ŐSEIM TOVÁBBI ESÉLYE AZ ÜDVÖSSÉGRE

E héten is folytattam időutazásomat és ezúttal apai nagyanyám őseiről próbáltam valamiféle új adatokat felfedezni. Kevés adat áll rendelkezésemre, egyrészt azért, mert a háború idején a zsidó anyakönyvi feljegyzések nagy része meg lett semmisítve, másrészt, mert azok is, amelyek megmaradtak, még nem lettek digitalizálva. A különböző levéltárak munkatársai nagyon szívélyesek, néhány napon belül válaszolnak, de segíteni nem tudnak. Dédnagyapámról például csak annyit tudok, hogy Balassagyarmaton élt, meg, hogy úgy látszik ott született nagyanyám is és hét testvérének nagy része, de születésük dátuma ismeretlen. Írtam a Nógrád Megyei Levéltárnak és hamarosan kiderült, hogy a balassagyarmati anyakönyvek Salgótarjánba kerültek, de csak ha személyesen megyek oda, fogom tudni kideríteni, milyen adatok maradtak vissza nagyanyámról és testvéreiről.
Dédnagyapám maga Vágújhelyen született és ott éltek szülei is, de róluk is csak édeskeveset tudok, nevükön kívül. Mivel Vágújhely ma Szlovákiához tartozik, feliratkoztam a Bratislavai Levéltár genealógiai fórumába, beírtam őseim nevét, azt a kevés adatot, amely birtokomban van és megkérdeztem, tudnak-e segíteni.
A válasz csakugyan meglepő volt. Egy Mario nevezetű úr azt tanácsolta, hogy „próbáljam meg a szerencsémet a mormonoknál” és két vágújhelyi és egy balassagyarmati linket is csatolt leveléhez. A linkek által egy családkereső (FamilySearch) weblapra jutottam, amelynek az alján az állt, hogy ez egy a Jézus Krisztus Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza által nyújtott szolgáltatás („a service provided by the Church of Jesus Christ of Latter-day Saints”).
Mormonok? Mi a frászt keresnek az oroszok a spájzban? Alig tudok valamit róluk. Azt tudom, hogy Mitt Romney, aki valószínűleg a republikánus elnökjelölt lesz, szintén mormon. Egy barátom szerint, aki az amerikai Utah állam fővárosában, Salt Lake Cityben lakik, a mormonok nagyon kedves emberek és a bűnözés náluk lényegesen alacsonyabb, mint az US más államaiban, de mi a köze ennek a XIX. században alapított „történelmi keresztény” vallási mozgalomnak az én feltehetően pajeszos, szakállas őseimhez?
Akit a mormon egyház tanai érdeklik, könnyűszerrel megtalálja ezeket a neten, engem csak az része érdekelt, amely megmagyarázza, miért másolták le mikrofilmre a világ minden táján az egyházi és polgári anyakönyvi adatokat és létesítettek egy 4500 intézményt átölelő Család Történelmi Központ nemzetközi hálózatot, többek között Pesten, Miskolcon, Szegeden, Pécsett, Szombathelyen és Debrecenen is, amelyekben akárki hozzáférhet az összegyűjtött genealógiai adatokhoz és lekérheti a mikrofilmeket.
A Wikipédia szerint „az egyház tagja a szent templomban a halottak lelki üdvének érdekében szertartásokat végezhet el, beleértve a keresztelést, konfirmálást, papsági felszentelést, felruházást és családi összepecsételést (örökkévaló házasság, szülő-gyermek összepecsételés). A szertartásokat nem csak a saját őseikért végezhetik el, hanem mások őseiért is…E célból az elhunyt elődök nevének a felkutatása szükséges”.
A Mormonok úgy vélik, a helyettes általi keresztelés egy végső esélyt ad az elhunytnak, aki a túlvilágon, mint tudatos lélek létezik, hogy csatlakozzon a mormon egyházhoz és így hozzáférést nyerjen a Mennyei Királysághoz.
Hamarosan további híreket is találtam a tárgyról. Így például egy esetben „írásban kért bocsánatot a Jézus Krisztus Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza, amiért haláluk után megkeresztelte a híres Holokauszt-túlélő és náci vadász, Simon Wiesenthal szüleit”… „A mormonoknál létezik ’visszamenőleges hatályú’ keresztelés halottakat illetően, a közlemény szerint azonban a mormon egyház bármely tagja kizárólag a saját egyenes ági felmenőit részesítheti ilyen kvázi-keresztelésben.”
Egy másik esetben, a náci koncentrációs táborban meggyilkolt és naplójáról világhíres Anna Frankot keresztelték meg. A hírforrás szerint „1995-ben egyezmény született a zsidók halál utáni keresztelésének leállításáról”…„a hivatalos álláspont ellenére azonban a tevékenység tovább folyik. Mindmáig 650 ezer zsidó származású és többségében zsidó vallású holokauszt-áldozatot kereszteltek meg, évtizedekkel a haláluk után. Emellett számos közismert személy elhalálozott rokona, köztük a jelenlegi elnök, Barack Obama anyja is a helyettes által megkereszteltek közé került”… sőt 1993-ban Adolf Hitler is újra meg lett keresztelve.
A fenti hírek igazi örömet okoztak nekem. Jobb későn, mint egyáltalán nem. A kedves és buzgó mormonoknak köszönhetően, őseim lelkei a szentség posztumusz felvételével, a haláluk után is elnyerik az üdvösséget.

MENNYEI ZENE

Pénteken, a déli órákban, ellátogattam országunk egyik legfestőibb városkájába, Zichron Jákovba. Az időjárás kellemes volt, nem volt túl meleg és komótos séta közben a turistáktól nyüzsgő „Alapítók” utcájában, engedtem egy plakát hívó csábításának és beültem egy hárfa koncertre. Nem sajnáltam meg. A nemzetközileg ismert művésznő, Adina Haroz, játékát magyarázatokkal kísérte. A hárfa számomra addig a percig csak egy zenekari hangszer volt, amelynek a hangját a legtöbbször elnyelik nagyobb és lármásabb kollegái. Talán egy kicsit unalmasnak is tűnt számomra. Az amerikai mondást jutatta az eszembe „don’t harp on it”, amely azt jelenti, ne lovagolj ezen, ne vesztegess túl sok időt vele. Meglepett, mennyire élvezetes lehet egy hárfa szóló és milyen dallamos a hangja.
Miközben a koncertet hallgattam, elkezdtem gondolkodni a hárfával, az emberiség egyik legrégibb hangszerével, kapcsolatos tárgyakon. Az első, amely eszembe jutott természetesen a bibliai Dávid király volt, aki a hagyomány szerint a hárfa mestere volt és apród korában játéka segítségével űzte el a gonosz szellemeket elődjéből, Saul királyból. Néró császár állítólag a hárfán játszva nézte Róma égését.
Otthon megnéztem az Interneten mit írnak a tárgyról és kiderült, hogy a Biblia szerint Dávid "kinor"on zenélt, ami a mai héberben hegedű, hanem ókori értelmezésében, a lantféle pengetős citerák családjához tartózó nem merőleges húrú lírán. Egy idézet szerint „kinor lógott Dávid ágya fölött és amint éjfél lett, megjött az északi szél, belefújt és az magától muzsikált” és ezt persze nehéz elképzelni egy hegedűről. Dávid kora óta sok ezer év telt el és mint sok történelmi tárgyban, az úgynevezett szakértők más-más képen azonosítsák a hangszert. A bibliai fogalmak azonosítása nem könnyű feladat, sokszor nem is fordítják le a nevüket, hanem héber eredetijükben hozzák őket.
Jeruzsálemben van egy „Dávid hegedűje” elnevezésű szobor, amely egyáltalán nem hasonlít a hárfához mai alakjában. A három hangszer közül, amelyet Haroz asszony bemutatott nekünk Zichron Jákovban, a legkisebb hasonlított hozzá legjobban. Ez egy kelta, vagy ír hárfának nevezett tízhúrú hangszer volt, amelyen nem lehet túl komplikált zenét muzsikálni. A művésznő csakugyan néhány ismert ír dallamot játszott el rajta.
A két másik fajta hárfa inkább zenekari művek lejátszására alkalmas. A nagyobbik, a legnagyobb létező fajta a világon, 47 húros, alapjában pedálsorozattal és nagy rezonánsa felerősíti, teltebbé teszi hangját. A kisebbik hárfa, ha jól emlékszem, 36 húros volt.
Az ókorban is ismerték a hárfát, de kevés volt a hasonlatosság az akkori primitív hangszerek között és azok között, amelyeket nekünk bemutattak. A modern hárfát a 17-ik században fejlesztették ki és annak idején zenei csodának számított. Hangja és hangterjedelme jelentősen gazdagabb és bővebb volt a kevesebb húrú és rezonáns nélküli régi hárfáknál.
Innen rövid volt az út az asszociációig a hárfa gyönyörű hangja és a mennybéli birodalom leírhatatlan szépsége között. A középkor jámbor embere hitt abban, hogy az üdvözült lelkeket hárfázó angyalok serege fogadja a Mennyország kapujában, mert semmilyen más hangszer nem képes a mennyei békességet felidéző hangokat felidézni. Az iszlám ennél fantáziadúsabb és legalább 70 szüzet ígér hívőinek. Ez lenne a jutalom (vagy büntetés)? A földi élet után évmilliókat tölteni egy felhőn hárfázva (vagy rotyogva az üstben)?
2009 októberében rendezik meg Jeruzsálemben a 17.-ik nemzetközi hárfaversenyt, amelyen a verseny 50-ik születésnapját fogják ünnepelni. Israel fővárosa a megfelelő hely egy ilyen esemény megtartására, végül is a hárfa a Közel Keletről származik. Egy éve avatták fel a Jeruzsálem bejáratánál épült óriási Hárfa-hidat is, amely nemcsak Izrael, hanem az egész Közel-Kelet legnagyobb függőhídja.
Kétségtelen, a hárfa muzsika lágy hangjainak nyugtató hatása van, sikeresen használják meditációra, lazulásra, alvási zavarok kezelésére, de van olyan teória is, mely szerint az élő zene – nem hangfelvétel – visszhangzó rezgései hathatósak a szívütem zavarok szabályozására. Az Egyesült Államokban legalább egy zenei gyógyász van, aki pacienseit hárfazene hallgatással kezeli.
Mint már említettem, Dávid király hárfa-zenével gyógyította ki Saul királyt a depresszióból. Egy rossz napomon talán nekem is hárfa zenével kéne lazulni, de ha egy CD nem segít meg, hol találok egy angyalt, aki hárfázik nekem és elrepít mennyei szférákba?

Custom Search