Amerikai miniatürök

Nemrég érkeztem vissza egy hétnapos luxushajó kéjutazásról Alaszka partjai mentén, összekötve egy (túl) rövid kiruccanással Kanadába, de ezekről egy – fényképekkel kisért – külön beszámolót fogok írni. Most csak néhany amerikai benyomásomat szeretném megosztani veletek.
Útlevél vizsgálat. Kértettek-e valaha amerikai vizumot? Én igen és higyétek nekem el, hogy ez egy bonyolúlt, hosszadalmas és elég idegesítő folyamat. Most, hogy megjártam Amerikát, szivélyes engedelmetekkel szeretnék egy kissé szkeptikus véleményt hangoztatni: Talán nem annyira érdemes törni magunkat egy ilyen vizum megszerzéséért. Nem mintha a US nem lenne érdekes és szép ország, egyedi, páratlan szépségű tájakkal, hanem azon a benyomás alapján, hogy az amerikaiak talán egyáltalán nem akarják, hogy idegenek látogassanak az országukba.
Lehet, hogy az amerikai turisztikai minisztert (abban a valószinütlen esetben, hogy valaki az irodájában olvas magyarul, hallott a blogomról és lefordítja számára szerény hozzászólásomat) meglepné a véleményem, vagy talán mégsem, mert ez az irodája vezérelve, de tény, hogy a légi kikötőkért felelős hatoságok határozottan sértő megvetéssel kezelik a fáradt utasokat, akik sok órás út után (az én esetemben Tel Aviv-Los Angeles 15 óra) érkeznek országukba.
A meglepetésünkre a modern és tágas útlevélellenőrző terem kb. húsz fülkéjének csak egy kis részében volt tisztviselő, három az amerikaiak számára és kettő a turistáknak, pedig azok túlnyomó többségben voltak. Hosszan kigyozó sorokban kell állnod, székek nincsenek – velünk együtt még két gép szállt le és sok volt a kinai – idősebb emberek, gyerekek, anyák csecsemövel – valaki elhatározta, hogy nincs elég meleg és azért a légkondi helyett csak két ventillátor keverte a levegőt. A sorok mentén egyenruhás felügyelők sztrázsáltak, hogy isten ments senki sem lógjon ki a helyéről. Viccesen azt javasoltam feleségemnek, hogy legközelebb kijelentjük testileg fogyatékosak vagyunk, mert csak azok akik tolószéken ültek jutottak a tisztviselőkhoz soron kivül.
Amikor végül a tisztviselő elé járulhatsz, sokszor kiderül, hogy rosszúl töltötted ki az űrlapot amelyet még a gépen a légikisasszony osztott ki és új, vagy más lapot kell kitöltened, de egyre nem lehet panaszod: hogy a tisztviselő nem szán rád elegendő időt. Amikor előtte állsz, úgy viselkedik mint akinek rengeteg ideje van és esze ágába sem jut a többi fáradt utas aki csak megváltó pecsétjére vár, hogy az Igéret Földje kapui végre kinyíljanak előttük. A tisztviselő nemcsak jobb és bal mutatóujjad lenyomatát veszi le és megkér, hogy nézz a kamerája lencséjébe, hanem kedélyes párbeszédet folytat veled utazásod céljáról, az országban töltött napok számáról, az időjárásról és még személyes élményeit is megosztja veled.
Ez nem volt egyedülálló eset. Nem egyszer látogattam a US-be és más utastól is hallottam hasonló panaszt. Az előző látogatásomban vagy két órás várakozás után meg próbáltam érdeklődni az akadály okát. Akkor azt magyarázták nekem, hogy a tisztviselők zöme ebédszünetre ment. Ezúttal (hétkor reggel) talán hétalvók voltak.
Lehet, hogy üzleti dolgotok van Amerikában, vagy dolcsiban keresitek meg betevő falatotokat. Ebben az esetben, jó utazást kívánok és érjetek épen és egészségesen haza, de ha csak kirándulni akartok, azt javaslom, fontoljátok meg nem érdemesebb-e barátságosabb tájakra látogatni, ahol az útlevélt vizsgáló tisztviselők a kellő tisztelettel kezelik az utast, aki talán csak pihenni és turázni érkezett, de eközben az országuk pénztárát is gazdagítja.
Élelem. A feleségem és én amelyet komikusnak találtuk Amerikában a sallangos cimkéket, amelyek a különféle élelmezési cikkeket díszitik és a kínosan aprólékos leírást összetevőikről.
Nálunk is van címke a palackozott vízen - nem mintha érteném miért kóltik az emberek kis pénzecskéjüket u.n. ‘ásvány’ vízre és nem használják a csapvízet. A vezetékes víz megfelel minden egészségűgyi szabványnak és minősége kiváló (amellett, aki csak ásványvízet iszik, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy bizonyos ásványi anyagokból többlet, vagy hiány alakul ki a szervezetében) – amelyben leírják a tartalmát, de a US-ben ennél sokkal tovább mennek és azt is hozzáteszik, hogy a palackozott vízben nincsen állati zsiradék.
A repülő társaság amelyik Alaszkát szolgálja, az Alaska Airlines, komolyan veszi a mondást, hogy nincs ingyen ebéd. Vacsi sincs. Ha nem hoztál szendvicset és kulacsot otthonról és netán éhes vagy, a légikiasszony szivesen elad neked valami enni és innivalót. Magamnak egy ételdobozt vásároltam 5 dollárért és annyira különlegesnek találtam a tartalmát, hogy mielőtt akár megkóstoltam volna az ételt, leírtam.egyenként. Megkíméllek benneteket az összetevők hosszú listájától, de ime az amit lemásoltam a címkékről:

Lunchbox
Alaskan Airlines celebrating 75 years of Alaska spirit
TREETOP. Natural Apple Sauce. No Sugar added. Real Fruit from Real Apple.
REGENIES’s Crunchy Pita Chips. All Natural, 0 Trans Fat. Kettle Cooked. Salsa Bandito flavored.
ALMOND ROCCA – Buttercrunch Toffee Croquants au Beurre.
BEAR NAKED all natural granola. Peak Protein. Bearly Processed and Utterly Naked Ingredients.
LATE JULY. Organic, Classic Rich, Flaky, Buttery Tasting Crackers. 6 Crackers. 90 Calories per pack. No Trans Fat.
SENSATIONS. Lemon & Pepper Seasoned Tuna Medley.
EMERGEN – C. Super Energy Booster. 1,000 mg Vitamin C as 7 Mineral Acerbates, 32 Mineral Complexes, 8 Vitamins. Super Orange Flavored Fizzy Drink Mix. Dietary Supplement.

Ennyi pedáns gondoskodás után a közösség egészsége iránt, jogosan feltételezhetnétek, hogy az Egyesült Államok lakossága a Föld legegészségesebb embereihez tartozik, hiszen már a 19-ik században megállapította francia gasztronóm Savarin: "Mond meg mit eszel és megmondom ki vagy!"
Nem tudok véleményt mondani az Egyesült Államok lakosságának egészségi állapotáról, de egyet mondhatok: Sok helyen voltunk már. A feleségem és én szeretünk idegen országokba látogatni, megcsodálni szép tájakat, furcsa szokásokról hallani, új izeket tapasztalni, de sehol máshol nem láttunk ennyi kövér embert. Itt nincs szó néhány fölösleges kilóról, a sörpocakról amellyel sok férfi 'büszkélkedik' nálunk is, hanem beteges dagadságról amely eltorzítja az ettől szenvedők emberi formáját, csökkenti a szerencsétlenek mozgóképességét, megnehezíti számukra a leülést. Egész más hírmagazínban olvasni erről a jelenségről és más amikor a saját szemeddel látod. A legtöbb ijesztően dagadt ember nő volt, de láttunk néhány ilyen férfit is.
Az amerikaiak szeretete a nagy dolgok iránt – autók, felhőkarcolók – az ételre is kiterjed. A fenti beteges jelenség egyik oka az lehet, hogy a US-ben minden nagy adagolásban van felszolgálva, kezdve a kávétól – vagyis attól a lötytől amelyet Amerikában kávénak csúfolnak – amelyet háromfajta papírpohárban mérnek ki, kicsi, közepes és nagy. Mi a kis méretet választottuk, de a kávé mennyisége ebben is sokkal nagyobb volt mint megszoktuk. Rendeltettek valaha pasztrami, vagy corned beef szendvicset egy new-yorki deliben? Mint jó étvágyú embert ismernek, esküdt híve vagyok a húsnak és a pasztrami íze a new-yorki zsidó falatozókban a mai fiatalok szlengjével állatian fincsi, de a több mint 10 centiméteres hús halom, két szelet rozskenyér között, sok mustárral és savanyusággal, páni rémületet keltett bennem. Otthon arra oktattak, mindig be kell fejezni ami a tányérodon van, de hogy fogom tudni átrágni magamat ezen a rettentő nagy adagon? Körülnéztem és láttam, hogy a többi falatozó minden látható nehézség nélkül birkózik meg az adagjával, de én szégyenemre úgy oldalogtam el onnan, hogy tányéromon hagytam szendvicsem felét.
Közismert, hogy a vitaminok az amerikaiak egyik gyenge oldala. Látunk egy természetboltot amelyben a vitaminokat olyan óriási dobozokban árulták mint nálunk a festéket szokták. Nem tudom barátaink, akik Washington egy külvárosában élnek, mennyire hasonlítanak egy tipikus amerikai családra. Három gyerekük nem fogyaszt gyümölcsöt és zöldséget. A családi étkezések is nagyon ritkák házukban. A gyerekek pizzát, vagy más gyorsételt esznek szobájukban a számitógép, TV előtt, vagy a mobiljukon csüngve és az egyedüli amit szüleik tehetnek érdekükben, azzal törödni, hogy lenyeljék a napi vitamin adagukat, egy sárga tablettát, két kéket és egy aprócska narancsszinűt.
Úgy látszik, a rendkivüli bőség országában nagy akaraterő kell ahhoz, hogy korlátozzuk magunkat és vigyázzunk az arányosságra.
Bürokrácia. Befejezésül egy további kis epizóda. Ez ugyan Vancouverben történt, de hiszen a kanadaiak is északamerikaiak. Ahhoz, hogy kiválthassak egy postai küldeményt, el kellett mennem a vámhivatalba. Beléptem a megfelelő irodába és örömömre senki sem volt elöttem. A szobában csak egy tisztviselőnő ült. Odaléptem ablakához, udvariasan jó reggelt kívántam és átnyújtottam a kezembem levő iratot. Szigorúan rám tekintett ls kijelentette:
"Uram, számot kell vennie!" – és kezével a falra mutatott.
A falon négyszögletes plasztik számok lógtak. Leakasztottam a következöt amelyen egy nagy fekete 10-es szám volt és engedelmesen leűltem. 3-4 perc múltán a hölgy – anélkül, hogy rám nézett volna – hangosan elkiáltotta magát:
"Tízes szám!"
Eléje járultam és két percen belül lepecsételte a csomagot kisérő okíratot. Rendnek muszáj lenni!