EPEKEDÉS MAMÁM FŐZTE IRÁNT

Az izraeli hébernyelvű Magyar Kultúra Fórum tagjainak - a legtöbbjük második, vagy akár harmadik generációs magyar nyelvű családok leszármazottai, akik csak néhány szót tudnak magyarul - kedvenc beszédtárgya a magyar konyha. Sok hagyományos recept található a Fórumon és gyakran viharos viták dúlnak arról, miként készített el bizonyos étel kedvenceket a mama, vagy nagymama. Sokszor még az is vitás, mi a pontos neve egy-egy fogásnak és ilyenkor nekünk néhánynak, akik beszéljük a nyelvet, kell pontot tenni a vitára. Áprilisban a Fórum egy ételfesztivált is rendez, amelyre minden résztvevő a saját főztjét hozza el.
A napokban egy új Fórum tag egy fogas kérdést tett fel: „mi a ’pozol’ receptje?” Zavarba jöttünk. Ilyen nevű ételről senki sem hallott, de aztán hirtelen valaki kapcsolt. A pacalról van szó (angolosan kiejtve a ’pozol’ pacalnak hangzik) és a pacal pörköltöt persze sokan ismerik, bár sokan viszolyognak tőle. Mit is mond róla a mesterszakács Halász István: „sokan szeretik, de aki nem szereti, nagyon nem szereti!”
Gyerekkoromban Kassán, szüleim egy társaság tagjai voltak, amely havonta más tagok házában jött össze pacal lakomára. Alaposan bevésődött az emlékeimbe az eset, amikor a társaság hozzánk volt hivatalos és villanyszünet támadt. Mire a rövidzárlatot megjavították, odaégett a pacal. Micsoda blamázs! Az este a társaság étteremben kényszerült csillapítani az éhségét.
Az 50-es években Izraelnek még sok százezernyi magyar lakosa volt, amelyek megőrizték kultúrájukat is. Az „Új Kelet” - a mai napig az egyetlen magyar napilap Magyarországon kívül - virágzott, itt turnéztak a legnevesebb magyar művészek és a Karmel piacon üzemelő magyar hentesboltokban, a legismertebb közülük „Bobi”volt, a sok magyar hús különlegesség között, pacalt is lehetett kapni.
Anyám már sok éve nem él, Tel Avivban nincsenek már magyar hentesek és a pacal csak, mint ’kirse’, iraki, vagy marokkói nevén kapható, nem is minden boltban. Néha azért rávásik a fogam és megkeresem. A családomban rajtam kívül csak fiam kedvelte a ’padlórongyokat’ (ahogy viccesen hívta a pacalt), de mióta vegetáriánus lett, csak egyedül élvezhetem ezt a különleges zamatú ínyencséget.
Jiddisül a pacal neve ’flacske’. Sok éve volt a Shenkin utcában, nem messze lakásomtól, egy étterem, ahol a hagyományos zsidó ételek egyike pacal volt. Bő és sűrű fehér szósszal készítették péntekente, jó volt kitunkolni friss barchesszel. Ma csak kevés helyen lehet pacalt enni. Egyszer ettem bolgár étteremben egy elég ízletes ’skembe’ nevű pacal levest (a törökök is ezen a néven ismerik). Az iraki és konyha művészei állítólag csípősen, csicseriborsóval készítik el. A legnagyobb meglepi ez év januárjában Madridban ért, amikor egy étterem étlapján a ’pacal madridi módra’ tételt fedeztem fel. Persze azt rendeltem, de a madridi mód teljesen olyan volt mintha magyar szakács főzte volna.
Minden Magyarországi látogatásomon igyekszek legalább egyszer pacalt enni. Miért csak egyszer? Mert sok más kedvenc ételem van és alig győzöm őket végigkóstolni. Haza is szoktam hozni magammal néhány pacal pörkölt konzervet. Nem rosszak, de persze az otthoni főzte jobb. Amikor egyszer barátaim Pestre utaztak és megkérdezték mit hozzanak nekem, azt válaszoltam pacalt, de úgy látszik nem magyaráztam magamat meg kellően és egy kiló fagyasztott húst cipeltek magukkal szegények. Megfőztem és nagyon élveztem.
Magyar barátaim ismerik ízlésemet - ha nem is osztják mindig. Jó néhány éve síelni mentem az olasz Dolomitokba és kétszobás lakásra tettem szert. Mivel a nejem hadilábon áll a síeléssel és nem szeretek egyedül lenni idegenben, egy magyar barátnőt és két gyerekét hívtam meg, csatlakozzanak hozzám. A hölgy autójával jött Magyarországról és életem egyik legszebb ajándékát hozta magával: egy nagy lábos pacal pörköltet, amelyet külön nekem főzött (nem olvadt fel a mínusz 10 fokos hidegben).
Nagyon finom volt, de nekem kellett egyedül elfogyasztanom. Barátaim ilyesmit nem esznek.

Egyedi keresés