Szőke kaland

Nica és Joszi egy átlagos izraeli házaspár volt, két helyes gyerekkel plusz kutyával és négy szobás lakással az egyik „alvóvároskában” amelyek három oldalról körülölelik Tel Avivot és reggelente füstölgő autóoszlopokat ömlesztenek szűk utcáiba. A férj egy lak és konyhai berendezés import cégnél dolgozott, a neje privát ápolónő volt, éjjeli ügyeletet végzett betegek korházi ágyánál és az otthonukban viselte gondjukat amikor operáció után lábadoztak. Mindketten jól kerestek, lakás jelzáloguk felét már törlesztették és néha arról beszéltek, hogy nem túl sok év múltán, amikor nem lesz több adósságuk, valahol falun felépítik álmaik házát.
Péntek este általában barátokat láttak vendégül, vagy ők mentek el hozzájuk, szombaton a tengerparton piknikeztek, este pedig moziba mentek. Bérletük volt az egyik szinházban, néha koncertre jártak, nyáron Thaiföldön üdültek a gyerekekkel, Új Évkor meg Nica szüleinél hagyták őket és egy romantikus hétvégét töltöttek Párizsban. Életük nem volt túl érdekfeszítő, de a fiatal pár boldog volt. Egészségesek voltak és nem volt különösebb gondjuk.
Egy nap a vezérigazgató az irodájába hívatta Joszit és megkérdezte, az útlevele érvényes-e. Másnap el kell utaznia egy szemináriummal összekötött szakmai kiállitásra Finnországba. A meglepődött férfi valami olyasmit motyogott „hiszen általában az igazgató helyettes az aki részt vesz az ilyenfajta funkciókon” és „a gyerekek csalódottak lesznek, hogy nem leszek otthon Chanukkákor (Karácsony táji 8 napos zsidó ünnep)”, de a főnöke megveregette a vállát:
„A helyettes igazgatónak pont abban az időpontban a US-ben kell lennie, de azonkivül is meg akarunk téged jutalmazni a sok éves odaadó munkádért. Kényeztetheted magadat a SAS luxushotelben, bőséges útiköltségtérítést kapsz és Chanukka utolsó napját már családoddal töltheted.”
A szálló csakugyan fényűző volt. Nica és Joszi külföldi kiruccanásaikon sokkal szerényebb szállással voltak kénytelenek beérni. A reggeli olyan változatos és bőséges volt, hogy márcsak az ebéd gondolata is felfordulást okozott a gyomrában. Suominan Anika, azon cég eladási osztályának a fönöke amellyel az ő cégének szoros üzleti kapcsolatai voltak, rendkivül szivesen fogadta Joszit.a kiállitás nyitásán. Az izraeliek jó vevők voltak és vendéglátói mindent megtettek, hogy azok maradjanak a jövőben is.
A két napos szeminárium pénteken délután fejeződött be és mivel csak vasárnap volt gépe haza, Joszi azt tervezte, kihasználja a szombatot és megnézi Helsinkit amelyből alig látott valamit. Amikor Suominan asszony javasolta, hogy ő kalauzolja körül, Joszi kapott az ajánlaton és nemcsak azért mert a hölgy egy káprázatos szőke bombázó volt. Autója volt, ismerte a várost és így többet láthatott egy rövid nap alatt. Ki tudja mikor, ha egyáltalán valaha, fog megint eljutni Finnországba. Megbeszélték, hogy reggel 9-kor lent lesz az előcsarnokban, amikor a nő váratlanul megkérdezte:
„És mit csinál ma este?”
Joszinak nem volt elfogadható válasza és még ha akarta volna, sem tudta kihúzni magát kollegája vacsorai meghívásábót a házában. Mindenképen jobb ha társaságban tölti az estét, mint egyedűl ücsörögni a szállóban.
Taxival érkezett a szép külvárosi villához, nagy virágcsokrot szorongatva és meglepve konstantálta, hogy ő az egyedüli meghívott. Helyi szokás szerint, a háziasszony vacsora előtt meghívta a vendégét a kerti szaunába. Joszi még soha nem volt szaunában – Izraelben enélkül is jól lehet izzadni. Persze hallott a skandináv tradicióról, a vendégeket a nappali helyett a szaunában szórakoztatni, viccelt is erről kollegáival az irodában, de ha szándékában is volt ezt az élményt kipróbálni, azt hitte, hogy ez a hotel konditermében fog megtörténni. Most lenyelte a nyálát és megpróbált nagyvilági férfiként viselkedni, de az asszony átlátott rajta.
„A nyugati férfiak hamis szemérmessége! Hiszen semmit sem kíván inkább mint engem ruha nélkül látni!” – gúnyolódott és ledobva magáról cuccait, Éva kosztümben nyújtózkodott el a fapricsen. Joszi szintén sietve vetkőzött le, de ez a beszédes ember, az eszes anekdoták mestere, ebben a váratlan helyzetben majdnem teljesen elvesztette a beszélő képességét. Mint minden izraeli macho férfi, nem szokott hozzá olyan meztelenséghez amelyet nem ő kezdeményezett és nem szolgált az intimitás bevezetéséhez.
A fiatal finn nő elképesztő szépsége és kápráztatóan fehér bőre – annyira más mint párjának és a házassága előtti barátnőinek barna bőre és fekete haja – teljesen letaglózta. Úgy nézett ki a szemeiben mint a mennyekből leszállt angyal.
A szauna után Anika – valamikor az est folyamán elkezdték tegezni egymást – könnyű házi ruhát öltött és Joszinak óriási erőfeszitésébe került nem mereszteni a szemét a rózsaszinű mellbimbókra amelyek minden alkalommal amikor vendéglátója feléje hajolt és ujabb adagot halmozott tányérjára a borban főtt lazacból és további ínyencfalatokból, rákacsintottak a nagylelkű dekoltázsból. A nő kedvesen mosolygott rá, mintha nem venné észre lopott pillantásait, de persze nagyon jól tudta milyen befolyása van a vendégére. A néhány pohár vodka amelyet vacsora közben és utána hajtottak fel, véglegesen eloszlatta Joszi zavarának maradékait és amikor utóételnek forrón kezdte csókolni Anika érzéki ajkait, ez már saját kezdeményezése volt, de persze annak a lelkes támogatásával.
A hétvége úgy telt el mint egy álom – ha nem is látott sokat Helsinki látványosságáiból. Anika sok oldalú és fantáziadús szerető volt, mindig képes arra, hogy teljesen kimerült partnerének, akinek egyetlen kivánsága az volt, a falhoz fordulni és aludni, lankadó ösztöneit újra felhevítse és csúcspontra hozza. Amikor elérkezett a vasárnapi nap és itt volt az ideje hazatérni, Joszi úgy érezte mint akire a sors kiverhetetlenül súlyos csapást mért. Anika forró csókkal búcsúzott el tőle, megköszönte a csodás együttlétet és lelkére kötötte, ha újra Helsinkibe kerül, hívja fel okvetlenül.
Joszi teljesen megzavarodva került fel gépére, csalódottan, hogy Anika nem próbálta rábeszélni halassza el az utazást és maradjon Helsinikiben. Ő a búcsújuk pillanatában csaknem testi fájdalmat érzett. Lehetséges, hogy szeretője nem ugyanazt érezte? A rövid időszak a nő társaságában új láthatárt nyitott előtte és fogalma sem volt, hogy fog visszatérni a szürke valóságba amelyben eddig élt.
Kopenhágában más gépre szállt át és korán este érkezett Izraelbe. Mindjárt leszállása után felhívta Anikát. A nő meglepődött. Hiszen csak néhány órája búcsúztak el. Történt valami? Elfelejtett valamit?
„Nem, nem történt semmi,” – hebegte a szerencsétlen férfi. „Csak még egyszer el szerettem volna mondani mennyire élveztem a társaságodat.”
„Nekem is jó volt veled! Jó utazást, boldog Új Évet és írj néha, hallod?”
Joszi hazatelefonátl és kérte, ne jöjjenek érte a röptérre. Minél későbbre akarta halasztani a percet amikor hitvese szemébe kell nézzen. Taxival utazott haza, a számlát majd az irodája fogja megtéríteni – az utolsó juttatás hivatalos utjáról. Amikor kiszállt a taxiból, a kutyája örvendetes csaholással lerohanta, majdnem a járdára döntötte. Mindjárt utána két fia is hozzáfutott. Rácsimpászkodtak, teljes torkukból ordítottak, az egyik a másik szavába vágott.
„Apu, de jó, hogy hazajöttél! Mindenki rád vár a gyertyagyujtással. Nem élvezet csak Anyuval ünnepelni Chanukkát.”
Az ünnepi ételek illata már a lépcsőházba is kiszűrődött. A nappaliban ott ültek szülei, néhányan jó barátai közül, italok a kezükben és Chanukka dalokat dúdoltak. A hangulat emelkedett volt és mindenki örömrivalgással fogadta. Nica a konyhában sürgősködött, csak egy gyors csókra futotta idejéből, de egy személyes pillantás szép szemeiből elég volt, hogy jelezze érzelmeit. Egy pohár forralt bort, amelyet annyira szeretett és neje olyan jól tudott elkészíteni, nyomott a kezébe:.
„Élvezted? Éjjel majd elmesélsz mindent” – és visszafordult munkájához.
Joszi olyan volt mint akibe villám ütött és nem volt képes feloldódni az általános vidámságban. A belépés lakásába olyan volt számára mint egy kemény leszállás a Földön, egy zökkenésel visszatéritette a valóság talajára. Hirtelen az egész utazása úgy tűnt mint egy távoli álom, mintha nem is vele történt volna meg. Meztelenkedés a szaunában? Sex orgia egy szőke pornó sztárral? Lehetetlen, hogy ez vele történt volna meg, azzal az emberrel aki aki ifjúkora szerelmének boldog férje. Ilyenfajta kalandokat általában mások mesélnek éjjeli őrségen a tartalékos katonai szolgálatban és ő úgy kezeli őket mint más, a körülményeknek megfelelő túlzást. Hogy gondolhatta volna az életét szürkének? Itt a helye ebben a meleg és szerető családban, jó barátaival és csak itt, ebben a házban érezheti magát igazán boldognak.
Másnap, a munkahelyén, a folyosón összefutott a helyettes igazgatóval. Intett felé és megkérdezte:
„Milyen volt Finnország? És hogy van Suominan Anika asszony?”
Nem várt a válaszra, valamilyen értekezletre sietett, de vajjon csakugyan kacsintott neki, vagy csak úgy tűnt Joszinak?