LAPTOP

Már évek óta álmodok egy hordozható számítógép vásárlásáról, rajongok minden technológiai újításért, de eddig nehézségeim voltak megokolni ezt a kiadást. Felnőtt ember vagyok, a szüleim sajnos nem élnek már, viszont annyira haladott korú még nem vagyok, hogy gyermekeim gyámságára szorulnék (és mindent megteszek, hogy soha sem jussak ilyen helyzetbe!), de van egy szigorú kritikusom, aki árgus szemekkel felügyel minden tettemre és amíg őt nem sikerül meggyőznöm, a kezeim meg vannak kötve és az erszényem (vagyis inkább a hitelkártyám) hat lakatra van zárva. Ha találgatni próbáltattok és azt hittétek a feleségemről van szó, nagyban tévedtettek. A nejem egy áldott jó lélek, aki sohasem ellenzi rigolyáim teljesítését és épp azért szeretem annyira. A kegyetlen, kérhetetlen kritikus saját magam vagyok.
„Minek neked az a drága vacak?” – kifogásolta. „Nem vagy üzletember, nem utazol sokat külföldre. Van otthon egy kitűnő asztali géped, felszerelve minden szoftverrel, amelyre valaha is szükséged lehet (és olyanokkal is, amelyekre soha!) és a munkahelyeden is van hozzáférhetőséged a postádhoz. Velősen, ez úgy kell neked, mint púp a hátadra!”
Végül is a párom volt az, aki kirukkolt az ürüggyel álmom megvalósítására. Ellentétben velem, aki attól a pillanattól, amikor csakugyan személyes lett és ára is megengedhetővé vált, melegen keblemhez öleltem a számítógépet (már említettem valahol, a”Word” progi nyújtotta kényelem nélkül, alig lennék képes írni), a nejem csak akkor kezdte a számítógépet használni, amikor megérkezett az első e-mailje. Nem szükséges, hogy arról értekezzek mennyire elterjedt az elektronikus posta használata, ha itt ültök, ezt magatok is tapasztaltátok, elég, ha annyit mondok, hogy néhány éven belül az egész családunk, baráti körünk, ismerőseink, abbahagyták a csigaposta használatát és naponta a postaládánkat naponta a mailek, felköszöntések, meghívók, prezentációk, stb. özönével árasztják el. Érdekes módon, a személyes kommunikáció pont a számítógépesítés korában, példa nélkül álló módon virágzott fel újra.
Mindig csak egy kocsink volt és soha sincs vitánk arról ki használja egy adott napon, de egy komputer már nem elegendő számunkra. Mindenkinek vannak gyengeségei, az enyém az, éberségem óráinak zömét képes vagyok a képernyő előtt tölteni (a jobbik felem azt állítja, infúzióra vagyok kötve). Nemcsak levelezek emberekkel a világ minden táján és hosszan chatezek, de írogatok is néhány nyelven és eközben digitális szótárakat és lexikonokat veszek igénybe, felrakom a Webre fényképeinket, kiadásainkat egy dedikált szoftverbe vezetem be, filmeket, dalokat töltök le, nehéz leírni mi mindenre használom a gépet. A nejem néhány szervezetnél önkénteskedik és kiterjedt társadalmi kapcsolatai vannak Izraelben és a világon, leveleket ír, fordít néhány nyelvből és szeretet nélkül, de fokozatosan ő is rászorult a számítógép használatára. Így született meg az agyamban a megváltó gondolat: Házassági évfordulónkra (a 44-ik, remélem még sok továbbit fogunk együtt ünnepelni!), amely márciusban esedékes, meglepem házastársamat egy vadonatúj számítógéppel és a jövőben, annyi időt tölthet a gépen amennyit kíván és nem fogom elkergetni a képernyő elől.
Ezek az érvek belső számvevőmet is meggyőzték, de volt egy feltétele: „Végezz piackutatást!” Erről aztán teljes megegyezés van közöttünk, nem szeretem nehezen megkeresett pénzemet szemétre adni ki. Ha már vásárlok valamit, legyen minőségi áru! Használói profilt csináltam magamról. Egy asztali számítógép, drót halmazaival, nem jön számításba kis lakásunkban. Van drótnélküli modemünk és ha laptopot veszek, a lakásban könnyen mozgatható lesz és el lehet vinni külföldre is. Nincs szükségem grafikára, nem vagyok gamer és egy aránylag egyszerű gép is megfelel szükségleteimnek. Megkérdeztem a szakértők véleményét munkahelyemen (azt tanácsolták, hogy ne adjam alább a 2GB memóriánál és egy jó feldolgozóegységtől sem tekintsek el), elolvastam a kritikákat, összehasonlítottam az árakat és kereskedéseket az Interneten, megtekintettem kollegáim laptopjait és megkérdeztem mennyire vannak megelégedve. Eleinte előnyben részesítettem a kisméretű, 14, vagy akár 12 inches gépeket, de hamarosan rájöttem, hogy minél kisebb a képernyő, drágább a gép és végül is a 15.4 inches gépekre koncentráltam. A kb. egy hetes folyamat végén döntőképes lettem. Mindaddig, amíg kapok fizetést a reklámozásért, nem árulom el melyik márkát választottam, de a laptop ott van most az íróasztalomon és nagyon meg vagyok elégedve választásommal.
Írtam más egyszer arról mennyivel jobb az életünk a 21-ik században apáink és apáink apáinak az életétől és mennyire utálom a „régi jó idők” utáni vágyakozást, most pedig kijelenthetem, hogy a megelégedésemnek egyik fontos oka a személyes számítógép, amely még a legidősebb, legrokkantabb embernek is a világ minden szépségét (és csúnyaságát) a szó szoros értelmében keze ügyébe helyezi. Már leírtam feljebb mi mindenre használok egy ilyen gépet és csak egy tényt szeretnék még hozzátfűzni: Az Internet nélkül soha sem ismertem volna meg néhányat a legjobb barátaim közül. Ha pedig valaki azt szegezi nekem, hogy a szörfölés a neten nem az igazi élet, csak annak utánzata, az a válaszom, hogy a gép csak eszköz és nem szabad rabjává válni. Az igaz, hogy a net egyszeri alkalmakkal szolgál az ismerkedésre, de azután fel kell kelni a képernyőtől és találkozni ezekkel a személyekkel, mint én is tettem.
Ennyit a számítógépekről általában. Ami a laptopot illeti, repesve fogadtam, mint egy kisgyerek. Késő délután hozta el egy küldönc és éjjel alig tudtam elaludni, az ujjaim bizseregtek, annyira akartam már ismerkedni új játékommal. Minden megvan benne, ami az asztali párjában, csak amellett hordozható is! Nincsenek drótjai és minden funkcióját ott használhatom, ahol pont kedvem támad rá. Nemcsak íróasztalomon, hanem a nappaliban, szemben a Tv-vel, a konyhaasztalon, vagy – elnézést – akár a budiban is! Hálózatot létesítettem és a modern technológia csodái lehetővé teszik, hogy akár nagy tartalmú fájlokat is láthatatlan sugárzás szárnyain az egyik gépből a másikba repítsek.
Drága feleségem, minden jószívűségével, mindenkinél jobban ismeri gyöngeségeimet és kissé csípősen kérdezte, hogyha őt akartam megajándékozni, miért adtam az új gépnek az Avri’s laptop nevet. Csak azt tudtam válaszolni, hogy csakugyan, ez az elnevezése belső azonosítási célokra, de a hálózat titkos jelszava házasságunk dátuma, persze kódolva.