AZ ORTODOX jERUZSÁLEM

A cfáti Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma (http://www.hjm.org.il/) egy alkalommal érdekes kirándulást szervezett Jeruzsálembe. A kirándulás célja: betekintést nyerni az ultra-ortodoxok (charédik) világába, magyar hangsúllyal. A kiruccanás zavartalan lefolyásának biztosítására, a résztvevőket felkérték, szerény öltözetben jelenjenek meg, nők: fejkendő, hosszú szoknya (nem nadrág!), hosszú ujjú blúz, testhez tapadó, vagy átlátszó ruha és szandál mellőzve, férfiak: kipa (én sapkát viseltem), nem t-shirt, vagy szűk ing, nem rövid nadrág és cipő, nem pedig szandál.

Kitűnő idegenvezetőnőnk nagy hozzáértéssel kalauzolt minket a szűk sikátorokban, sötét házbejáratokban és tudást, meg humort mutatott ki magyarázataiban a számomra addig ismeretlen társadalomról.

Nem fogom részletezni túránk minden mozzanatát. Egy négy órás séta a Mea Seárim negyedben nem tett a charédi világ szakértőjévé és a hangsúly itt a világon van, mert ez egy teljesen különálló, miénkkel párhuzamos világegyetem, saját törvényeivel, szokásaival, öltözékével, sőt nyelvével is és e két világ között csak kevés ponton van érintővonal.

A térképen országunk alig látszik. Néhány hete amerikai házaspár vendégünk és egy idő multán torkig voltam néhányszor ismételt mantrájukkal: „milyen kicsi itt minden!” Egy barátnőnk azért vándorolt ki, mert „az ország szűk számára”, de a véleményem szerint minden a szemszögünktől függ. Vannak tudósok, akik az életüket a világűr és a csillagok kutatásának szentelik, de léteznek mások, nem kevésbé kiválóak, akik saját pirinyó kertjük élettől hemzsegő mikrokozmoszára összpontosítanak. Tudjátok-e, milyen kincsek rejtőznek a mi ’kis‘ országunkban? Az utolsó fél évben alkalmam volt ellátogatni Dimonába, az izraeli-afrikai központjába, Rahatba, az egyetlen beduin városkába és most a charédik fellegvárába. Új világokat fedeztem fel, pedig el sem hagytam Izrael határait.

Látogatásunk legfontosabb pontja a „Ungarin (Magyar) Házak” lakónegyed volt, amelyet a 19.-ik század 90-es éveiben alapított „A Falak Őrzői Közössége” nevű magyar ortodox haszid emigráns csoport. E hermetikusan zárt közösség soraiba a mai napig nem vesznek fel olyanokat, akik nem magyar származásúak, de a származás megítélésére nem a mai határok számítanak, hanem a volt Monarchiáé.

Csoportunkat feltűnő szívességgel fogadta Lebovics rabbi, aki Izraelben született, de magyar az anyanyelve. Amellett, mint a Mea Seárim többi askenázi lakosa, sőt a szefárdok egy része is, akiket askenázi rabbik tanítottak a szent tudás alapelemeire, a rabbi a mindennapi életben a jiddist használja és gyerekei nem tudnak már magyarul. A szívélyes fogadtatás szöges ellentétben állt elvárásainkkal, de a rabbi elmagyarázta, hogy ő azokat is megérti, akik haragszanak ránk – mi is összeakadtunk egy pasival, aki ránk ordított, hogy takarodjunk a lakónegyedből – a közösség nem akarja, hogy életükhöz, mint egy előadáshoz viszonyuljanak, lefényképezzék ünnepeiket, szokásaikat, öltözéküket, gyerekeiket. Példaképen elmesélte, hogy a turisták miatt nem tudják megtartani szokásukat, kint a szabadban gyújtani Chanukka gyertyákat. A zsúfoltság, a zaj, a fényképezőgépek vakuinak csattanásai, nem teszik lehetővé, hogy a Teremtővel kommunikáljanak.

A továbbiakban egy barchesz (ünnepi fonott kalács) pékségbe látogattunk, majd egy szentkönyv boltba, betekintettünk néhány készétel üzletbe (gefillte fisch [töltött hal], húsleves kreplach-al [derelye] és kugli). Nem lehetett nem észrevenni a híres paskvilusokat, ahogy a fali plakátokat, az ultra-ortodox tömegkommunikáció egyik legnépszerűbb módját hívják. Ezek a nagybetűs plakátok minden szabad falat beburkolnak Mea Seárimban és epésen megbélyegeznek, megrágalmaznak minden jelenséget, nemcsak a világi körökben, hanem magában a charédi közösségben is. Idegenvezetőnőnk elmondta, hogy ezek a plakátok általában röviddel a szombat bejövetele előtt jelennek meg, mert akkor már egy vallásos ember nem tépheti le őket a falról.

Egy nagy üzletben, amelyben a vallásosok szerzik be fekete kalapjaikat (a Kabbalisták pedig a fehéreket), egy alkalmazott rövid előadást tartott a változó divatokról és különféle stílusok jelentőségéről. Így például a litván származású charédik körében az olasz Borsalino népszerű. A közösségeket a kalap perem szélessége különbözteti meg. Viccnek hangzik, de igaz történet: egy híres rabbi annak idején elítélte az askenázikat és megállapította, hogy a 9 centiméter peremű kalap megszentségteleníti a Sábátot, mert ez olyan méretű, mint egy sátor és szombaton természetesen tilos sátrat építeni.

A charédik fején több mint 30 féle különböző kalap díszlik. Kiemelkedő közöttük a széles és lapos, amelyet főleg a régi jeruzsálemi udvarokhoz tartozó haszidok viselnek. Európából a 19-ik században az első szervezett csoportban érkezők bevándorlók, a fent említett magyar haszidok voltak. Ezek az Osztrák-Magyar királyság polgárai voltak, amely azokban az időkben egy befolyásos nagyhatalom volt. Egy rendőr, vagy polgár sem merte volna bántalmazni őket. Miről lehetett megismerni őket? Széles és lapos kalapjaik alapján. Látták Jeruzsálem zsidai, hogy a kalap megvéd és ők is elkezdték hordani.

Néhány nevet kapott ez a fejfedő. „Szuper kalap” a gyártó neve alapján, „Repülő tányér”, kinézése miatt, vagy egyszerűen „Jeruzsálemi kalap”. Ma kevesen tudják, honnan származik kalapjuk, de büszkén viselik, mintegy kiáltványként: „jeruzsálemiek vagyunk és jeruzsálemiek leszármazottai generációk folyamán!”

A litvánokat a kalap tetején levő gyűrődés alapján ismerik fel. A belzi és vizsnici haszidok ugyanazt a fekete bársony masnis szalagú kalapot hordják, csak a belzieknél a masni a kalap baloldalán van, a vizsnicieknél pedig a jobb oldalon.

És még egy érdekes tény kirándulásunk tárgyával kapcsolatban: az üzletben, amelyben jártunk, a kalapok 90 százalékát Magyarországon gyártották!

Erős benyomásokkal fejeztük be e furcsa világ látogatását. Útban hazafelé azon méláztam, hogy a gyors iramban szaporodó charédi közösség egyszeri világi kerületekbe terjeszkedik és megváltoztatja azok jellegét. Feltételezhetően, hamarosan ultra-ortodox többség lesz Jeruzsálemben és azoknak a világiaknak, akik továbbra is ott akarnak élni, alkalmazkodni kell majd egy olyan többséghez, amelynek a türelem és megértés más közösségek életmódja iránt nem az egyik erőssége.

Egy további nyugtalanító gondolat: Vajon az ultra-ortodox Jeruzsálem, amelyben a lakosság összetétele annyira más lesz, mint az ország többi részében, továbbra is Izrael fővárosa maradhat?

Fényképek Mea Searimból

Custom Search

CSETTELÉS

Az Internetes chatet már néhányszor említettem, de a tárggyal bővebben nem foglalkoztam. Amikor vagy tizenöt éve felfedeztem a Nettet, ösztönösen megéreztem, ez a technikai vívmány úgy fog rám illeni, mint kesztyű a kézre, de azt is tudtam, ahhoz, hogy kihasználjam a benne rejlő lehetőségek teljes skáláját, szabad időt kell teremtenem. Azért nem is csatlakoztam a nethez, amíg nem menesztettek munkahelyemről korom miatt és egyszerre túl sok szabad időm támadt. (A US -ben nem ismerik a ’nyugdíj korhatár’ fogalmat? Az alkalmazott elbocsátása vallása, neme, származása, bőrszíne, faja, szexuális irányultsága, vagy akár életkora miatt, tiltott megkülönböztetés. A Boeing cég belső újságában olyanok nevét láttam, akik több mint 51 éve dolgoznak a vállalatnál).

Amint csatlakoztam a Világhálóhoz, felfedeztem, hogy ez a sokfejű hidra egy csomó téren hasznosítható. Mint legtöbbünk manapság, én is cserbenhagytam a csigapostát és e-maillel kommunikálok családommal, barátaimmal, kollegáimmal. On-line szótárak, mondatokat nyelvről nyelvre fordító software, háttéranyag és fényképek a kereső gépeken, majdnem túlságosan megkönnyítik az írást. További tevékenységeim? Zenét, dalokat, videókat, néha egész filmeket töltök le és ami csakugyan befolyásolta életemet, csettelek.

Chat angol szó, beszélgetést, csevegést jelent. Magyarul csettnek hívják. Azelőtt is összeültünk szombat este valakinek a nappalijában és itallal markunkban, megtárgyaltuk a világ bajait, de az Internet lehetővé teszi más szörfözők megtalálását akárhol a világon, minden kívánatos profil alapján, közös hobbi, nyelv, vallás és persze nemi preferencia és a csevegést velük egy virtuális nappaliban. A legjobb az egészben az, hogy a csetten olyan emberekkel ismerkedsz meg, akikkel normális körülmények között elhanyagolható esélyed lenne összefutni és beszélgetni.

A csett résztvevői általában becenévvel (’nick’) azonosítják magukat, de én nem szeretek fedőnevek mögött rejtőzni és saját nevemmel lépek be. A Világhálónak köszönhetően, a világ globális faluvá zsugorodott. Bármilyen isten háta mögötti helyén élsz, módodban van kommunikálni akárkivel, aki tőled sok ezernyi kilométeres távolságban van, bár az időszámítás-különbségek nehézségeket okozhatnak. Csak a kupica ital hiányzik. Arról minden csettelőnek egyedül kell gondoskodnia.

A 12 év alatt, amely azóta eltelt, sok chaten vettem részt, de hű maradtam az első chat szobámnak is, a Hun Vannak a Magyarok nevű oldalnak, a Skyex–nek, amely „1997 márciusától ad otthont azon a külföldön, illetve a szülőhazában élő magyaroknak, akik az interneten keresztül szeretnék megismerni más országokban élő honfitársaikat”.

Ezekben az években az Internet világában szélsőséges változások zajlottak le. Az egykor népszerű chatek elenyésztek és újak, korszerűbbek foglalták el helyüket, különféle társadalmi hálózatokhoz (mint a Facebook) a használók néhányszáz milliója csatlakozott, de Skyex, majdnem változatlanul fennmaradt.

Valahol azt olvastam, hogy a nettes csett magányos, szerencsétlen, korlátolt, félénk embereket szolgál, akiknek nehézségeik vannak emberi kapcsolatok létesítésében. Ez talán így van bizonyos esetekben. Egy barát, akit ott szereztem hallássérült, és mint maga is bevallotta, a valóságban nehezen tudna kommunikálni velem. A csetten viszont képességei egyenlők minden más résztvevőivel és senki sem tud korlátoltságáról. A szörfölők némelyike csakugyan szenved az egyedülléttől és szomjas a jó szóra, főleg ha anyanyelvükön van. Egyszer egy olyan felhasználóval csevegtem, aki magas lázzal feküdt otthon egyedül és csakugyan szarul érezte magát. Megpróbáltam lelket önteni bele, de ugyanakkor tudatában voltam a szomorú ténynek, hogy még egy csésze teát sem tudok neki készíteni.

A csett nem szükségszerűen helyettesíti a való életet. Néhány Skyex összejövetelen vettem részt Pesten és máshol, amelyekre nemcsak a helyiek jöttek el, hanem külföldiek is. Az egyik veterán csettelő, Fifike, a napokban szervez egy észak-amerikai talit Las Vegasban. Mindenki számára, aki csettelő helyiségben ismert meg valakit, igazi élmény (beismerem, nem mindig kellemes) végre szemtől szembe találkozni olyanokkal, akikkel évekig csak a hálózatban beszélgetetett.

Sok embert ismertem meg a világ minden tájáról a Skyexen és egy részük igaz barátommá vált. Jó néhánnyal találkoztam is és csak nagyon ritkán csalódtam. A csettelők néha fényképet cserélnek, de nélküle is jól meg lehet ismerni valakit, abból miként fejezi ki magát írásban, milyen a világnézete. Egyszer Burgenlandi barátom hívott meg hozzájuk. Családjának borászata van, ő is nagy borszakértő és sokat tanultam tőle. Máskor, útban hazafelé, megszakítottam utamat Csehországban, egy barátnő kérésére, aki végre meg akart győződni arról, létezik-e a drót végén (’drótocska’ voltam számára), amely a mondatok sorait teremti a gépernyőn, egy hús és vér személy.

Amikor Vancouverben AniBC-vel kávéztunk Joe’s Caféjában, már jól ismertük egymást sok-sok éves csettelés után. Nem tudom össze fogunk-e még egyszer jönni, de on-line találkozásaink most sokkal közvetlenebbek, mert el tudjuk képzelni magunknak beszédtársunk arckifejezését. Feleségemmel és két barátunkkal nagyon élveztük Rongybaba társaságát Anchorageben. Megmutatta nekünk a várost, segített sok mindenben és néhány hasznos tanácsot is adott.

Egyik legjobb barátommá vált Vince László. Laci gerincsérülést szenvedett, amikor az uszodában fejest ugrott és élete utolsó 27 évét tolószékben töltötte. Dacára annak, hogy mind a négy végtagja megbénult és ujjait sem tudta megmozdítani, megtanulta a számítógép kezelését – keze fejével pötyögtetett – és nemcsak kiterjedt levelezést folytatott barátaival a világon, hanem megtanult programozni, kiadott egy geolexikont, amelyhez ő maga készítette a fényképeket, a grafikát, a kísérő audiót és ebből tisztességesen megélt.

Laci volt az első, aki írásaimat olvasta, magán kritikusom volt és mindig bátorított, adjam ki őket könyv alakban. Miután a könyv megjelent 2004-ben, 25 példányt vett meg és elosztotta őket családjának, barátainak. Sokat csevegtünk, leveleztünk, mindent megbeszéltünk és mikor Magyarországon voltam, meglátogattam, de sajnos három éve elhunyt. Érzem hiányát.

Készülő könyvem szerkesztője a szegedi Magdi volt és amikor megjelent, a pesti Zsidó Fesztivál keretében megrendezett Könyvbemutatón, több mint 20 skyexesnek aláírtam könyv példányát. A sikerült fényképek nagy részét jó barátom peetr készítette, ő is tette fel őket a Nettre és neki köszönhetem, hogy a mai napig láthatók. A szerzők könyv heti bemutatkozásán, Szegeden, is jó néhány csett barátom volt a közönségben. A csetten ismertem meg a szombathelyi Katót, Pippát és Edinát is, akiknek vendégszeretetét egy felejthetetlen hétvégén élveztük feleségemmel.

Az évek folyamán különféle programokat fejlesztettek ki a két személy közötti érintkezés megkönnyítésére. A skyex féle csettek tömeges események és gyakran kedved támad a nélkül beszélni valakivel, hogy további tíz ember olvasná az elmondottakat és talán bele is kotyogna (a kukkolókat, akik láthatatlanul jelen vannak, nem is említve). Mint tudjuk, a szerelem mindenhol kivirágzik, ahol kétnemű társaság összejön és persze így van a csevegő szobákban is. Sok pár a Netten ismerkedett meg – és később össze is házasodott – és ahol romantikus légkör terem, egy harmadik ember társasága már csődületnek számít.

Az első csevegő program, amely lehetővé tette két internetezőnek, hogy egymással teljes magányban beszélgessenek – eleinte csak a billentyűzet segítségével – az izraeli ICQ volt, amely forradalmasította a személyes üzenetküldés terét és annak idején a legnépszerűbb alkalmazás volt. Sok évig használtam, azután is miután az amerikai AOL jelentős áron megvásárolta.

Az ICQ-n ismertem meg egy kínai nőt, három gyerek anyját, aki egy kis városban él Maléztában. Phui Sim olyan mértékben volt szégyenlős amilyet még nem tapasztaltam. Csak ritkán mozdult ki házukból. Barátjának nevezett, de nem szabadott azt mondani neki, hogy kedvelem, vagy puszival búcsúzni tőle. Férje, aki kínai éttermet igazgatott (természetesen, mi máshoz kezdjen egy kínai?), hajnalban járt haza, neje pedig csevegéssel próbálta enyhíteni rettenetes egyedüllétét, az Internet teljes ismeretlenségének álarca mögé bújva. Amikor feleségem öccse Maléziába utazott, egy kis ajándékot akartam neki küldeni, de Phui Sim nem volt hajlandó találkozni vele, nemcsak azért mert idegen, hanem mert soha fehér embert nem látott.

Amellett, szeretném figyelmeztetni a tapasztatlanokat, ne hígyenek túlságosan az Netten hallottaknak. Vannak olyanok, akik kihasználják azt, hogy ismeretlenek és megjátsszák magukat, hogy megfeleljenek mások elvárásainak. A kereső gépek lehetővé teszik, hogy a világ legromantikusabb verseiből idézzen, udvarlása tárgyát csodálatos virágokkal halmozza el, a leggyönyörűbb zenei részleteket játssza le számára és úgy tűnjön, ő a lovag a fehér lovon, akiről minden lány álmodik.

Nemrég mesélt kollegám egy ilyen esetről, amikor egy fickó elcsavarta egy asszony fejét és tönkretette az életét. Kiderült, hogy a pasi akkora paraszt, amilyet a világ még nem látott. Komoly könyvet soha sem olvasott, költészetről nem is beszélve, a zene csak elaltatja, de ezen felül, lelkiismeretlen gazember és hazug fráter, aki a tönk szélére jutatta a nőt.

Az ICQ után más programokat fejlesztettek ki, amelyekben már mikrofonunk és videokameránk segítségével hangos és képes párbeszédet is folytathatunk. Az ICQ megpróbált haladni a korral és korszerűsítette programját azzal, hogy hozzáadta ezeket az opciókat is, de már nem tudta visszaszerezni az elsőbbséget. A Világhálón ma sok nyilvános videokamerás csevej fórum létezik, bár a zömük sex oldal, de én már meguntam a közös, nyílt csevegést és előnyben részesítem az olyan progikat, amelyek lehetővé teszik a privát beszélgetést.

Az azonnali üzenetküldő programok között a legrégibb a Microsoft Messenger. Léteznek további, hasonló programok, mint például a Yahoo Messenger, de úgy vélem, a legbarátságosabb és legismertebb a Skype. A hang és videó minősége jelentősen feljavult az évek folyamán és a felhasználók folyamatosan szemmel követhetik, hogy a listájukon levők be vannak-e jelentkezve. Ha hinni lehet a Skypenak, ebben a percben több mint 16 millió csevegő veszi igénybe.

Be vagyok iratkozva a Facebookba is és időről időre benézek, elolvasom az üziket, amelyeket barátaim hagytak, megtekintem az új fényképeket és kommentálom is őket, ha a tartalmuk megkívánja, de a fő kommunikációs alkalmazásom a Skype. Listámban vagy 60 név van, köztük két gyerekem, más családtagok, régi jó barátok, újak, akiket a Netten ismertem meg és még néhány kollegám is. Véleményem szerint, befellegzett a vonalas telefonoknak. Kinek nincs állandóan a hálózatba bekötött számítógépje és minek kell további összegeket költeni arra, hogy családunkkal és barátainkkal beszéljünk otthon, vagy külföldön?

Választhatunk, lehet a billentyűzeten pötyögtetni – az előnye, időd van jól meggondolni és megfogalmazni mondanivalódat – mikrofonon beszélni – az előnye, hallod partnered hangját és néha a tónusból jobban ki lehet olvasni mondanivalója tartalmát, mint a szavakból – és végül a videokamerát is igénybe venni. Itt az előny még nyilvánvalóbb, különösen, ha egy kedvelt személlyel beszélsz. Olvashatod az arckifejezését, láthatod mosolyát (vagy esetleg könnyeit), úgy kommunikálsz vele mintha egymással szemben ülnétek. De hiszen tulajdon képen csakugyan szemben ültök egymással és a távolság közöttetek nem nagyobb, mint a kamerától való távolságodnak és beszélőpartnered távolságának az összege.

Ez egy nyerő software. A jövőben azt hiszem minden mobil telefon a Skype-al és hasonló programokkal lesz felszerelve.

Custom Search