A GÖRÖG NYELVRŐL

Néhány hete vettem itt búcsút kedves barátomtól Lilitől, aki váratlanul itt hagyott minket. Néhány barátaival együtt ápoljuk az emlékét, megőrizzük életművét. Ez az írás is szellemi hagyatékának a része. Talán mégis valakit érdekel.

Ez valószínűleg senkit sem érdekel, tehát nem kell, hogy lámpalázam legyen naplóbeli debütálásom első napján.

Az ó-görög nyelv mai napig is sok titkot rejt, amit nem sikerült megfejteni. Ha egy magyar diák ó-görögül tanul, az y-t ü-nek ejti, a diftongokat kibetűzi, valahogy így: au, holott a ma ó-görögöt tanuló gyerekek Görögországban ezt av-nak ejtik, az "oi"-t pedig i-nek.

A magyarországi professzorok ragaszkodnak európai kollégáik kutatási hagyományaihoz, míg a mai görögök valahogy a modern görög helyesírásával keverve „egyszerűsítenek”.

Mindenféle tudományos igény nélkül, elmesélem nektek, mi az oka ennek a hatalmas keveredésnek.

Amikor Nagy Sándor leigázta barbár makedón csapataival Görögországot, hamar és bölcsen rájött, hogy jobban jár, ha ő olvad be a helyiek magasabb szintű kultúrájába, ahelyett hogy elpusztítja azt, mint már annyiszor megtettek az időről-időre északról jövő törzsek, pl. a mükénéi kultúrával. Így aztán megtanultak görögül. Többé-kevésbé. Ugye, az ilyesmi már alapos érvágás egy nyelven. Igen ám, de amikor Nagy Sándor el kezdett terjeszkedni keletre és nyugatra, az akkori Indiáig eljutott csapatok és újonnan hódított területek lakói számára kötelezővé tett görög nyelv tovább torzult. A birodalom székhelyét áttették Egyiptomba és bár a tudósok kínosan ügyeltek a nyelv tisztaságára, az alattvalók már túl sokan voltak és túl messze a klasszikus anyanyelvtől. Tagadhatatlanul foszlásnak indult a görög nyelv egysége, hiába ragaszkodtak hozzá a tudósok, gyakorlatilag az, amit a nép beszélt, túl sok dialektusra és tájszólásra töredezett, ami szinte kezelhetetlenné tette az állam irányítását és adminisztrációját. Amikor aztán összedőlt Nagy Sándor birodalma, a klasszikus görög nyelvet, a gondolatait tovább fűző római birodalom, később a nyugati kultúra mentette meg az enyészettől. Azt a korcsot, ami életben maradt valamivel később a Bizánci birodalom egyházi emberei tudatosan kettéválasztották egy úgynevezett hivatalos nyelvre – ez volt a Katharevusza – és egy a nép által beszélt – Dimotiki – nyelvre. Innentől kezdve a természet törvényeinek lett az áldozata mindkettő. A nép műveletlensége, tanulatlansága elsorvasztotta a Dimotiki szókincsét, viszont a maga módján, ha lassan is, de mégis csak dinamikusan fejlődött az évszázadok során, pl. a 450 éves (!) török uralom alatt, nem csak a helybeliek konyhája és zenéje alakult át, hanem igen sok török szó is bekerült a hétköznapi használatba. A Katharevusza a templomok hűvös falai között kihűlt, megmerevedett, de mégiscsak megadta a maga módján a lehetőséget a tudományok és felfedezések korában az azokkal kialakult új szavak és kifejezések befogadására.

A XX. század végén itt áll egy európai ország, egy görög abc-vel és két nyelvvel melyet teljesen egyformán ejtettek ki, de különböztek szókincsűkben és különböztek nyelvtanukban. A Dimotiki, nyelvtani nehézségek miatt, nem volt képes befogadni az új, idegen szavakat, a Katharevusza nem tudott kommunikálni az emberekkel az utcán. 1980-ban még mindig a Katharevusza volt az értelmiség nyelve és a politikai jobb oldalé. A baloldali politikai erőknek köszönhető, hogy elkezdtek megjelenni az első újságok, amiket a „nép” utcán beszélt, hétköznap, odahaza használt nyelvén írtak. Magyar költőknek presztízskérdés volt végig a történelmünk során, hogy klasszikus műveket fordítsanak. Hozzáférhetővé tették számunkra Homérosz és Shakespeare műveit, miközben ápolták és művelték anyanyelvünket. Most képzeljétek el, hogy Görögország ott áll a sóvárogva áhított európai kultúra kapujában és nem tud hozzáférni, nincs meg hozzá az eszköze. Talán így érthető, hogy Kavafisz, Szeferisz és még néhány a XX.sz. görög íróinak és költőinek óvatos próbálkozásai a két nyelv összegyúrására milyen hallatlanul nagy jelentőséggel bír. Ma már törvénybe van foglalva, hogy minden egyetem tankönyvét Dimotiki nyelven kell megírni.

Képzelhetitek, micsoda fejlődésen megy át a Dimotikí, amíg a professzorok megírják ezeket a jegyzeteket. J

Hú de sokat beszélek.