GYÜMÖLCSSZÜRET

Tavasszal, falun töltöttük egy hétvégét és kedves jó barátaink szép házában vendégeskedtünk. Estefelé, amikor kint a kertben borozgattunk és csevegtünk, vendéglátónk lánya hirtelen felkelt és eltűnt a bokrok között. Néhány perc múlva visszatért egy nagy tál óriási és gyönyörű szederrel, amelyeket egy házuktól nem messze fekvő fáról szedett le.

“Honnan tudom, hogy a szeder a fán beérett?” – kérdezte és mindjárt megválaszolta kérdését. “A kerti madarak ürüléke lila.”

Elmosolyogtam magamat. Íme, a természet is küld sms-ket nekünk, persze tudni kell elolvasni őket.

Nem tudom mikor részesültettek az utolsó időben abban az élvezetben, hogy saját magatok szedhettétek le a gyümölcsöt a fáról, ahelyett, hogy a zöldségesnél, vagy a közértben vásároltátok volna. Sok külföldi vendég jár mifelénk és évente néhányszor van alkalmam bemutatni egyiküknek országunk néhány szép csücskét. Tudjátok, mi az ilyen turisták egyik legnagyobb élménye? Nem a szent helyek első látványa, hanem az, amikor saját maga téphet le néhány narancsot, mandarint, vagy citromot a fáról. Ezeket azután nagy gonddal csomagolja be kofferjébe és amikor otthon beszámol útjáról családjának, barátainak, csillogó szemekkel és nagy büszkeséggel mutatja fel a saját kezével megszerzett trófeákat.

Gyerekkorom óta imádom a cseresznyét, de Izraelben csak az ország északi részében, ahol hűvösebb az éghajlat, terem meg, ezért rövid idénye van és meglehetősen drága. Amikor egyszer családommal Hollandiába utaztunk, az autóból – számunkra csodálatos – látvány tárult elénk: óriási gyümölcskert, a sok cseresznyétől roskadozó fákkal. Helyben lefékeztünk, leszálltunk, engedélyt kértünk és kaptunk az egyik fa megdézsmálására. Csak ritkán láttam gyerekeimet ilyen széles mosollyal arcukon.

Amellett nem mindig van módom csemetéimet ilyen könnyen kielégíteni. Egy másik utazásunkon svájci barátainknál vendégeskedtünk. Rendkívül kedves emberek és barátságunk már néhány évtizedes, de teljesen más az életmódjuk, mint a miénk. Garázsukban vagy tíz bicikli parkol, minden vendég kap egyet és kerekezve tekintjük meg a környéket. Védeni kell a környezetet, ugyebár! Mesterséges italokat nem vásárolnak, a hölgy, Rosemarie, az idénygyümölcsből főzött szörpöket a pincében tárolja és azokat fogyasztja a család. Rosemarie nagyon ügyes és az újévi, karácsonyi, húsvéti üdvözlő kártyákat is saját kezűleg készíti el.

Az adott esetben 7-8 éves lányom barátaink kertjében számára ismeretlen gyümölcsöt látott: málnát (egy másik kedvencem, nálunk csak lekvárformában kapható). Miután jól nevelt a leányzó, bejött és megkérdezte, szabad-e szedni és megkóstolni ezt az étvágygerjesztő bogyót?

„Nein” (németül ez jobban hangzik!) – válaszolta háziasszonyunk – „majd este kapsz belőle”.

És csakugyan, vacsora után Rosemarie tortát szolgált fel, amelyen stratégiai pontokon elhelyezve, vagy 10 málna volt. Lányunk is kapott egy szeletet egy árva szem málnával.

Ne értsetek félre, nagyon szeretjük svájci barátainkat és elfogadjuk, mások, mint mi vagyunk. Ki tudja, ők miket mesélnek rólunk baráti körben.