Ti hisztek a csodákban? Én sem, de figyi ide mi történt velem e napokban.
Nettes postaládikómba lánclevél érkezett, abból a fajtából, amelyet általában olvasás nélkül törlök, de ez a bizonyos olyan bájosan volt megfogalmazva, hogy végigolvastam. Mint ilyen levelekben szokásos, kívánhatsz valamit és ha továbbküldöd tíz barátodnak, kívánságod megvalósul. Gyerekes, nemde?
Mint már említettem, nem hiszek az ilyen badarságokban, de ha már belementem, végig csináltam. Elképzeltem a leges-legkevésbé valószínű szcenáriumot, valami olyasmit, ami legvadabb álmaimban (és vannak ilyen álmaim, higgyétek el!) sem valósulhat meg és tíz személynek listámon továbbítottam a levcsit.
A legnagyobb elképedésemre kevesebb, mint 24 óra telt el és kívánságom teljesült. Most magyarázzátok meg nekem, mi a frász ez? Isteni csoda? Hiszen benne sem hiszek. Véletlen egybeesés? És mi történt volna, ha azt kívánom, hogy megüssem a főnyereményt?
Az már nem tartózik rátok mi volt a kívánságom. Elég, ha annyit mondok, hogy az utána következő napokban mintha a felhőkben libegtem volna. Úgy tűnt nekem, most már minden lehetséges és nincs semmi a világon, amire nem lennék képes. Sürgősen írtam a lánclevél tíz címzettjének, de már a kukába dobták. Okos palik, de így aztán nem tudom, mások kívánsága is teljesült-e. Ismerőseim körében nem láttam embereket fülig érő vigyorral és talán jobb is így. Nem mintha irigyeltem volna mások boldogságát, de egy olyan világ, amelyben minden fenékig tejfel, véleményem szerint kiállhatatlan lenne.
Csak akkor vagyunk képesek értékelni egy álom beteljesülését, ha amikor álmodunk, tudatában vagyunk annak, hogy ez mindössze egy álom!
*********
Mit mond az ősi kínai mondás? Jól gondold meg, mit kívánsz, mert lehet, hogy teljesül. Fenti írásom 2005 áprilisában jelent meg. Nem magyarul, mert kívánságom beteljesülése egy olyan személlyel volt kapcsolatos, aki érti e nyelvet és nem akartam tudomására hozni milyen reményeket táplálok iránta. Azóta négy év telt el. Ma már elolvashatja: Ő is tudja már, az álom és a valóság között áthidalhatlan űr tátong. Nem igaz, hogy nem lehet szél ellen vizelni, csak nedves leszel. Szent igaz, nagyot csalódtam, de mégsem sajnálom a történteket, érdekes évek voltak ezek, tanultam egy-két dolgot magamról, másokról és ami a legfontosabb számomra: egy másik álmomat sikerült megvalósítani, elkezdtem írni!
Fenti írásommal indítottam el héber blogomat. Azóta 198 további elmefuttatásomat közöltem és az utolsót, amely két napja jelent meg, közel 400 olvasó tisztelte meg figyelmével. Nem akarom - és még ha akarnám is, sem tudnám - megváltoztatni a világot, csak óriási elégedettséget érzek, mert módomban van megosztani gondolataimat, élményeimet, apró történeteimet, azokkal, akiket érdekel az ilyesmi.
Kívánhat egy ember ennél többet?
Egyedi keresés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése