MI A KÖZÖS A ZENESZERETET ÉS AZ ÁLLATBARÁTSÁG KÖZÖTT?

Néhány ideál, amelyben komolyan hittem, mint gyerek, felnőtt koromban súlyos kárt szenvedett, nagy részük a teljesen hihetetlen Holocaust miatt, amely népem javát megsemmisítette.
Amikor kicsi voltam, gyakran hallottam, hogy aki az állatokat szereti, nem lehet rossz ember. Grogan John, a „Marley és Mi” szerzőjének a szavaival: „Az állatbarát egy különleges emberi faj, jótékony lelkű, teli empátiával, talán egy bizonyos hajlamossággal a szentimentalizmushoz, olyan nagy szível, mint a felhőtlen égbolt.” Nem hiszem, hogy egy más fajhoz tartoznék, de mindig szerettem a kutyákat és ők ezt őszinte, feltétel nélküli szeretettel viszonozták. Azokban a rég elmúlt napokban, hittem az elcsépelt mondásban is, hogy e négylábú teremtés az ember leghűbb barátja, de aztán kiderült: a legkegyetlenebb, kérges lelkű hitlerista mészárosok, nemcsak odaadó kutya tartók voltak, hanem ezekből a farok csóváló kedves lényekből, amelyek a kezedet nyalják és a gyerekeidet védik, vérszomjas ragadozókat idomítottak, amelyek ádázul őrjöngve támadtak gazdájuk áldozataira és húsdarabokat téptek ki testéből.
A zenével is szerelmi viszonyom van. Nem vagyok nagy szakértője, sokszor még a legismertebb műveket sem tudom azonosítani, nincs is szándékomban benevezni zeneismereti vetélkedőkre, de ösztönösen értem a nyelvét, mint a gyerek is megérti anyja szavát, anélkül, hogy fogalma lenne a nyelvtani szabályokról. Mindig hittem abban, hogy minőségi zene hallgatása, nemcsak élvezetes, esztétikus tevékenység, amellyel szabad idődet töltöd el, hanem lelkileg felemeli hallgatóját, emberivé, tökéletesebbé teszi. Megint rá kellett jönnöm, hogy a náci pribékek nem voltak tudatlan parasztok, vulgáris prolik, bűnözők, akiket a hatóság az alvilág ranglétra legaljáról rekrutált, hanem művelt emberek, akik olvasták, ismerték a klasszikus irodalmat, költészetet, akik este Mendelsohnt hallgatták és reggel újabb Mendelsohnokat gyilkoltak meg.
Lenint, a bolsevik forradalom vezérét, senki nem nevezi naiv idealistának. A rendszere ellenségeit irgalmatlanul semmisítette meg, de szavai szerint – amelyeket az író Maxim Gorky örökített meg „képtelen túl gyakran hallgatni Beethoven Appassionata szonátáját, mert ahhoz támad kedve, hogy édes butaságokat mondjon és megsimogassa a kis emberek buksiját, márpedig ezeket a fejeket ütni kell, ütni könyörtelenül, ahhoz, hogy a forradalmam megvalósuljon. Tehát inkább nem fogom hallgatni többé.”
Ez valahogy sokkal emberiebbnek tűnik. Egy normális ember nem hallgat isteni zenét este és reggel embereket gyilkol, de persze egy normális ember egyáltalán nem gyilkol. Pont.
„A halál német nagymester” (eredetiben Der Tod ist ein Meister aus Deutschland) írta a zsidó költő Paul Celan „Halálfúga” című költeményében, amelynek tárgya a haláltáborok iszonyata. Felteszem a kérdést: vajon a náci hóhérok csakugyan hallották a zenét? És azt is, vajon a magas kulturális nívó automatikusan emberivé tesz?
A zene jótékony hatása vitátlan. Mint orvosi és biológiai kutatások bizonyítják, befolyása alatt növekedik a tehenek tejhozama, a tyúkok többet tojnak, a nővények jobban fejlődnek. Az agy elektromos tevékenységének feljegyzése (EEG mérés) kimutatta, hogy zenehallgatás közben nemcsak az izmok feszültsége változik meg, hanem elváltozások észlelhetők az agyi vérnyomásban, a lélegzés ritmusában, a pulzusban és a szembogár kitágulásában is. A zene hatására a betegek fájdalma csökken, közérzésük javul, magabiztosságuk és energiájuk növekedik.
Az interakciónak állatokkal is pozitív hatásai van. Klinikai kutatások kimutatták az egyenes kapcsolatot az állattartás és gazdáik testi és lelki egészségi állapota között. Az állat asszisztált terápia a depresszió hatékony ellenszere. Négylábú látogatók még rövid távon is jótékony fiziológiai és pszicho-szociális hatással vannak a betegekre. Társadalom-ellenes és elidegenült ifjúság esetében, az állattartás a fiataloknak alkalmat ad érezni, hogy tartoznak valakihez, szeretik és elfogadják őket és hasznot hozhatnak. Az állatok feltétel és megítélés nélkül rajongnak gazdáikért, mindig hajlandók kapni és nyújtani szeretetet.
Lehet, hogy a válasz a kérdésre, hogyan lehetséges, hogy mindkét szeretetemben, amelyeket csak pozitív fényben láttam, olyan elfogadhatatlan társaim akadtak, mint a náci szörnyetegek, hogy a zene és a visszacsatolás, amely az ember-állat kapcsolat által keletkezik, csakugyan hat az emberre, de nem változtatja meg, hanem felerősíti természetes hajlamait. Azt az embert, aki természeténél fogva jó, a zene és az állatok társasága jobb emberré változtatja, de ha eleve szadista, vérengző hajlamok rejtőznek benne, a zene csak felerősíti ezeket az inklinációkat és az abszolút uralom egy vakon engedelmes állaton, amely soha nem kritizál és akkor is imádja gazdáját ha maga a gonoszság megtestesülése a Földön, felbátorítja gazdáját és megerősíti negatív tendenciáit.
Sajnos elvesztettem a naivitásomat és soha többé nem fogom azt a hibát elkövetni, hogy azt hiszem, szomszédjaim, akik szeretik háziállataikat, kóbor macskákat etetnek udvarukban, zenebolondok, akik a filharmonikusok egy koncertjét sem mulasztják el, természetüktől fogva jó lelkűek. Talán néhány pontot írok javukra, de végső ponton a szerint fogom őket megítélni, miként viselkednek a mindennapi életben, milyen a magatartásuk más emberi lényekkel szemben.

Felújított írás:

A SZAUNA VILÁGA - Hatodik és végső részlet

Ezek az egyik legmaradibb társadalomból származó, többnyire idős arab férfiak – nem hiszem, hogy arab nő bemerészkedne a szaunába – nem zavarták meg a közrendet. Órákig üldögéltek csendben a kis medence mentén nyugágyukban, egy nagy törülköző takarta az ölüket és kimeredt szemmel bámulták a palástalan jövés-menést. Látható zavarban voltak, de semmiért sem mondtak volna le a szállodai szolgáltatás e különleges részéről.
Csak egyszer voltam tanúja egy botránynak ezekkel a rendhagyó vendégekkel kapcsolatban. Egy idősebb, hölgy kacsázott ki visítva a tussolóból és azzal vádolt egy arab bácsit, hogy megleste amint mosakodott. Ki tudja milyen logika volt ebben a furcsa panaszban, hiszen mindenki úgyis ruhátlan volt. Az események hirtelen felébresztették a hölgy szégyenérzékét is és egy törülközőt tekert a dereka köré, de ez csak részint takarta be illemeit. Nem tudtam elhatározni mi murisabb: A testes nő pucér ülepe, vagy a szegény férfi zavara amint törött angolsággal magyarázza, hogy csak az illemhelyet kereste és esze ágában sem volt kukucskálni.

Az egyik legérdekesebb szaunás élményem egy másik síparadicsomban történt meg. Az árva villanykörte fényében néhány nehezen kivehető meztelen alak henyélt a fapadkákon. Beállítottam magamnak az egyik homokórát és én is lehevertem a törölközőmre. Néhány perc múltán az egyik alak – egy vörös hajú fiatal nő – nem jellemző módon felém hajolt és megkérdezte:
”Where are you from?”
"From Israel.”

A meghökkenés fizikailag észrevehető volt. Néhány hosszú másodperc után:
„Nem tudtam, hogy izraeliek is járnak ilyen helyekre.”
„Te is izraeli vagy, (héberben nincs magázás) nem?”
„Igen, de...”
Most következtek a szokásos kérdések. Mióta vagy itt, hol laksz, mivel foglalkozol, stb. Amikor kiderült, hogy mindketten az izraeli repülőtársaságnál dolgozunk, beszédtársam zavara a tetőig hágott. Megesküdtetett mindenre, ami szent nekem, hogy nem árulom el senkinek, hogy az összes lehető helyek közül pont itt és méghozzá pucéron hozott vele össze a vak véletlen.
A cégünknek néhányezer alkalmazottja van. Ismerősöm a szaunából, mint légikisasszony dolgozott és még csak közös ismerőseink sem voltak. Betartottam az ígéretemet és nem árultam el senkinek ‘sötét’ titkát, de amikor néha összefutottunk a folyosón, vagy az üzemi étkezőben, mindig elfordította a fejét.
Nagyvilági nő volt, nem szégyellte feltárni rejtett bájait minden idegen előtt, csak a honfitársának nem volt képes a szemébe nézni.

Felújított írás:

A SZAUNA VILÁGA - Ötödik részlet

A feleségem, aki munkája keretében a külföldi ifjúsági csereprogramért volt felelős, egyszer egy tizenegyedik osztályos delegációt küldött Finnországba. A program füzetben, amelyet a finnektől kapott, megjelent egy „szauna látogatás” című paragrafus is. Felhívta őket és kérte, töröljék a program e részét. A vendéglátók tiltakoztak: „a látogatás célja megismerni idegen kultúrákat és a szauna kultúránk része.”
A feleségem nem hátrált meg: „a mi kultúránk pedig nem engedélyezi zsenge fiatalok közös szórakozását ruhátlanul.”
Térjünk vissza Grindelwaldba. Körülbelül egy órát töltöttem komótos csevejjel a hölggyel, aki a bejáratnál fogadott – és a szauna néhány más vendégeivel – azután pedig lopva figyeltem amint felkészül a kilépéshez a kinti fagyba. Egy ilyen intim látvány normális körülmények között olyan különleges előjog, amelyben csak a férj, vagy a szerető részesülhet.. A szauna ebben a faluban mindennel fel volt szerelve, amire egy asszonynak a fürdőszobában szüksége lehet. Jó minőségű toalett szappan, simogató törülközők, hajszárító, hajlakk, kefék, arclemosó, tonik, illatos arctej, testbalzsam, eau de cologne, dezodor, kézbalzsam és higgyétek el nekem, ez a hölgy mindegyikét használatba vette. Ezután öltözködni kezdett. Már a csipkés fehérneműjéből láttam, hogy kitűnő ízlése van és amikor felvette a kiválóan szabott ruháját, a nyakára burkolta a Hermes sálat, felhúzta magas szárú bőrcsizmáját, belebújt szőrmekabátjába, kalapot öltött és a kesztyűt húzott, úgy nézett ki mint aki most lépett ki az egyik divatlapból. Még magam sem hittem el, hogy ezzel a tiszteletre méltó asszonysággal egy rövid ideje Éva kosztümben osztottunk meg egy fapadkát.

E tűzpróba után sok szaunát megjártam. Ezek az intézmények kivétel nélkül kétneműek, vagyis nők és férfiak együttesen használják őket (német kifejezéssel ’gemischte’), a homoszexuális szaunák az egyedüliek, amelyek egyneműek. A kedvencem Amszterdamban van. Ez egy intim, art deco stílusban berendezett intézmény, ahol könnyű klasszikus zene segíti elő a lazulást.

Deco Sauna, Amsterdam

Bonnban látogattam egyszer el a legnagyobb szaunába, amelyik egy nagy lakóház teljes alagsorát foglalta el. A szaunából lift repítette fel az arra vágyókat, egyenesen a majdnem futballpálya nagyságú napozó tetőre.
Egy másik, sokkal kisebb szaunában is voltam néhányszor Bonnban, még azokban a napokban, amikor ez volt Németország fővárosa. Barátaim laknak ott és ők vittek el a „Bristol” szálló szaunájába. Ide csak a szállóvendégek, vagy azok, akiknek bérletük van, járnak, csakhogy ennek a szállodának volt néhány különleges vendége is. Líbia állami betegsegélyzője oda utalja be azokat (a valószínűleg pénzes) pasikat, akik a betegségük miatt külföldön szorulnak kezelésre.

Folytatva

Felújított írás:

A SZAUNA VILÁGA - Negyedik részlet

Kétféle szauna létezik. A modern modellekben elektromos fütőtest adja a meleget (ez az a modell amelyet más országok is átvettek), de magában Finnországban elfogadtatottabb a tradiciónális modell, amely fával fűtött kályhára alapszik.
A szauna nem gőzfürdő jellegű – nincs is gőz, a levegő száraz, páratartalma majdnem nulla – és így a bent tartózkodás nemcsak kibírható, hanem élvezetes is. Néhány helyen, amikor a levegő túl száraz, időről időre egy kis vizet szoktak önteni az izzó kövekre a fűtőtartályban („felöntés”). Egy német szaunában ebből egy egész ceremóniát csináltak. A felelős személy fél óránként hangos kiáltással kihirdeti: 'Aufgiessen' (= felönteni), vizet mer fakanállal egy vödörből és ráönti a kövekre. A víz persze mindjárt elpárolog és a szoba egy ideig gőzzel telik meg. Pont akkor nyitottam ki az ajtót és megróttak:
„Nem hallotta az aufgiessen bejelentést?”
Van úgy, hogy sört is öntenek a kövekre és akkor a szaunában sült kenyér illata terjed el. Más szokás: a szaunázók frissen vágott nyírfavesszőkkel csapkodják magukat (és vendégeiket). Ez a vérkeringést pezsdíti fel és kellemes illattal tölti meg a szobát.

A szaunában tartózkodás majdnem szertartásos és az intézmények bejáratánál pontos viselkedési kód van kitéve, amelyik megszabja ennek a szertartásnak a rendjét.
A tussolás, méghozzá szappannal, köteles. Csak ezután léphetsz be magába a szaunába, leteríted a kisebb törülköződet a legfelsőbb fapadkára és ráülsz, vagy ráfekszel. Néhány perc múltán leereszkedhetsz az egyik alsóbb padkára, ahol a hőmérséklet egy picit alacsonyabb. A szauna helyiségben nem szokás társalogni, a cél a kikapcsolódás, a relaxálás. A falakon néhány homokóra van, hogy számon tarthassad mennyi ideig tartózkodtál odabent. Öt, vagy legfeljebb tíz percnél többet nem szabad bent maradni és amint kilépsz, egy medence jéghideg vizébe kell szökellned (Finnországban, a szauna hazájában, a hóban hemperegnek). Töredelmesen bevallom, hogy ezt a részt soha nem voltam képes elvégezni és a folyamatot egyenesen a következő fokozattal folytattam: Egy rövid séta a szabadban, a friss levegőben. A tested annyi meleget tárolt fel a szaunában, hogy még ha a kinti hőmérséklet -20 -30 fok is, nem fázol.

Most visszatérhetsz az épületbe, megint letussolsz (hideg vízzel, kérem, ne csaljunk, le a kézzel a meleg csapról) és még jobban lelazulsz. Öt percig áztatod a lábadat egy langyos vizű medencében és most már csak egy kis pihi következik. Minden tisztességes szaunának van egy félhomályos szobája, puha ágyakkal, gyapjútakarókkal és főleg csenddel. Ha beszélned kell, suttogj. A nagyobb szaunákban büfé is szokott lenni, frissítő italokkal, levessel, szendvicsekkel. Alkoholt szaunában nem szoktak fogyasztani, a finneknél szokásos sörön kívül (az ottani bevásárló központokban u.n. szauna virsliket is árulnak). Kb. fél órás pihenés után visszamehetsz egy további kör izzadásra, összesen legfeljebb háromszor.

Folytatva

Felújított írás:

A SZAUNA VILÁGA - Harmadik részlet

Megdöbbentem. A pénztáros erős svájci akcentussal beszélt, úgy látszik rosszul értettem utasításait és tévedésből a női szaunába nyitottam be. A nő mindjárt visítani kezd, szörnyű botrányt rendez, talán még a rendőrséget is kihívják, de a meglepetések még nem fejeződtek be. A hölgy a zavarnak jelét sem mutatta, inkább rám mosolygott és egy szívélyes "Guten Abend!"-el meg jellegzetes kézmozdulattal jelezte, jobb lesz, ha beljebb kerülök és behúzom az ajtót magam után. Egy más világba kerültem, amelynek létezéséről fogalmam sem volt. Ebben a világban, amely között és az én ismert, megszokott világom közötti távolságot nem a méterrendszerrel, hanem erkölcsi mérőléccel kell mérni, a totális meztelenség elfogadott norma és pont az számít súlyos sérelemnek, ha valaki fürdőruhában tartózkodik a szaunában.

Még sok évi szaunázás után is néha elképedek, amikor ott találom magamat a tussolóban amint néhány fiatal nővel együtt szappanozzuk intim testrészeinket. Ami itt természetesnek tűnik, otthon egy nedves álomnak is beérné. Számunkra minden nyilvános meztelenkedés erotikus jellegű. Vetkőző, csupasz nőket sztriptíz bárokban lehet látni Londonban, vagy a Folies Bergéresben Párizsban és a látottakról zavartan nevetgélve beszélünk felnőtt társaságban. Hasek híres hőse Svejk még a ‘pucér‘ szót is szégyelli kimondani és helyette a „nyakig mezítláb” kifejezést használja.
A testi szégyen teljes hiánya a szaunában egyáltalán nem a szabadosságnak a jele. Ez talán az egyedüli hely a világon ahol nincs helye a szexista célzásoknak, sőt a nemiség gondolatának sem és legalább a férfiak esetében, ez érthető okokból ajánlatos is. A szauna fogalom eredete a finn nyelv és a jelentősége egy szoba, amely – magas hőmérsékletű, fokozott izzadást előidéző – száraz levegőt tartalmaz.

Sokféle szauna létezik, de általában a finn szaunáról van szó. Finnországban a szauna sok éves tradíció, a lakosok már több mint 2000 éve hódolnak ennek a kedvtelésnek. Manapság kb. egy millió szauna van az országban, azaz egy esik minden öt lakosra. A nagy városi bérházakban közös szaunák vannak és a lépcsőházban ki van hirdetve, melyik család mikor használhatja. A finneknél a szaunázás nemcsak a tisztálkodást és az egészséget, hanem a lazulást is szolgálja és a társadalmi élet szerves része. Barátaikkal hasonlóan kávéznak/teáznak/boroznak, mint mi, de náluk a vendégeskedés közös szaunázással végződik. Sok üzletet is kötnek a szaunában. Ez talán furcsának tűnik, de a laza légkör a szaunában, ha összehasonlítjuk a merev, begombolkozott tárgyalásokhoz, nagyban hozzájárul a pozitív végeredményhez.

Folytatva

Felújított írás:

A SZAUNA VILÁGA - Második részlet

A kora délutáni órákban az egész folyamat fordított irányban bonyolódik le és mire besötétedik, minden elcsendesedik. Télen már négy óra körül alkonyodik és este az utcák majdnem teljesen kihaltak. Mindenki a fűtött szállásában, az éttermekben, kocsmákban, cukrászdákban, vagy a szaunákban lapul.

A síelők számára a szauna elsősorban eszköz a feszült izmok lazítására és a vérkeringés javítására az ízületekhez, de ezen kívül egy társadalmi találkahely is, ahol elmesélheted barátaidnak hajmeresztő élményeidet a havas lejtőkön (a „pisztákon”) és megbeszélheted az esti après ski programot. (Síelni is Grindelwaldban tanultam meg, de ez már egy másik elbeszélés tárgya volt).
Egy este Heidi takarítani és főzni akart és finoman tudomásomra jutatta, hogy a közeli órákban fölösleges leszek a házban. Kérdésemre, mit lehet este csinálni ebben a faluban, azt javasolta, menjek el a sport központba, ahol úszómedence, korcsolyapálya és szauna van.
„Nincs korcsolyám és nem hoztam magammal fürdőruhát” – panaszoltam. A barátnőm biztosított, hogy a szaunában nem lesz szükségem fürdőmezre és rejtelmesen mosolyogva – tudta milyen meglepetés vár naiv izraeli vendégére – utamra eresztett.
A sport központban jegyet vásároltam a szaunába, a pénztáros két törülközővel szerelt felt és egy faajtó felé irányított a folyosó végén. Amikor kinyitottam az ajtót, páratlan meglepetés ért. Gőzfelhőkkel körülvéve egy már nem annyira fiatal – de kitűnő testi állapotban levő – anyaszült meztelen nő állt szemben velem.
Folytatva

Felújított írás:

A SZAUNA VILÁGA - Első részlet

A mi hőségtől lüktető országunkban a levegő páratartalma néha a 100 százalékot is megközelíti és a szaunának nincs sok híve, de azokban az országokban, amelyekben télen a higany a hőmérőben a vörös vonal alsó határait döngeti, a 80-90 fokos hőmérsékletű szauna egy áldott mentsvár ahol felolvadhatsz és felhalmozhatsz egy kis meleget, mielőtt újra kimerészkedsz a dermesztő szélbe és a ködbe, amely egyenesen a tüdődbe hatol.
A szauna élményét akkor fedeztem fel először, amikor egy zimankós télen barátnőmnél, Heidinél (nem az ismert gyerekmese hősénél), vendégeskedtem Grindelwaldban, a legismertebb és legfestőibb turista falvak egyikében a svájci hegyekben.
Amikor reggel felébredtem, a szoba ablakán, a tetőről lelógó jégcsapok között, a félelmetes Eiger nézett be rám fejedelmi nagyszerűségében. Elképesztő látvány volt, a szoba védettségéből, az ágyamból bámulni a szeleket amint felkavarják a havat a hegy sziklás, ember nem járta csúcsán. Olyan közelinek tűnt, mintha hozzá lehetne érni és mégis messzi és elérhetetlen volt.

Grindelwald központja, az Eigerrel a háttérben
A tipikus síparadicsom napközben hangyabolyhoz hasonlít. Reggel óta – amikor az utak még jegesek és a közlekedés a súlyos felszereléssel hétszeresen körülményesebb – minden chaletből (= faház) sílécekkel megterhelt alakok bukkannak ki és hamarosan minden a völgy felé kígyózó ösvényen színpompás jelmezű, esetlen lábbelis üdülők ezrei baktatnak nehézkesen a busz állomások felé a fő utcákon. Néhány percenként dugig teletömött buszok indulnak el a drótkötélpálya állomásai felé.

Folytatva

LAPTOP

Már évek óta álmodok egy hordozható számítógép vásárlásáról, rajongok minden technológiai újításért, de eddig nehézségeim voltak megokolni ezt a kiadást. Felnőtt ember vagyok, a szüleim sajnos nem élnek már, viszont annyira haladott korú még nem vagyok, hogy gyermekeim gyámságára szorulnék (és mindent megteszek, hogy soha sem jussak ilyen helyzetbe!), de van egy szigorú kritikusom, aki árgus szemekkel felügyel minden tettemre és amíg őt nem sikerül meggyőznöm, a kezeim meg vannak kötve és az erszényem (vagyis inkább a hitelkártyám) hat lakatra van zárva. Ha találgatni próbáltattok és azt hittétek a feleségemről van szó, nagyban tévedtettek. A nejem egy áldott jó lélek, aki sohasem ellenzi rigolyáim teljesítését és épp azért szeretem annyira. A kegyetlen, kérhetetlen kritikus saját magam vagyok.
„Minek neked az a drága vacak?” – kifogásolta. „Nem vagy üzletember, nem utazol sokat külföldre. Van otthon egy kitűnő asztali géped, felszerelve minden szoftverrel, amelyre valaha is szükséged lehet (és olyanokkal is, amelyekre soha!) és a munkahelyeden is van hozzáférhetőséged a postádhoz. Velősen, ez úgy kell neked, mint púp a hátadra!”
Végül is a párom volt az, aki kirukkolt az ürüggyel álmom megvalósítására. Ellentétben velem, aki attól a pillanattól, amikor csakugyan személyes lett és ára is megengedhetővé vált, melegen keblemhez öleltem a számítógépet (már említettem valahol, a”Word” progi nyújtotta kényelem nélkül, alig lennék képes írni), a nejem csak akkor kezdte a számítógépet használni, amikor megérkezett az első e-mailje. Nem szükséges, hogy arról értekezzek mennyire elterjedt az elektronikus posta használata, ha itt ültök, ezt magatok is tapasztaltátok, elég, ha annyit mondok, hogy néhány éven belül az egész családunk, baráti körünk, ismerőseink, abbahagyták a csigaposta használatát és naponta a postaládánkat naponta a mailek, felköszöntések, meghívók, prezentációk, stb. özönével árasztják el. Érdekes módon, a személyes kommunikáció pont a számítógépesítés korában, példa nélkül álló módon virágzott fel újra.
Mindig csak egy kocsink volt és soha sincs vitánk arról ki használja egy adott napon, de egy komputer már nem elegendő számunkra. Mindenkinek vannak gyengeségei, az enyém az, éberségem óráinak zömét képes vagyok a képernyő előtt tölteni (a jobbik felem azt állítja, infúzióra vagyok kötve). Nemcsak levelezek emberekkel a világ minden táján és hosszan chatezek, de írogatok is néhány nyelven és eközben digitális szótárakat és lexikonokat veszek igénybe, felrakom a Webre fényképeinket, kiadásainkat egy dedikált szoftverbe vezetem be, filmeket, dalokat töltök le, nehéz leírni mi mindenre használom a gépet. A nejem néhány szervezetnél önkénteskedik és kiterjedt társadalmi kapcsolatai vannak Izraelben és a világon, leveleket ír, fordít néhány nyelvből és szeretet nélkül, de fokozatosan ő is rászorult a számítógép használatára. Így született meg az agyamban a megváltó gondolat: Házassági évfordulónkra (a 44-ik, remélem még sok továbbit fogunk együtt ünnepelni!), amely márciusban esedékes, meglepem házastársamat egy vadonatúj számítógéppel és a jövőben, annyi időt tölthet a gépen amennyit kíván és nem fogom elkergetni a képernyő elől.
Ezek az érvek belső számvevőmet is meggyőzték, de volt egy feltétele: „Végezz piackutatást!” Erről aztán teljes megegyezés van közöttünk, nem szeretem nehezen megkeresett pénzemet szemétre adni ki. Ha már vásárlok valamit, legyen minőségi áru! Használói profilt csináltam magamról. Egy asztali számítógép, drót halmazaival, nem jön számításba kis lakásunkban. Van drótnélküli modemünk és ha laptopot veszek, a lakásban könnyen mozgatható lesz és el lehet vinni külföldre is. Nincs szükségem grafikára, nem vagyok gamer és egy aránylag egyszerű gép is megfelel szükségleteimnek. Megkérdeztem a szakértők véleményét munkahelyemen (azt tanácsolták, hogy ne adjam alább a 2GB memóriánál és egy jó feldolgozóegységtől sem tekintsek el), elolvastam a kritikákat, összehasonlítottam az árakat és kereskedéseket az Interneten, megtekintettem kollegáim laptopjait és megkérdeztem mennyire vannak megelégedve. Eleinte előnyben részesítettem a kisméretű, 14, vagy akár 12 inches gépeket, de hamarosan rájöttem, hogy minél kisebb a képernyő, drágább a gép és végül is a 15.4 inches gépekre koncentráltam. A kb. egy hetes folyamat végén döntőképes lettem. Mindaddig, amíg kapok fizetést a reklámozásért, nem árulom el melyik márkát választottam, de a laptop ott van most az íróasztalomon és nagyon meg vagyok elégedve választásommal.
Írtam más egyszer arról mennyivel jobb az életünk a 21-ik században apáink és apáink apáinak az életétől és mennyire utálom a „régi jó idők” utáni vágyakozást, most pedig kijelenthetem, hogy a megelégedésemnek egyik fontos oka a személyes számítógép, amely még a legidősebb, legrokkantabb embernek is a világ minden szépségét (és csúnyaságát) a szó szoros értelmében keze ügyébe helyezi. Már leírtam feljebb mi mindenre használok egy ilyen gépet és csak egy tényt szeretnék még hozzátfűzni: Az Internet nélkül soha sem ismertem volna meg néhányat a legjobb barátaim közül. Ha pedig valaki azt szegezi nekem, hogy a szörfölés a neten nem az igazi élet, csak annak utánzata, az a válaszom, hogy a gép csak eszköz és nem szabad rabjává válni. Az igaz, hogy a net egyszeri alkalmakkal szolgál az ismerkedésre, de azután fel kell kelni a képernyőtől és találkozni ezekkel a személyekkel, mint én is tettem.
Ennyit a számítógépekről általában. Ami a laptopot illeti, repesve fogadtam, mint egy kisgyerek. Késő délután hozta el egy küldönc és éjjel alig tudtam elaludni, az ujjaim bizseregtek, annyira akartam már ismerkedni új játékommal. Minden megvan benne, ami az asztali párjában, csak amellett hordozható is! Nincsenek drótjai és minden funkcióját ott használhatom, ahol pont kedvem támad rá. Nemcsak íróasztalomon, hanem a nappaliban, szemben a Tv-vel, a konyhaasztalon, vagy – elnézést – akár a budiban is! Hálózatot létesítettem és a modern technológia csodái lehetővé teszik, hogy akár nagy tartalmú fájlokat is láthatatlan sugárzás szárnyain az egyik gépből a másikba repítsek.
Drága feleségem, minden jószívűségével, mindenkinél jobban ismeri gyöngeségeimet és kissé csípősen kérdezte, hogyha őt akartam megajándékozni, miért adtam az új gépnek az Avri’s laptop nevet. Csak azt tudtam válaszolni, hogy csakugyan, ez az elnevezése belső azonosítási célokra, de a hálózat titkos jelszava házasságunk dátuma, persze kódolva.