FEHÉR ÉJSZAKA

Amióta 2003-ban az UNESCO Tel Aviv Fehér Városát, Bauhaus építészete miatt, a Világörökség részének nyilvánította, az önkormányzat városunkban évente, a nyári napfordulóhoz közel eső hétvégén, egy Fehér Éjszakát rendez, amikor az éjszaka folyamán (és néhány órával előtte és utána), ingyen, vagy jelentős árengedménnyel, kinyílik a nagyközönség előtt több száz klub, kulturális és művészeti intézmény.  Számos rendezvényt is tartanak – zene, tánc, színház, film, video art, csoportos és egyéni kiállítások és más művészeti formák – amelyeknek egy részét az utcán, vagy a tengerparton szervezik meg. (A programok a Magyarországon is ismert Múzeumok éjszakájához, illetve a Színházak éjszakájához hasonlíthatók).

Feleségemmel és pesti vendégünkkel, három rendezvényt választottunk a sok közül. Az első a „Pályaudvar”on volt. A jaffai pályaudvar az első vasútállomás volt a Közel-Keleten, a Jeruzsálem-Jaffa járat végállomása. Az állomást 1891-ben avatták fel és 1948-ban zárták be. 2005 és 2009 között felújították és szórakoztató és szabadidős központtá alakították át.
A Fehér Éjszaka programja szerint ezen a helyszínen 21 órakor közösségi éneklést rendeznek. Mit már egyszer megírtam „az ifjúsági mozgalom keretében szoktam rá a közösségi éneklésre… Amikor másokkal együtt dalolunk – még ha teljesen idegenek is… – erős érzelmi kapcsolatot érzünk irántuk. Emberek, akik együtt énekelnek, a tapasztalatot jelentősnek, élénkítőnek, frissítőnek találják és utána, vidáman, reménykedve, az összetartozás érzésével térnek haza”.
Két énekesnő is fellépett néhány szép dallal repertoárjukból, de én, dacára annak, hogy az est elég fülledt volt, a legjobban azt élveztem, amikor a nagyszámú közönséggel együtt teli torokkal harsoghattam az ismert dalokat. Vendégünk is érdekesnek találta a rendezvényt, mert ilyet Magyarországon aligha láthat.
Innen átballagtunk a közeli Suzanne Dellal Táncközpontba, amelyet a Dellal család alapított, fiatal korban elhunyt lányuk Suzanne emlékére. A helyszínen azelőtt két középiskola működött és azoknak az épületei lettek átalakítva a mostani célra.  Itt 22 órakor néhány ír táncos lépett fel és egy táncműhely is működött, amelyben, a nézőknek mutatták meg az ír népi táncok lépéseit. Mi ugyan nem csatlakoztunk a táncolókhoz, de élveztük a nagyrészt fiatalokból álló közönség próbálkozásait nézni.
A központi rendezvény szélein, helyes kis kísérőprogramok is voltak. Egy táncospár és utána egy trió, röviden bemutatta művészetét és közben egy lány a közönségnek szórólapokat osztott teljes repertoárjuk időpontjáról. Egy férfi a hirdetés egy eredeti formáját választotta: egy videokameráról egy lány csupasz hátára vetítette fellépésük részleteit.
Egy szépséges hastáncos is fellépett, teljesen lenyűgözve engem, pedig általában nem vagyok a keleti táncstílus híve. Talán észrevette érdeklődésemet, mert hirtelen néhány centiméterre közeledett hozzám és közvetlen közelemben kígyózó mozgással mutatta be érzéki varázsát. Valószínűleg azt várta, hogy valamilyen módon reagálok, de annyira meglepődtem, hogy úgy álltam ott, mint egy fatuskó és végül is másfelé gravitált.
Most jött el az ideje az éjszaka fő attrakciójának, az izraeli Opera koncertjének, amely éjfélkor kezdődött és a műsor keretében a színház szólistái kedvelt opera áriákat, ismert operett és musical slágereket adtak elő. 
A terem majdnem megtelt és a színpadon néha 14 szólista volt jelen, akik elbűvölték a közönséget éneklésükkel. A programban többek között szerepeltek: „La Traviata", „Rigoletto", „Figaro házassága", „A varázsfuvola", „Don Giovanni", „Szerelmi bájital", „Hoffmann meséi", olyan operettek, mint a „Denevér", „A víg özvegy" és a musicalek, mint a „West Side Story", „Az operaház fantomja", „My Fair Lady", „Porgy és Bess és a „Hegedűs a Háztetőn”. Az éjjeli fáradságot néhány mókás részlettel próbálták enyhíteni, így például egy ismert „Carmen” áriát, amelyet általában egyetlen szólista ad elő, egy egész vidám kórus énekelte el.
A egyetlen zavaró pont az volt, hogy vendégünk, aki nincs hozzászokva az izraeli, talán túlságos légkondicionáláshoz, az egész idő alatt didergett. Felajánlottam, hogy hamarább megyünk el, de visszautasította. A hidegrázás ellenére élvezte az előadást. Máskor, amikor vendégünk lesz, stólát hozunk számára. 
A közönség nagy része reggel 3 óráig a helyén maradt és kitartó tapssal köszönte meg a művészek fellépését. 
A Fehér Éjszaka programjában volt még egy érdekesnek tűnő pont: Jóga napkeltekor a kikötő területén, de mi inkább lemondtunk a hajnali (5.30-kori) testmozgásról és hazamentünk, az ágyban bepótolni valahogy az átmulatott órákat.