A cfáti Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma (http://www.hjm.org.il/) egy alkalommal érdekes kirándulást szervezett Jeruzsálembe. A kirándulás célja: betekintést nyerni az ultra-ortodoxok (charédik) világába, magyar hangsúllyal. A kiruccanás zavartalan lefolyásának biztosítására, a résztvevőket felkérték, szerény öltözetben jelenjenek meg, nők: fejkendő, hosszú szoknya (nem nadrág!), hosszú ujjú blúz, testhez tapadó, vagy átlátszó ruha és szandál mellőzve, férfiak: kipa (én sapkát viseltem), nem t-shirt, vagy szűk ing, nem rövid nadrág és cipő, nem pedig szandál.
Kitűnő idegenvezetőnőnk nagy hozzáértéssel kalauzolt minket a szűk sikátorokban, sötét házbejáratokban és tudást, meg humort mutatott ki magyarázataiban a számomra addig ismeretlen társadalomról.
Nem fogom részletezni túránk minden mozzanatát. Egy négy órás séta a Mea Seárim negyedben nem tett a charédi világ szakértőjévé és a hangsúly itt a világon van, mert ez egy teljesen különálló, miénkkel párhuzamos világegyetem, saját törvényeivel, szokásaival, öltözékével, sőt nyelvével is és e két világ között csak kevés ponton van érintővonal.
A térképen országunk alig látszik. Néhány hete amerikai házaspár vendégünk és egy idő multán torkig voltam néhányszor ismételt mantrájukkal: „milyen kicsi itt minden!” Egy barátnőnk azért vándorolt ki, mert „az ország szűk számára”, de a véleményem szerint minden a szemszögünktől függ. Vannak tudósok, akik az életüket a világűr és a csillagok kutatásának szentelik, de léteznek mások, nem kevésbé kiválóak, akik saját pirinyó kertjük élettől hemzsegő mikrokozmoszára összpontosítanak. Tudjátok-e, milyen kincsek rejtőznek a mi ’kis‘ országunkban? Az utolsó fél évben alkalmam volt ellátogatni Dimonába, az izraeli-afrikai központjába, Rahatba, az egyetlen beduin városkába és most a charédik fellegvárába. Új világokat fedeztem fel, pedig el sem hagytam Izrael határait.
Látogatásunk legfontosabb pontja a „Ungarin (Magyar) Házak” lakónegyed volt, amelyet a 19.-ik század 90-es éveiben alapított „A Falak Őrzői Közössége” nevű magyar ortodox haszid emigráns csoport. E hermetikusan zárt közösség soraiba a mai napig nem vesznek fel olyanokat, akik nem magyar származásúak, de a származás megítélésére nem a mai határok számítanak, hanem a volt Monarchiáé.
Csoportunkat feltűnő szívességgel fogadta Lebovics rabbi, aki Izraelben született, de magyar az anyanyelve. Amellett, mint a Mea Seárim többi askenázi lakosa, sőt a szefárdok egy része is, akiket askenázi rabbik tanítottak a szent tudás alapelemeire, a rabbi a mindennapi életben a jiddist használja és gyerekei nem tudnak már magyarul. A szívélyes fogadtatás szöges ellentétben állt elvárásainkkal, de a rabbi elmagyarázta, hogy ő azokat is megérti, akik haragszanak ránk – mi is összeakadtunk egy pasival, aki ránk ordított, hogy takarodjunk a lakónegyedből – a közösség nem akarja, hogy életükhöz, mint egy előadáshoz viszonyuljanak, lefényképezzék ünnepeiket, szokásaikat, öltözéküket, gyerekeiket. Példaképen elmesélte, hogy a turisták miatt nem tudják megtartani szokásukat, kint a szabadban gyújtani Chanukka gyertyákat. A zsúfoltság, a zaj, a fényképezőgépek vakuinak csattanásai, nem teszik lehetővé, hogy a Teremtővel kommunikáljanak.
A továbbiakban egy barchesz (ünnepi fonott kalács) pékségbe látogattunk, majd egy szentkönyv boltba, betekintettünk néhány készétel üzletbe (gefillte fisch [töltött hal], húsleves kreplach-al [derelye] és kugli). Nem lehetett nem észrevenni a híres paskvilusokat, ahogy a fali plakátokat, az ultra-ortodox tömegkommunikáció egyik legnépszerűbb módját hívják. Ezek a nagybetűs plakátok minden szabad falat beburkolnak Mea Seárimban és epésen megbélyegeznek, megrágalmaznak minden jelenséget, nemcsak a világi körökben, hanem magában a charédi közösségben is. Idegenvezetőnőnk elmondta, hogy ezek a plakátok általában röviddel a szombat bejövetele előtt jelennek meg, mert akkor már egy vallásos ember nem tépheti le őket a falról.
Egy nagy üzletben, amelyben a vallásosok szerzik be fekete kalapjaikat (a Kabbalisták pedig a fehéreket), egy alkalmazott rövid előadást tartott a változó divatokról és különféle stílusok jelentőségéről. Így például a litván származású charédik körében az olasz Borsalino népszerű. A közösségeket a kalap perem szélessége különbözteti meg. Viccnek hangzik, de igaz történet: egy híres rabbi annak idején elítélte az askenázikat és megállapította, hogy a 9 centiméter peremű kalap megszentségteleníti a Sábátot, mert ez olyan méretű, mint egy sátor és szombaton természetesen tilos sátrat építeni.
A charédik fején több mint 30 féle különböző kalap díszlik. Kiemelkedő közöttük a széles és lapos, amelyet főleg a régi jeruzsálemi udvarokhoz tartozó haszidok viselnek. Európából a 19-ik században az első szervezett csoportban érkezők bevándorlók, a fent említett magyar haszidok voltak. Ezek az Osztrák-Magyar királyság polgárai voltak, amely azokban az időkben egy befolyásos nagyhatalom volt. Egy rendőr, vagy polgár sem merte volna bántalmazni őket. Miről lehetett megismerni őket? Széles és lapos kalapjaik alapján. Látták Jeruzsálem zsidai, hogy a kalap megvéd és ők is elkezdték hordani.
Néhány nevet kapott ez a fejfedő. „Szuper kalap” a gyártó neve alapján, „Repülő tányér”, kinézése miatt, vagy egyszerűen „Jeruzsálemi kalap”. Ma kevesen tudják, honnan származik kalapjuk, de büszkén viselik, mintegy kiáltványként: „jeruzsálemiek vagyunk és jeruzsálemiek leszármazottai generációk folyamán!”
A litvánokat a kalap tetején levő gyűrődés alapján ismerik fel. A belzi és vizsnici haszidok ugyanazt a fekete bársony masnis szalagú kalapot hordják, csak a belzieknél a masni a kalap baloldalán van, a vizsnicieknél pedig a jobb oldalon.
És még egy érdekes tény kirándulásunk tárgyával kapcsolatban: az üzletben, amelyben jártunk, a kalapok 90 százalékát Magyarországon gyártották!
Erős benyomásokkal fejeztük be e furcsa világ látogatását. Útban hazafelé azon méláztam, hogy a gyors iramban szaporodó charédi közösség egyszeri világi kerületekbe terjeszkedik és megváltoztatja azok jellegét. Feltételezhetően, hamarosan ultra-ortodox többség lesz Jeruzsálemben és azoknak a világiaknak, akik továbbra is ott akarnak élni, alkalmazkodni kell majd egy olyan többséghez, amelynek a türelem és megértés más közösségek életmódja iránt nem az egyik erőssége.
Egy további nyugtalanító gondolat: Vajon az ultra-ortodox Jeruzsálem, amelyben a lakosság összetétele annyira más lesz, mint az ország többi részében, továbbra is Izrael fővárosa maradhat?
Custom Search
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése