A feleségem, aki munkája keretében a külföldi ifjúsági csereprogramért volt felelős, egyszer egy tizenegyedik osztályos delegációt küldött Finnországba. A program füzetben, amelyet a finnektől kapott, megjelent egy „szauna látogatás” című paragrafus is. Felhívta őket és kérte, töröljék a program e részét. A vendéglátók tiltakoztak: „a látogatás célja megismerni idegen kultúrákat és a szauna kultúránk része.”
A feleségem nem hátrált meg: „a mi kultúránk pedig nem engedélyezi zsenge fiatalok közös szórakozását ruhátlanul.”
Térjünk vissza Grindelwaldba. Körülbelül egy órát töltöttem komótos csevejjel a hölggyel, aki a bejáratnál fogadott – és a szauna néhány más vendégeivel – azután pedig lopva figyeltem amint felkészül a kilépéshez a kinti fagyba. Egy ilyen intim látvány normális körülmények között olyan különleges előjog, amelyben csak a férj, vagy a szerető részesülhet.. A szauna ebben a faluban mindennel fel volt szerelve, amire egy asszonynak a fürdőszobában szüksége lehet. Jó minőségű toalett szappan, simogató törülközők, hajszárító, hajlakk, kefék, arclemosó, tonik, illatos arctej, testbalzsam, eau de cologne, dezodor, kézbalzsam és higgyétek el nekem, ez a hölgy mindegyikét használatba vette. Ezután öltözködni kezdett. Már a csipkés fehérneműjéből láttam, hogy kitűnő ízlése van és amikor felvette a kiválóan szabott ruháját, a nyakára burkolta a Hermes sálat, felhúzta magas szárú bőrcsizmáját, belebújt szőrmekabátjába, kalapot öltött és a kesztyűt húzott, úgy nézett ki mint aki most lépett ki az egyik divatlapból. Még magam sem hittem el, hogy ezzel a tiszteletre méltó asszonysággal egy rövid ideje Éva kosztümben osztottunk meg egy fapadkát.
E tűzpróba után sok szaunát megjártam. Ezek az intézmények kivétel nélkül kétneműek, vagyis nők és férfiak együttesen használják őket (német kifejezéssel ’gemischte’), a homoszexuális szaunák az egyedüliek, amelyek egyneműek. A kedvencem Amszterdamban van. Ez egy intim, art deco stílusban berendezett intézmény, ahol könnyű klasszikus zene segíti elő a lazulást.
Deco Sauna, Amsterdam
Bonnban látogattam egyszer el a legnagyobb szaunába, amelyik egy nagy lakóház teljes alagsorát foglalta el. A szaunából lift repítette fel az arra vágyókat, egyenesen a majdnem futballpálya nagyságú napozó tetőre.
Egy másik, sokkal kisebb szaunában is voltam néhányszor Bonnban, még azokban a napokban, amikor ez volt Németország fővárosa. Barátaim laknak ott és ők vittek el a „Bristol” szálló szaunájába. Ide csak a szállóvendégek, vagy azok, akiknek bérletük van, járnak, csakhogy ennek a szállodának volt néhány különleges vendége is. Líbia állami betegsegélyzője oda utalja be azokat (a valószínűleg pénzes) pasikat, akik a betegségük miatt külföldön szorulnak kezelésre.
Folytatva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése