsibbongtak és közös barátokról pletykáltunk, ki mivel foglalkozik, ki hagyta el a kibbutzot, ki vált el, amikor hirtelen eszembe jutott a fenti eset.
„És mi van Dinával?” – kérdeztem. „Tud már úszni?”
Egy pár csodálkozó tekintet fordult felém, de néhány másodperc után mindenki visszatért az elöző elfoglaltságához és csak a barátnőm Masa súgta a fülembe:
„Milyen furcsákat kérdezel! Dina a kibbutz sport-oktatója és ő tanítja gyermekeinket és unokáinkat úszni!”