ANYÁM RECEPTKÖNYVE

A napokban megint nagy munkába vágtam fejszémet: boldogult anyám receptjeit szeretném lemásolni és kinyomtatni, pusztán családi használatra. Anyukám még lány korában elkezdett egy szakácskönyvet írni. Ez úgy látszik szokás volt egy ‘jó házból származó’ lány számára. Kapott (vagy vett magának) egy kemény borítós vastag füzetet, nagybetűs címkés fülecskékkel, olyanokkal, mint ‘ELŐÉTELEK’, ‘HALAK’, ‘SŰLTEK ÉS HÚSFÉLESÉGEK’, ‘SALÁTÁK’, ‘UTÓÉTELEK’, ‘KOMPOTOK’, ‘SÜTEMÉNYEK’ és így tovább, mindez németül, anyám, szülei és kultúrkörének a nyelvén.

A füzet ránk maradt, de silány állapota hűen visszatükrözi a kavarodásokat és a zűrzavaros időket szüleim sorsában, a háborút, gettót, a költözéseket országból országba. A lapjai viseltesek, szakadtak, foltosak (érdekes lenne megvizsgálni ezeket a foltokat, mi a vegyi összetételük, milyen esemény okozta anyám életében? Valami tragédia, vagy csak kivitte a konyhába és egy szósz odaspriccelt?) sarkai elnyűttek, szamárfülesek. Egy lap hiányzik, és ami a legrosszabb számomra, aki megpróbálom fejteni az írást, anyám gót betűkkel kezdte írni receptjeit és ismerőseim között nincs senki, aki ezeket olvasni tudná.        

Szerencsémre, a legtöbb oldal olvasható – csak itt-ott van egy olvashatatlan szótag. A receptek nyelvezete rámutat az időpontra, amikor íródtak. Azokban a napokban, Európában nem lehetett télen friss gyümölcsöt és zöldséget kapni, a háziasszony befőzte az idény termékét és hétvégi étkezéseinkben választhattunk milyen savanyúságot, kompótot, vagy lekvárt fogyasztunk. Minden lakásban volt spájz, amelynek polcain sorakoztak a pergamenpapírral bekötött befőttes üvegek. A tartósító szer azokban a napokban szalicil volt, ma már más készítmények pótolják ezt. A receptek nagy részében a befőtt gyümölcsök, zöldségek helyett, frisseket lehet használni, amelyek manapság az egész év folyamán beszerezhetők.

Sok helyen utalás van bizonyos márkákra, amelyek úgy látszik akkor népszerűek voltak, de ma csak a Googleben lehet megtalálni, mik voltak ezek. Era úgy látszik valamilyen zsiradék volt, míg Vitello egy ismert margarin márka. Anyám előszeretettel használta Dr. Oetker termékeit is, de nem biztos, hogy ezek még mind kaphatók (mandulaízű sütőolaj).

Egy bizonyos receptben az áll „fél órát keverni”, de ennek manapság már nincs értelme, hiszen minden háztartásban van konyhai robotgép. A főzésben használatos zsiradékok is gyökeresen megváltoztak. Napjaink háziasszonya, legalábbis nálunk, liba-, disznózsír, vagy margarin helyett, inkább olajjal, vagy esetleg vajjal süt, főz. 

Anyám osztrák németet beszélt és miután a német tudásom nem elégséges, csak egy kedves magyarországi némettanár barátnőm segítségével tudom a recepteket helyesírási hibák nélkül lemásolni. Ismeretlen szavak esetében a szótárt is igénybe veszem, de sajnos az anyám által használt szavak ebben nem mindig jelennek meg. Hogy csak egy ismert példát hozzak, fasírt osztrákul Faschierte, a németországi németek viszont a Gehackte-t használják. (Egyszer, Németországban, Faschiertet rendeltem étteremben, de a pincér, nemcsak nem értette mit akarok, hanem nevetségesnek is találta a szót. Német tudásommal egy paradicsomlevest, gombapörköltet sem tudnék rendelni és legközelebb talán jobb lenne angolul beszélni).

A receptekben szerepelő gyümölcsök és zöldségek egy része, nálunk majdnem ismeretlen, mint például a meggy, az egres, a málna, a kelkáposzta, a sóska, de mivel a receptek töredéke már Izraelben íródott – az 50-es, 60-as években – hirtelen megjelent bennük a narancs, banán, padlizsán, avokádó.

Nagy meglepetésemre, felfedeztem, hogy vagy 30 recept apám kézírásában van. Feleségem egy kicsit csodálkozott, hogy tud egy ember, aki nem is konyít a főzéshez, receptet írni? Persze, hogy tud, ha olyan ínyenc, mint az apám (vagy a fia). El tudom magamnak képzelni a párbeszédet szüleim között. Valahol lakmároztak és apukám azt mondta:

„Talán egyszer nekem is főzöl ilyet?”

Erre anyukám az válaszolta:

„Ha azt akarod, hogy ilyet készítsek neked, szerezd meg a receptet”. 

Valójában anyám – egy fenséges szakácsnő – főztjei otthoni étlapunk abszolút uralkodói, az ősrégi szakácskönyv használata nélkül is. Továbbadta művészetét feleségemnek, legidősebb lányomnak és kis mértékben nekem is (bár én csak ritkán főzőcskézek). Már említettem egy elbeszélésemben, hogy egyszer megpróbáltam felidézni egy kedvencemet, a kelkáposzta főzeléket (valahol szereztem kelkáposztát) és iraki származású sógorom, aki beleszeretett a kelet európai konyhába és imádja a gulyást, volt az aki megjegyezte, hogy kifelejtettem a köménymagot.