CICÁK ÉS SAJTOK

 

 

 

 

 

 

A napokban megint Amszterdamban jártunk egy villámlátogatás keretében nejem családjánál.

Mint már egyszer említettem, igyekszem látogatásaim során nem kihagyni a Kalverstraatot, egy sétálóutcát, ahol még a legigényesebb vevő is kielégítheti minden kívánságát. Ezúttal nem akartunk bevásárolni, de jó volt egy kicsit meggusztálni a kirakatokban az újdonságokat és árakat. Csak egy sci-fi könyvet vettem magamnak az angol nyelvű olvasók Mekkájában, a Waterstone könyvesboltban és egy dobozka málnát – egyik kedvencemet, amely nálunk sajnos nem terem meg. Megittunk személyenként két csésze kávét is, hogy egy kicsit magunkhoz térjünk a néhány órás csatangolás után. 

A kávét egy régimódi, népies stílusú kávézóban fogyasztottuk, amelynek, ahogy dukál, házi macsekja is volt.  A hollandusok a macskák megszállottai. Feleségem az egyik ritka kivétel, aki nem osztja ezt a kedvtelést, utálja őket, dacára annak (vagy pont azért?), hogy szülőotthonának népes cicalakossága és két kutyája is volt. A viszonya a kutyákhoz más, nem zavarják, de nem is érdeklik különösen. A furcsa az, hogy az állatok viszont vonzódnak hozzá. Ha olyan helyre érkezünk ahol macska, vagy kutya van, ezek mindjárt felfigyelnek rá, odajönnek hozzá és barátkozni próbálnak. Így történt ezúttal is.

Csak néhány perc telt el, miután helyet foglaltunk és a ház szépséges, gondozott, kifésült macskája, gyémántszerű üvegecskékkel díszített piros örvvel, felugrott asztalunkra és nejem ölében akart elhelyezkedni, de ő erélyesen elutasította. Megkönyörültem rajta és az elkövetkező negyed órában, hagytam, hogy térdeimen üljön és simogattam.

Nekem nincs különösebb bajom cicákkal – sőt, van egy, amelyet kifejezetten szeretek – de nem tartanék egyet sem házamban. Ha egyáltalán eszembe jutna behozni állatot a lakásba, egy kutyát választanék. A kutyák emberimádók (Sok évig, amíg nem tért meg őseihez, egy gyönyörű keishound büszke tulajdonosai voltunk és mit gondoltok, kihez ragaszkodott legjobban? Természetesen nejemhez!), ellentétben a macskákkal, akik lakhelyükhöz hűségesek. Elkényeztetettek, és úgy látszik meg vannak győződve, hogy az emberi faj csak a célból lett megteremtve, hogy őket etesse, kényeztesse és kiszolgálja. Az a bizonyos holland jószág is természetesnek találta, hogy a vendég csak azért jött be a kávéházba, hogy simogassa selymes szőrét és vakarja füle tövét. Amint kihörpintettem második csésze kávémat, fizettem és letettem a macskát egy közeli székre, eliszkolt onnan anélkül, hogy hátratekintett volna és esze ágába sem jutott megköszönni a királyi kényeztetést. 

Mint fentebb említettem, órákig mászkáltunk a sétálóutcán, bementünk különféle üzletekbe, de nem találtunk semmit, amit megkívántunk volna, ami olcsóbb volt, mint otthon, vagy drágább, de megérte volna a különbözetet. Összesen két napig voltunk Hollandiában és maga a tudat, hogy külföldön vagyunk, élvezetet okozott.  Az időjárás tipikusan holland volt. Felhős, egy picit hűvös, de szerencsénkre, azokban az órákban, amikor a városban csavarogtunk, csak szemerkélt az eső.

Javaslat: ha valaha Hollandiába kerültök, keressetek egy sajtboltot. Rövid sétánk alatt három hatalmas boltra bukkantunk és azok mindegyikében a polcokon tányérkák sokasága volt kirakva és a közönség, aki be és kijárt – nem kifejezetten vásárlás céljából – korlátlanul kóstolgathatott a különféle sajtok óriási választékából. Az illat mennyei (vagy pokoli, ha nem szeretitek a sajtot) volt. Láttunk teljesen zöld sajtot is, pesztóból készült. Egy további meglepetés: a hollandusok mustárral eszik a sajtot és a sajtos tányérkák közelében, néhány fajta mustáros üvegecske is ki volt rakva. 

Nálunk is vannak üzletek, amelyekben ingyen kóstolások vannak, de ezek a vevőknek vannak szánva és nem kíváncsi turistáknak, akik ezerszám látogatják a sétálóutca üzleteit.

Egy másik üzletben is szerencsénk volt. Egy nagy tábla díszlett az egyébként üres üzlethelyiség bejáratánál: „Vegyél magadnak egy KitKat-ot!” A jövőben itt egy Nestlé üzletet fognak nyitni. Persze mi is megkaparintottunk magunknak egy-két csoki darabot, egész jó utóétel volt a sok sajt után.  

Röviddel ezután feleségem öccsével és annak barátnőjével találkoztunk és beültünk valahová vacsorára, de nekünk, kettőnknek nem volt már étvágyunk és csak koccintottunk a két éhes rokonnal. A sok sajt után jól esik egy kis borocska.