FOCI-VB

Ezekben a napokban, majdnem elvárják tőled, hogy a foci vb-ről írjál, de mit lehet tenni, számomra ez nem téma. Egy kicsit szégyellem, de kénytelen vagyok bevallani, mostanáig egy játékot sem láttam. Egy barátom elemezni próbálta találni az okait, miért nem érdekel világ legnagyobb sporteseménye, mint például, hogy nem értek a focihoz. Megmagyaráztam neki, nem vagyok teljesen tudatlan e téren. Annakidején, mint gyerek Kassán, elmentem apámmal néhány mérkőzésre, többé-kevésbé ismerem az alapszabályokat és jobban is kedvelem, mint a nálunk népszerűbb kosárlabdát. Ha például kénytelen lennék fogorvosom – televízióval felszerelt – várószobájában várni a soromra és nem lenne olvasnivalóm, figyelmesen követném az akkori meccset, de az effajta elfoglaltság nagyon alacsonyan helyet foglal el fontossági sorrendemben.

Tegyük fel, hogy szabad időm van, már hazajöttem az irodából, megnéztem postámat és megválaszoltam leveleimet, kifizettem a számlákat, asztalom por és feladatmentes, segítettem nejemnek a házimunkában (néha ez is megtörténik), elvégeztem egy kis házi javítást, kiolvastam a napi lapot, pillanatnyilag elegem van a „Time” magazinból, telefonáltam gyerekeinknek és meggyőződtem, jól vannak, vagy legalábbis nincs rám szükségük, aznap nincsenek vendégeink és kedvem támad egy kicsit kikapcsolódni, szórakozni, lazulni. Ilyenkor persze bekapcsolom a televíziót, hiszen erre van, de inkább egy jó filmet nézek meg.

Miként találok egy jó filmet? Természetesen nem tudhatom mi a szolgáltatónk az napi menüje, csak a szereplőosztás alapján választanék filmet. A tapasztalatom szerint az ismert, jó nevű színészek filmjeit, általában érdemes megtekinteni. Különben is, kezdete után perceken belül tudni fogom, így van-e. Ha rossz, vagy unalmas a film, nem vesztegetném rá az időmet, más csatornára kapcsolnék és megnézném az egyik mérkőzést.

A mai napig ez nem történt meg, de még előttünk van a nyolcad döntő – látjátok, tájékoztatva vagyok – és ki tudja, talán ezekben a napokban a felelősek egyáltalán nem tesznek jó filmeket a programba, úgyis mindenki a vébét nézi. Azon kívül, mivel kevesebb lesz a csapatok száma és közeledünk a döntőhöz, fokozódik a feszültség, a játékosok harci kedve és a verseny érdekfeszítőbb lesz. Ma már nevetünk rajta, de annakidején, mikor az emberek az első televíziós készülékeiket vásárolták, nejem ellenezte, hogy vegyünk egyet. Attól félt, hogy olyan leszek, mint boldogult apja, aki a játék megszállottja volt. Lakásukban, egy készülék a nappali sarkában, a falra volt felszerelve, közel a menyezetthez. Ha rossz modorú vendégek érkeztek, egy fontos mérkőzés idején, apósom hangtalanul nyitotta ki a televíziót, az asztal végén, szemben a készülékkel, foglalt helyet és a látogatók feje fölött egy mozzanatot sem vesztett el a meccsből.

Hát én aztán teljesen más vagyok és talán azért jó a házasságunk. Mindkettőnk számára a szórakozás egyik legkedveltebb formája, együtt filmet nézni. Számomra a feleségem a legjobb filmkritikus. Ha a film nem jó, elbóbiskol. Általában elfogadom kritikáját, kikapcsolom a készüléket és aludni megyünk.

Utószó: A hétvégét városon kívül töltöttük és péntek este, pont vacsora közben – valahogy mindig étkezés idején, vagy amikor a fürdőszobában vagyok, csörögnek fel. Honnan tudják ezek mit csinálok lakásom magányában? Talán mozgásérzékelő szenzort szereltek fel? – felhívott a fiam, egy nagy focirajongó, a meglepő hírrel, hogy a szlovákok legyőzték az olaszokat, ők jutnak fel a legjobb nyolc közé, míg a volt világbajnok válogatott, a Squadra Azura, hazakullog. Még egy olyan sportban tudatlan fickó, mint én is tudom, hogy ez egy igazi szenzáció. Fiúnk azt is elmesélte, hogy a nyolcad döntőben Szlovákia Holland ellen fog játszani. Még szerencse, hogy feleségem és én nem vesszük komolyan a focit, különben talán mini háború törne ki közöttünk. Miért? Mert nejem Hollandiában született, én pedig Szlovákiában. Az egészben csak egyre vagyunk kíváncsik, fiúnk kinek fog drukkolni?