MARCI HEVESEN

Néha, amikor motorizált hintómban suhanok valahová, nem sietek különösen, párnázott ülésemben kényelmesen elterpeszkedve a zárt ablakokon keresztül bámulom az elvonuló tájat, élvezem a kondicionált hűvösséget és a négy sztereó hangerősítőből áradó zenei kedvenceimet, miközben a mobil telefonom állandó kapcsolatban tart szeretetteimmel és barátaimmal otthon és külföldön, arra gondolok: Vajjon nem nagyszerű az életünk? Volt-e valaha valaki, akárki, 100-200-300 éve akinek hasonló, úgyszolván tökéletes feltételekben volt része? Az előző évszázadokban még a krözusi gazdagoknak, fényűző palotájukban, körülvéve készségesen futkosó szolgák garmadájával, akik gazdájuk minden szeszélyét teljesítették, sem állt rendelkezésére a mai élet gyönyöreinek a legtöbbje, amelyet őfelsége, az átlagos polgár, a panelházában manapság magától értedőnek vesz.
Reggelente elsőnek a borotvakészülékemnek örülök. Megerőltetés nélkül siklik végig arcomon és pillanatok alatt eltünteti szakállom sörtéit – tudom, a borotválatlanság ma divat, de én a sima arcot kedvelem és szerencsémre, a nejem is. Mennyire utáltam azelőtt ezt a napi ceremoniát! A borotválkazás, még új pengével is, mindig kín volt és a végén nemcsak nem voltam simára borotválva, hanem több sebből is véreztem – kitünő vicctéma kollegáim számára.
Miközben az új napra készülök, a rádió tájékoztat a várható időjárásról és beszámol az elmúlt éjjel eseményeiről. Igazatok van ha azt mondjátok, a hírek többnyire rosszak, de azelőtt talán jobbak voltak? A "Fekete Halál" amely a 14-ik században Európa lakosságának a negyedét lekaszálta, jobb volt az AIDS-nél? A múlt században a spanyol náthának 25 millió és talán több áldozata volt. Naponta értesülünk iszonyú viszályokról világszerte (sajna a mi körzetünkben is), de vajon őseink nem vívtak vérengző háborúkat? A u.n. Harminc Éves Háborúban, amely a 17-ik században kezdődött és tulajdonképpen kétszáz évig tartott, milliók pusztultak el. Nagyapáink és Apáink az első és második világháborúban harcoltak, amelyek 10, illetve 60 millió áldozatot követeltek, a spanyol polgárháborút, a koreai, vietnami és más 'kisebb' csetepatét és sok-sok testi és lelki rokkantot és anyagi kárt nem is említve.
Reggelimre a leggazdagabb, változatosabb, frissebb és egészségesebb választékban dúskálhatok amely valaha is emberfia asztalára került. Gyerekkoromban anyám néha-néha egy árva banánt vásárolt elkényeztett fiacskájának. Manapság nincs az a gyümölcs, zöldség, vagy más élelmiszercikk amelyet megkívánsz és nem engedhetsz meg magadnak. Sajtok, borok, egzotikus tengeri gyümölcsök, szivarok, csokoládék a világ minden tájáról a közeli szupermarket polcain találhatók és csak a kezedet kell kinyújtanod értük. Azért morogsz mert kifogyott a kedvenc joghurtod, a szerelő nem jött el mosógépedet megjavítani, a sor a klinikán túl hosszú, de tudatában vagy-e annak, hogy sok ember számára egy szelet kenyér is luxus és millióknak nincs hozzáférhetőségük tiszta ívóvízhez, vagy alapvető egészségügyi szolgáltatáshoz?
Nem győzném felszámolni a sok kényeztetést, élvezetet, amelyekben részünk van a mindennapi élet folyamán. Nézzetek körül és saját magatok fedezzétek fel őket, kezdve a számítógéptől amellyel most ezeket a szavakat olvassátok. Pesten, a Váci utcán van egy emléktábla "E helyen pihent XII. Károly svéd király 1714. XI. 17-én. Lóháton, 14 nap alatt tette meg az utat Törökországból Stralsundig." Nem hiszem hogy valaki irigyli ezt a királyt, nem élvezhette túlságosan a két hetet nyeregben. A mai ember számára egy sívakáció az Alpokban, vagy távol keleti kirándulás, aránylag jelentéktelen ügy, lehúzod a hitelkártyát (persze ha van rajta fedezet) és kész.
A fent leírt jó élet főleg a feljett országok megalapozott lakosságának osztályrésze, de a bőség egy része a kevésbé fejlett országokba is átszívárog, például az állandóan továbbfejlődő turistaipar által, amely millióknak juttat kenyeret. A haladó technikai módszerek, a rovartalanító és növénynemesítő anyagok, a genetikai mérnökség, nagy mértékben növelték a mezőgazdasági terméshozamot, aminek következtetében az éhenhalálban elpusztulók százaléka alacsonyabb mint valaha.
Szerencsétlenségek mindig is történtek, de a modern kommunkáció lehetővé teszi, hogy minden természeti katasztrófáról valós időben értesüljünk, percekkel azután, hogy megtörténtek. A tsunami az indiai óceánban 2004 decemberében kétszáz nyolcvan ezer ember halálát okozta, további néhány százezer sebesült meg és vagy 5 millió maradt fedél nélkül, de az emberiség példátlan módon zászló alá állt és masszív anyagi segitséget küldött a szökőár által sújtott szerencsétleneknek. A továbbiakban a veszélyeztetett térségekben kiépítenek egy előrejelzőrendszert, amely lehetővé teszi időben riasztani a lakosságot.
Ha van egy szólás amely igazán kihoz a sodromból, az a romantikus nosztalgia a "régi jó napok" után. Ami a múlt megőrzését illeti, az emberi emlékezőtehetség nem tűnik ki pontosságával. A dolgok rózsásabbnak tünnek, a negativ aspektusokat hajlamunk van elfelejteni, a legfontosabb tényező minden eseményben, hogy fiatalabbak voltunk, egészségesebbek és minden rossz dolog az életünkben csak ezután történt. De vajon a napok csakugyan jobbak voltak? Minden szülő boldogan emlékszik vissza azokra a napokra amikor gyerekei még kicsik voltak. "A picike édeskék, emlékszel amikor első lépéseiket tették, amikor megtanulták kimondani 'mama'"?
De én arra is emlékszem, hogy neveltünk fel egy picike lakásban három kisgyereket, mennyire nehéz volt őket elaltatni, szombatonként pedig a feleségemmel felváltottuk egymást, ki megy 6-kor reggel sétálni a babakocsival, hogy a másik egy kicsit tovább aludhasson. Hol voltak akkor az eldobható pelenkák? Egy anya akitől manapság elvárnák, hogy a kakis pelenkákat egy primitív katlanban mossa, amelyben miután egy óriási elmozdítható vízforraló felforralta a vízet, az alján elhelyezett ventillátor kavarja az illatos tartalmát, talán visszaszökne az anyjához.
Egy olvasómtól tudtam meg, hogy vannak emberek akik megpróbálnak 'természetes, ökológiai módon' élni, visszatérnek a mosható pelenkákhoz, a víztelen wc-hez, TV és hűtőszekrény nélkül boldogulnak. Nem hiszem, hogy ezek az emberek nevetségesek, vagy bolondok. Miert ne növeszthetnél a kertedben szerves zöldséget és élhetnél villany nélkül? A gyertyafény sokkal romantikusabb. Pont ez korunk egyik vívmánya: A kispolgár megjavult gazdasági feltételeivel megengedheti magának, hogy úgy élje életét ahogy jónak látja.
Mit akartam mindezzel mondani? Csak azt, hogy a véleményem szerint az életünk minősége bámulatos, úgy élünk mint Marci Hevesen, de egy gondolat azért nyugtalanít: Milyen nevetségesnek fognak tűnni u. n. vívmányaink 50 év múlva?