A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS

Az utóbbi időben a média sok helyet szentel a globális felmelegedésről szoló anyagoknak. A nagy – és szomorú – hír ezen a területen, hogy ma már nincs vita arról, vajon a földgömbünk csakugyan melegedik-e; csak arról, mennyire és milyen ütemben. Az itélet a folyamat okáról is egyértelmű: az emberi tevékenység az, amelyik okozta és okozza a szén-dioxid és egyéb gázok koncentrációjának emelkedését és idézi elő az üvegházhatást, amikor is az atmoszférában felhalmozott gázok nem teszik lehetővé a Föld hősugárzásának elillanását a külső űrbe, hanem visszaverik azt hozzánk.
A Föld átlaghőmérséklete 1860 óta kb. fél fokkal növekedett. Az utolsó évtizedekben felgyorsult a melegedés folyamata és ha valami nem történik a folyamat megállításának érdekében, várható, hogy 2100-ra a Föld középhőmérséklete átlagosan 1,4-5,8 °C-kal fog emelkedni. Ez a melegedés máris szélsőséges időjárási jelenségeket okoz a világ minden részén, például erős viharokat (a "Katarina" hurrikán csak a leghíresebb volt közülük), aszályt Ázsiában, árvizeket, a sarki jéghegyek felolvadását, a tengerszínt emelkedését és az alacsony területek elárasztását, szélsőséges hőhullámokat (a súlyos európai hőhullámban 2003 nyarán Franciaországban több mint 15.000 ember pusztult el) és tüzeket, terméshozam csökkenést, légszennyezéstől származó egészségkárosodást, stb. A Közelkeleten is – ahol én élek – észleljük az olyan változásokat, mint a tengerszínt emelkedés, a földalatti víztartó rétegek elsavasodását, az esős napok csökkenését és a sivatagi területek elterjedését. A 20-ik század jelszava a pusztaság meghódítása volt, a 21 században sivatagosodásról beszélünk.
Azt lehet mondani, hogy a globális klimaváltozás fő okai a demográfiai robbanás és az életszínvonal emelkedése. A fokozodó iparosítást és a emberiség természetbe való folyamatos beavatkozását hibáztatjuk; a gépjárműveket, amelyek mérgező gázokat juttatnak a levegőbe, a repülőforgalmat, amely beszennyezi az atmoszférát, a légkondícionálókat. Természetesen reméljük, hogy olyan programok, mint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó kiotói egyezmény, megállítják ezt a veszélyes folyamatot, és mérgesek vagyunk Bush elnökre, aki megvétózta a ratifikálását az Egyesült Államok által. Pedig sajátmaguk felelősek a világ össz üvegház-gáz mennyisége negyedének kibocsátásáért. De hadd tegyek fel egy érdekes kérdést önmagunknak, az aggodalmaskodó hétköznapi polgároknak:
Mi lesz a harmadik világ szegény lakosságával? Mi persze őszintén kívánjuk, hogy az életszínvonaluk emelkedjen, az éhinség és a betegségek eltűnjenek és ők is ugyanúgy élvezhessék a modern technológia vivmányait mint mi, nemde? A paradox helyzet az, hogy ez a humánus szemlélet szöges ellentétben áll a fenti üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó irányzattal.
A fejlődő országok sokszáz millió lakosa villanyszolgáltatás és folyó víz nélkül él. Alacsony életszínvonaluk miatt, az erőforrások felhasználása minimális és ezért csak kis mértékben járulnak hozzá a globális klímaváltozáshoz, de minden javulás életszínvonalukban – akár ezen országok lakosságának minden további növekedése nélkül is – környezetkárodást fog okozni, különösen, ha ezen országok a fejlett nyugat energiapazarló és környezetszennyező kulturáját teszik a magukévá.
A délkelet-ázsiai, dél-amerikai országok, amelyek felégetik az esőerdőket, hogy szabad mezőgazdasági területeket teremtsenek éhes lakosságuk milliói számára, növelik az üvegházhatást, elsősorban magával a gyújtogatással (amely káros gázokat áraszt az atmoszférába), de azzal is, hogy redukálják a fák mennyiségét amelyek felszívnák a szén-dioxidot és csökkentenék koncentrációját a Föld légkörében.
Mi tehát a megoldás? Néhány alternativa létezik, de sajnálatunkra nincs semmilyen garanciánk, hogy ezeket el fogadják és kivitelezik. A világ vezetőinek nagy része nem a hosszútávú ökologikus szempontok, hanem a rövidtávú politikai érdekek alapján tervezi lépéseit. A szemük előtt nem a jövő generációk sorsa áll, hanem a választóik aznapi betevő kenyere – s igen: voksa.
A javasolt megoldások egyike, áttérni olyan erőforrások használatára, amelyek nem bocsátanak ki szén-dioxid gázokat, példáúl szélenergiával működő erőművekre, vagy akár atomerőművekre is. Egy ilyenfajta erőmű nem szennyezi be a környezetet és nem bocsát ki káros anyagokat az atmoszférába. Az atomenergia használatának a legnagyobb veszélye a balesetek lehetősége. Olyan katasztrófák folytán, mint a csernobili 1986-ban, erős társadalmi mozgalmak keletkeztek, amelyek ellenzik az atomenergia hasznosítását, de a mai új generációs atomreaktorok a lehető legbiztonságosabbak és elegendő befektetéssel még biztonságossábbá válhatnak. A francia villamos energia 70 százalékának, a belga 65 százalékának eredete már ma is nukleáris.
Más eszközök: Fokozatosan áttérni a környezetre nem káros hidrogénnel meghajtott járművek használatára, új erdőket ültetni és ezzel növelni a szén-dioxid felszívását az atmoszférából, de ezeken és más hatósági eszközökön kívül – amelyeket az ENSZ-nek, azaz az UNO-nak kéne kezdeményezni és a különféle hatóságoknak kivitelezni –, létezik egy egész sor módszer, amely lehetővé teszi, hogy mi, egyszerű polgárok is kivegyük a részünket a Föld felmelegedése elleni harcban és az üvegházi gázok csökkentésében, amelyeket a különböző modern készülékeink okádnak a Földgolyónk légkörébe.
A "Time" magazin 51 ötletet közölt a globális felmelegedés lassítására. Egy részük egyszerű és magától értedő, de néhány határozottan eredeti és elgondolkoztató.
– Ahelyett, hogy szárítógépet használjunk, maradjunk csak hagyományos teregetésnél.
– Térjünk át a CFL féle izzókra amelyek 60%-al kevesebb energiát igényelnek egy hagyományos villanykörténél.
– Oltsuk el a villanyt és állítsuk le a légkondiciálókat azokban a helyiségekben ahol senki sem tartózkodik – otthon és a munkahelyünkön.
– Nyissuk ki az ablakokat, szellőztessünk, s csak amikor igazi hőség van, használjuk a légkondit. Szigeteljük lakásunk falait és menyezetét. (Ezzel szemben, a fűtés légkondival, úgyanúgy mint a mikrohullámú sütő használata gáztűzhely helyett, csökkenti a CO2 kibocsátást).
– Kapcsoljuk ki elektromos készülékeinket, amikor nem használjuk őket. Igen, a számítógépet is.
– Fizessük számláinkat az interneten. Nemcsak papírt (amely fából készül!) spórolunk meg, hanem az üzemagyag használatát is csökkenteni fogjuk, mert nem kell kikézbesíteni a számlákat.
– Együnk kevesebb rostélyost. "Melyik okoz nagyobb globális melegedést: Az autónk, vagy a hamburgerünk?" A válasz a húspogácsánk. A nemzetközi húsipar – a trágya, amelyet a marhacsordák kiadnak és a metángázok, amelyeket emésztőrendszerük kibocsát – a világ üvegházi gáz kibocsátásának a 18%-ért felelős. Ha összegezzük az energiát, amelyet a marhák felnevelésére, szállítására és eladására fordítunk, egy vastag "T-bone" szték a tányérunkon egyenlő egy üzemanyagvedelő Hummer terepjáróval.
– Motoros utainkat úgy tervezzük, hogy minél kevesebb balra fordulás legyen bennük. (A várakozás, amíg az ellenforgalom lehetővé teszi a fordulást, üzemanyagot pocsékol).
És a meglepően egyszerű utolsó ötlet:
– A környezetvédőknek a nagy városba kell költözni. Egy ház, amelyet a vidéken építenek, elképzelhetetlen kárt okoz a környezetnek. Az építés maga az infrastruktúrát, a nővényzetet károsítja és csökkenti az állatvilág életterét. Szennyvízcsatornákat ásnak, a telket villamosítják, telefonkábeleket, vízcsövekeket fektetnek, utakat építenek, amelyeken azután a tulajdonosok, vendégeik és szállítóik közlekednek. A ház áramot használ, a légkondiciálók, a fűtés gázokat bocsátanak ki, a ház lakói szemetet termelnek, stb, stb.
A nagyvárosok (New York, London, Tokió) lakosai alig használnak privát járműveket, a városok a magasba terjeszkednek és nem széltében, és a „karbonlábnyomuk” sokkal kisebb. Több ember lakik kis területen és ennek az aránylagos zsúfoltságnak a jelentősége az, hogy az ellátási láncolat rövidebb a szállítók és a fogyasztók számára.
Mint mindenben, ebben a tárgyban is könnyű eltúlozni a dolgokat. Időről időre továbbra is élvezni szeretnék egy zaftos sztéket (medium rare, kérem!) és nem javaslom, hogy mindannyian felhőkarcolókba költözzünk. Úgy sem fogok viselkedni mint a hollywoodi színész, Ed Begley, aki lemondott egy meghívót Olaszországba, mert a légi út nagy CO2 kibocsájtással jár, de mindemellett biztos vagyok, hogyha mi nem teszünk drasztikus lépéseket, a következő generációk nem fogják megköszönni a szégyenletes örökséget, amelyet rájuk hagyunk. A volt amerikai alelnök Al Gore kitünő filmje a "Kellemetlen Igazság" volt az, amely eljutatta az üzenetet:
Az ellenség a kapukon dörömböl!
Az Európai Unió sokat tesz az üvegházi gázok kibocsájtásának a csökkenésére, de a nagy szennyező, a US, úgylátszik csak a következő elnök alatt fog csatlakozni a globális klimaváltozás elleni harchoz.

A LÁNY ÉS A NÉGER

A középiskola befejeztéig Sira „jó kislány” volt. Amint hazaérkezett a suliból megsétáltatta a kutyát, megcsinálta a leckéit, segített az anyjának a házimunkákkal, olvasott, játszott a kis tesójával. Néha eljött hozzá egy barátnője, máskor ő látogatott el egy osztálytársnőjéhez, pénteken a cserkészekhez ment, de mindig-mindig otthon volt abban az órában amelyet az anyja megszabott.
Aznap amikor letette az utolsó érettségit, kedve támadt elmenni valahová szórakozni. A szülei nem ellenezték, elvégre a lányka megérdemelt egy kis lazulást a vizsgák feszültsége után.
Éjfélkor hazatelefonált, hogy késni fog. Kettő körül érkezett haza és elmesélte, hogy a „Soweto” klubban volt és egy helyes ’valakivel’ ismerkedett meg. A szülők nem aggódtak, tudták, Sira értelmes és felelős lány.
Másnap Sira csak négykor hajnalban nyitotta ki az előszoba ajtót. Az utána következő estén bejelentette, nem tudja mikor fog visszatérni és kéri ne aggódjanak miatta. Elvégre ő már egy nagy lány. Végülis fél hét lett mire befutott.Szülei érdeklődésére azt válaszolta, hogy az a bizonyos ’valaki’ egy fekete énekes Jamaicából, egy elragadó ember, csodálatos személyiség. Mit csináltak reggelig? Semmit, sétáltak a tengerparton.
További kérdőzősködés után kiderült, hogy lányuk csodálatának az alanya két hetes vendégszereplésre érkezett Tel Avivba és általában egy éjszakai mulatóban lép fel a Reeperbahnban, a rossz hírű hamburgi sex negyedben. A szegény szülők egy frászban voltak. Öntudatos, szabad szellemű emberek voltak világéletükben, a fajok közötti egyenlőségre nevelték a gyerekeiket, arra, hogy nincs különbség ember és ember között és most keresték a szavakat, miképpen magyarázzák meg lányuknak, hogy ellenzik az új barátját. Nem a bőre színe, hanem a foglalkozása, munkahelye miatt.
A szülők javaslatára Sira meghívta a barátját a péntek esti családi vacsorára. Nathan kb. 40 éves volt, alacsony és elég ronda. (Ha már néger kellett neki, jobban is választhatott volna, gondolta az apa, de lányának persze nem árulta el a gondolatait). Az étkezés alatt az asztal körül űlők minden lehető tárgyat megtárgyaltak a pár közötti kapcsolaton kivül. A szülők semmivel sem utaltak az óriási feszültségre amelyet éreztek és csak amikor a kettő elbucsúzott és kilépett az ajtón, kapott az anya a fejéhez és kiáltott fel:
"Mi a fene van velem? Teljesen megkergültem? Az én zsenge, ártatlan kislányom talán ma éjjel lesz AIDS-el megfertőzve és én ki sem nyitom a számat?"
A taxi állomásnál érte őket utol és könyörgött Nathannak, hogy ne nyúljon a lányához. Megmagyarázta neki, hogy a lány még soha sem volt férfivel és máshogy lett nevelve mint a nők akikkel mostanáig kapcsolatban volt. Máig sem világos pontosan mi tortént kettőjük között. Sira nem árulta el, a szülei pedig nem kérdezősködtek, de Nathan néhány nap múltán visszautazott Hamburgba és ezzel a szükségállapot le lett fújva.
A kapcsolat gyakori külföldi telefon hívások által folytatódott. Amikor Sira nem volt otthon, az apa volt az aki hosszan elbeszélgetett az énekessel. Azzal a meddő reménnyel, hogy elriasztja Nathant egy további látogatástól Izraelben, megpróbálta minél sötétebb színekkel felvázolni az itteni biztonsági helyzetet.
Néhány héttel a bevonulása előtt, Sira kijelentette, hogy meg akarja látogatni a barátját Hamburgban. A szülők meg sem próbálták lebeszélni tervéről, vagy isten ments megtíltani az utazást. Ismerték lányuk dafke természetét és tudták, hogy ilyen esetben pont kérelmük fordítottját csinálná. A papa lánya lelkére beszélt és sikerült megállapodnia vele, hogy a randi helyszíne a pornó főváros helyett Amszterdam lesz, ahol a mama családja lakik.
Egy nappal azután, hogy Sirát kivitték a röptérre, az anya egy kétségbeesett telefonhívást kapott Amszterdamból:
"Mit teszel velem?" – kiáltotta az öccse. "Megpróbáltam egy meleg zsidó otthont teremteni a lányaim számára és becsületben felnevelni őket és most megjelenik itt a lányod összeölelkezve ezzel a kétséges fekete típussal!"
Az anya a lányát kérte a telefonhoz és meghagyta, hogy menjen a barátjával egy szállodába.
Sira épen hazaérkezett, bevonult a katonaságba és már úgy látszott, hogy az egész rémálom a múlt jótékony homályába fog veszni, amikor egy nap – pont amikor katonalányunk szabira érkezett haza – azt a hióbhírt kaptuk a telefonon, hogy Nathan újra idelátogat. Sirát lázas izgalom fogta el, barátjának egy szép trikót készitett, amelybe a neve volt behímezve.
Két nap múlva a ház előtt egy nyitott fehér sportkocsi fékezett le amelyben Nathanon kivül még két sötétbőrű férfi űlt. Sira kiment hozzájuk és néhány percig élénk beszélgetést folytatott a látogatókkal. A szülei hiába hegyezték a fülüket, egy szó sem jutott el hozzájuk, csak a pantomimot leshették (együtt a szomszédokkal) a zsalu résein keresztül.
Néhány perc után az autó a férfiakkal eltávozott, Sira visszajött, de csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy Nathan azt akarta, szerezzen barátnőket a barátainak is. Ezután a szobájába ment és estig nem is jött ki.
Másnap az anyja a trikót a kukában találta.