TAXI!

A taxi sofőr szakmája sok filmben és televíziós szériában lett megörökítve. A legemlékezetesebb közülük Martin Scorcese 1976-ban készült filmje „Taxisofőr”, Robert De Niro, Jodie Foster, Harvey Keitel és Cybill Shepherddel a főszerepben. Aki látta a filmet, azt hiszem, nem fogja elfelejteni De Niro morogva feladott kérdését: „Hozzám szól?”, amelyet azóta számtalanszor próbáltak utánozni.
A taxizás bizony nem olcsó mulatság, de a taxi fontos szolgáltatás, amikor sürgősen el kell jutnod valahová és a saját járművedet nem veheted igénybe, a parkolás a környéken körülményes, a tömegközlekedési hálózat nem érinti azt a területet, vagy – és ezt az aspektust sem szabad semmibe venni – csupán kényeztetni akarod magadat.
Párhuzamosan a szakma fejlődésével – hasonlóan a borbélyhoz, aki mindig informálva van a szomszédság pletykáiról és az együttértő csaposhoz, akinek elpanaszolhatod minden otthoni, vagy munkabeli bajodat – keletkezett a mindent tudó, filozofáló taxi sofőr típusa is, akinek csak a szemeit látod a visszapillantó tükörben és aki ha kell, akár az amatőr pszichológus szerepét is betölti. Dacára a különbségeknek nyelvben, szokásokban, mentalitásban, kétségtelen hasonlatosságok léteznek az alakja között New Yorkban, Londonban, Tel Avivban, Bangkokban és Budapesten.
A kép nem lesz teljes, ha nem említem meg a külföldön igénybe vett taxik tárgyát is. Amikor ismeretlen országba érsz, jobb, ha az első utjaidat taxival teszed meg, bár annak a veszélynek teszed ki magadat, hogy kihasználják idegen létedet. Gondolom, sokunknak vannak elbeszélései taxisofőrökről, akik rászedték utasaikat.
Mivel a taxisok Kínában nem beszélnek idegen nyelveket és még az olyan nemzetközi szavakat is, mint például ’Hilton’, kínaiul egész máshogy ejtik ki, a külföldiek a sofőrökkel cédulák segítségével kommunikálnak, amelyekre rá van nyomtatva a népszerű helyek neve angolul és kínaiul. Amikor először érkeztem Beiginbe, sikerült a taxissal megértetnem hová akarok eljutni, de ő ugyanakkor azt is felfogta, hogy balekot fogott, akit könnyű lesz kizsebeltetni. El voltam még kábulva a hosszú repülőút után és otthon nem néztem meg mi a remimbi beváltási árfolyama. A felszámított viteldíj kissé magasnak tűnt nekem, de csak később fogtam fel, hogy a sofőr egyszerűen megtízszerezte.
Ellentétben a kínaiakkal, a japánok legalább igyekeznek, hogy az utasok bizalmát megnyerjék. Ők sem tudnak idegen nyelveket, de járműveik nagy méretű GPS képernyőkkel vannak ellátva és ha az utas tudni akarja merre viszi a taxi, a sofőr fehér kesztyűs ujjával rámutat az útvonalra és a fent maradó távolságra. Biztos vannak nekik is trükkjeik a naiv turisták átejtésére, de elegánsabban alkalmazzák őket. A hajbókolás, amellyel kinyitják előtted az ajtót és a búcsúnál, mély benyomást kelt.
Aki Thaiföldre látogatott, megismerkedett biztos a „tuk-tuk”-al, a háromkerekű riksával, amelyet emberi erő (pedál), vagy kéttaktusos motor hajt meg. Ennek a népszerű tömegközlekedési járműnek a nagy előnye az, hogy sofőrje néha jobban képes navigálni Bangkok hihetetlenül bedugult utjain és hamarabb élsz célodhoz, hacsak nem fulladtál előzőleg meg a rettenetes légszennyezéstől!
Egy alkalommal egy ilyen tuk-tukkal utaztam, a sofőr arca nem volt túl bizalmat gerjesztő és azért nagyon megörültem a két csinos fiatal farmer nadrágos hölgynek, akik beszálltak a riksánkba. Új voltam a városban és megérdeklődtem hol lehet jókat enni, merre van egy bevásárló központ, melyik szabóhoz érdemes menni (Thaiföldön kitűnő és olcsó szabók vannak, akik 1-2 nap alatt varrnak neked öltönyt) és a lányok készségesen igazítottak el. Amikor leszálltam és fizetni akartam, meglepődtem, amikor a rosszarcú sofőr félrevont és bizalmasan közölte: óvakodjak a lányoktól, az orosz maffiához tartoznak és nagyon veszélyesek.
A taxik legtöbbje rendben tartott, sok fel is van díszítve. Nem tudom mennyire volt jellemző a görög taxikra az, amely egyszer Athénben a röptérre vitt. A hegyekkel körülzárt görög fővárost nyáron nehezen elviselhető szmog borítja és a katlanban bennrekedt hőség sokszor a 40 fokot is eléri. A taxinak, amelyben utaztam nem volt légkondija, az ablakok tárva nyitva voltak, a sofőr úgy cigizett, mint egy vasúti mozdony, a füst, meg a hamu pedig egyenesen a szemembe ment. Ezzel szemben az autónak kitűnő audiorendszere volt, négy erős hangerősítővel. Véletlenül szeretem a görög zenét, de nem azt a fajtát, amellyel sofőröm az athéni járókelőket szórakoztatta.
Azoknak, akik hajlandók vállalni a veszélyt, hogy a mondat nagy részét nem fogják megérteni, de élvezni akarják a lassan eltűnő félben levő londoni szlenget a cockneyt, javaslom, utazzon egy igazi angol taxin. Az igaz, már nemcsak feketék, de továbbra is megőrzik klasszikus szögletes kinézésüket. A londoni sofőrrel, a cabbieval a világon minden tárgyról társaloghatsz, az élet értelméről, a Közel Keleti helyzetről, az angol királyi házról, a részvénypiacról és a várható időjárásról. Sokkal az Internet kora előtt, mint fiatal srác, Londonba érkeztem és nem tudtam hol szálljak meg. Egy taxisofőr tiszta és olcsó szállásba vitt, ahol két felejthetetlen hetet töltöttem.
Budapestnek, amelyet jobban ismerek, mint majdnem minden más várost Tel Avivon kívül, kitűnő tömegközlekedési rendszere van és Magyarországra induló barátaimat, ismerőseimet nagy örömmel látom el hasznos tanáccsal, a metróról, villamosról, buszról, troliról, HÉV-ről, siklóról, fogaskerekűről, Úttörő Vasútról – fiakkerok sajnos nincsenek már – és természetesen a taxikról. Arról például, hogy a vállalati tulajdonú taxik tarifája jóval alacsonyabb, mint az egyéb taxik, meg, hogy nem úgy, mint nálunk, a telefonos taxi rendelés olcsóbb, mint az utcán leintett és a taxik könnyen megjegyezhető telefonjáról – ugyanaz a szám néhányszor megismételve.
Egyszer régen, családommal érkeztem meg a Keleti pályaudvarra és valahogy elveszítettem a kapcsolatot feleségemmel és a lánykákkal. Csak a fiam volt velem, a mobil telefonok még messze a jövőben voltak, de tudtam, nem juthattak messzire. Taxit hívtam és vagy egy órán keresztül átpásztáztuk a környéket egyenként, utca, utca után, amíg rájuk találtunk. Fiam álmélkodva mondta: „azt hittem, a taxi csak arra van, hogy az egyik címről a másikra utazzunk”.
Tulajdonképpen a röptéri minibusz szolgálat is a taxi egy formája, csak megosztod az utazást más utasokkal. Nálunk Izraelben az e fajta taxi szolgáltatás – héber neve sérut – nagyon népszerű és jelentősebben olcsóbb, mint a normális taxi. A sérut utasai a társadalom minden rétegéből kerülnek ki és mivel az ülés módja sokkal intimebb, mint a vonaton, vagy a buszban, az emberek könnyen ismerkednek, beszélgetni kezdenek. Egy baráti pár egy ilyen taxiban ismerkedett meg, amikor egy különösen vad kanyarban, Eszter Michael ölében kötött ki. A helyzet megtetszett nekik, megházasodtak és most már nincs a sofőr közvetítésére szükség, ha megkívánjak egymás közelségét.
Az is elfordulhat, hogy parázs vita tör ki az utasok között, kedvenc politikusukról, vagy futball csapatukról és egyesek közülük a korházba fejezik be útjukat, eredeti céljuk helyett, de a szituáció csak akkor válik életveszélyessé, ha a sofőr is besodródik a vitába.
Legénykoromban néhány a legérdekesebb kalandjaim közül a taxiban kezdődött el, de ezúttal csak egyre térek vissza.
Jó barátom, Tomi, aki néhány éve hunyta le örökre a szemét, mint taxisofőr kereste meg a kenyerét és csendes estéken, az unalom elűzésére, értem jött, hogy néhány órát vele utazgassak. Ezek az esték általában egy jaffai román étteremben végződtek, ahol kitűnő nyárson sült húst készítenek. Egy éjjel, közel éjfélhez – hétvége volt és másnap nem kellett munkába mennem – egy Éva kosztümös, csuromvizes hölgy intette le taxinkat. Azt kérte, vigyük el Holonba, egy közeli városba. Tomi egy pokrócot adott neki és út közben zokogva mesélte el, hogy a cég, amelynél dolgozik az este bulit rendezett az alkalmazottak számára, párjuk nélkül. Férje megtiltotta, hogy részt vegyen, de ő mégis elment. Éjjel, amikor hazaérkezett, házastársa már aludt és a nő a fürdőszobába ment. Pont levetkőzött, amikor a férje berontott, kivonszolta meztelenül és kidobta a folyosóra. Hiába könyörgött, nem engedte vissza a lakásba és amikor végül is lement az utcára, az erkélyről nyakon öntötte egy vödör vízzel. Holonban szégyenkező apja fizette ki a viteldíjat.
Az életben mindenben szerencse kell, a jó házassághoz is (és ahhoz is, hogy olyan taxit válasszál, amelyben ezen írás szerzője ül).