AZ EMBERI CIVILIZÁCIÓ VÉGE

Nagy örömömre és meglepetésemre, rendkivüli érdeklődés támadt az utolsó írásom "Van-e élet a Földön kivül?" iránt és jónéhány kommentárban is részesültem. A legérdekesebb közülük egy "rubber" nicknevű olvasóé volt, aki azt állította, sok éves kutatás után, tanújelei és bizonyitékai vannak bizonyos kormányok kapcsolatairól földönkivüli lényekkel és a súlyos okokról amelyek miatt ezt az információt eltitkolták a nagyközönségtől. Szerinte "jobb, ha az emberek a meleg, jó buborékukban folytatják az életüket és nem kutatják azt ami túlhaladja a felfogóképességüket".
Amikor más olvasók megkérték, hogy egy kicsit bővebben magyarázza meg mik az okok amelyek miatt teljes hírzárlatot kellett elrendelni ezekre a kapcsolatokra, hozzáfűzte: "Az igazság jól ismert, de mi, a nagyközönség nem vagyunk lelkileg hajlandók/képesek szembenézni vele. Nincs mindenről tudomásom, de a dolgok amelyeket tudok, sok embernél összeomlást okozhatnának". "Rubber" arra is célzott, hogy a viszony közöttünk (az emberiség) és közöttük (a földönkivüliek) feszültek.
Fogalmam sincs honnan szerezte "rubber" az információját, de szavai elgondolkoztattak. Mégha kétségbe is vonjuk, hogy az úr tud valamit ezekről a dolgokról, nem áll fenn a lehetőség, hogy a jövőben megvalósul az a forgatókönyv amelyet megjósolt?
Általában feltételezzük, hogy a domináns földönkivüli civilizáció amellyel végül is sikerül majd kapcsolatot létesítenünk, felvilágosult, jóindulatú lesz, de mi lesz ha ennek az idegen civilizációnak az erkölcsi értékei mások lesznek mint amelyeket mi "emberi értékek"nek tartunk? Egy kedvenc tudományos-fantázia elbeszélés – nem emlékszek már az író nevére – arról szól, hogy a külső űrből érkezett lények egyszer és mindenkorra megoldják az emberiség minden baját. Nincsenek többé éhes emberek, nincs hiány tiszta ivóvízben, az orvosok át kell, hogy képezzék magukat, mert minden betegség eltünik, korlátlan, olcsó, könnyen elérhető és nem szennyező energiaforrások állnak a rendelkezésünkre, ember emberre soha többé nem emel kezet, a háborúk megszünnek, mindenki ép, egészséges, erőteljes és boldog, annyi gyereke lehet amennyire kedve van.és az idejét csak sportra, szórakozásra és a tudása fejlesztésére szánhatja.
Vajjon csakugyan?
A nagy örvendezésben és eufóriában amely az egész világon elhatalmasodott, volt egy ünneprontó hitetlen tamás – mindig szokott lenni – aki addig nem nyugodott meg amíg nem szerzett egy földönkivüli felhasználói kézikönyvet Nagy fáradsággal megtanult valamicskét az űrbeliek nyelvéből és sikerült neki lefordítani a könyv címét:
"How to serve men?" (Hogy szolgáljuk az embert?)
"Láttod?" – mondták barátai. "Születésed napjától pesszimista vagy, láthatod, egyetlen céluk segíteni az emberiségen", de az ilyen embereket nem lehet könnyen megnyugtatni, folytatta kutásait, további betüket, szavakat tanult meg a földönkivüliek nyelvéből, míg végül nagy megdöbbenésére – még egy megrögzött sötétlátó mint ő sem képzelte el a legrosszabbat – kiderült, hogy a tulajdonában levő könyv egy szakácskönyv! (Azok számára akik nem tudnak angolul, a cím kétértelmü és azt is jelentheti: Hogy szolgáljuk fel az embert?)
Jaj, mondjátok, ez fáj! Hát ez csakugyan egy szélsőséges példa, szatíra, amely kigyúnyolja a rémregényeket kezdve Wells "Világok Háborúja"tól egész a napjaink "Csillagok Háborúja"ig, de vajjon nem képzelhetünk el magunknak egy olyan civilizációt amelyik más irányba fejlődött mint a miénk? Egy olyan civilizáció amelyik nem hisz az emberi (vagy földönkivüli!) élet szentségében, amelyik más erkölcsi elvekre alapszik mint amelyekben mi hiszünk (és túl gyakran velük szöges ellentétben cselekszünk!), olyanokban mint a becsületesség, tisztességtudás, tisztelet a szülők és öregek iránt, szerető családi kapcsolatok, barátság, segitség a rászorulónak, stb.
Barátunk "rubber" a továbbiakban kijelentette, hogy mégha a viszonyok közöttünk és a földönkivüli lények között tökéletesek volnának, egy velük való találkozásnak a visszahatásai az emberiségre "olyanok lennének, hogy semmi, de teljesen semmi sem maradna olyan mint azelött, az egész civilizációnk eltünne, a számitógépek, autók, bútorok, házak, a munkába menés, minden, de minden és helyettük valami egészen más keletkezne, valami sokkal gyakorlatiasabb, valami amelyre csak sokkal fejlettebb civilizációk gondolhattak. Egy biztos: Az életünk soha nem térne vissza régi medrébe."
Kezdetben éppenséggel tetszett nekem az ötlet, hogy "semmi sem maradna olyan mint azelött". Nem fogadná mindenki lelkesen a hírt, hogy eltünnek a gyötrelmek, félelmek, járványok, az éhség, a tömeggyilkosság? Ki szeret munkába járni? Lehet, hogy a "valami amelyre csak sokkal fejlettebb civilizációk gondolhattak", sokkal jobb lenne mint amit mi fundáltunk ki. Azt is feltételeztem, hogyha a tisztelt úr aki a kommentárt írta sikeresen kiállta a megrázkodtatást amikor megtudta mi az igazság, talán akad még néhány más ember is aki képes szembenézni az igazsággal, akármilyen nehéz is.
Azután viszont, minél tovább gondolkoztam a várva-várt találkozásról a földönkivüli lényekkel, egyre kevésbé tetszett nekem az ötlet. Egy az újságból ismert kifejezés jutott az eszembe "kulturális imperializmus". Hiszen pont ez volt az amit a fehér ember követett el az indián, afrikai civilizációk ellen. Egy jól kitervezett folyamat, kulturális invázió és terjeszkedés, a bennszülött civilizáció durva sárba taposása, azzal a céllal, új termékek számára. fejleszteni piacokat. A 'primitív' népet befolyásolják az idegen kultúra értékei és esztétikája, a helyi kultúra szövedéke elpusztul és a helyét importált, nem autentikus kultúra foglalja el.
Van egy fontos elv amelyet az emberiség saját kárán tanult meg "Ha egy népen segíteni akarsz, ne adj neki halakat, hanem tanítsd meg halászni", de lehet, hogy a földönkivüliek nem hallottak erről a bölcsességről, vagy nem veszik maguknak a fáradságot ezt kivitelezni. Mi lesz a sorsa az emberi technológiának, ha a bőkezü vendégek szabadon osztogatják mindenkinek ultramodern elekronikus játékszereiket amelyek számtalan generációval haladják túl a mieinket; mi lesz a földműveléssel ha nem lesz többé szükséges gabonát, gyümölcsöt termelni, tyúkokat, teheneket nevelni és minden táplálékunk a laboratóriumokban lesz előteremtve; mi lesz a tudományunkkal ha a földönkivüliek, akiknek a civilizációja az évek százezreivel régiebb mint a miénk, választ adnak a világegyetem minden rejtélyre? Ha hiszünk a fantázia íróknak, a repülő, autó, hajóipar nyomtalanul elenyészik és a helyét egy olyan szerkezet foglalja el amely képes minden szervtelen és szerves anyag azonnali átvitelére akárhonnan akárhová, a telefonokat telepátia fogja felváltani, de a legnagyobb annak a valószinüsége, hogy a valóság ennél sokkal fantasztikusabb lesz, mintahogy a mi korlátolt emberi felfogásunkkal el tudjuk képzelni.
Mivel fogja elfoglalni magát a jövő embere? Az első válaszom az volt, hogy legalább az irodalom, a művészet fognak virágozni, hiszen időmilliomosok leszünk, de vajjon a kulturális imperializmus nem tartalmazza a zene, művészet, új irodalmi formák behozatalát is, amelyek kiszorítotják a helyieket? És miről fognak az irók, költők, zeneszerzők, drámaírók írni a viszály, válság, szükség, katasztrófa nélküli világban?
És a kérdések kérdése: Vajjon az emberiség intellektuális színvonala eléri a földönkivüliékét, vagy annyira túlhaladtak minket, hogy soha sem fogjuk tudni ezt az űrt áthidalni? "Rubber" szavaival "amióta az ősember feljlettebb agya segítségével túltett a többi élőlényen, soha sem találta magát egy ilyen tehetetlen helyzetben, hogy létezik egy entitás amely számára nem jelentünk többet mint a kisérleti egerek".
Hátborzongtató jóslat, ugye? Talán jobb lenne ha elszigetelve maradnánk a naprendszeri kuckónkban, saját erőnkkel fejlődnénk apró lépés apró lépés után, találmány találmány után, itt-ott hirtelen áttörésekkel, de sajnos a választás nincs a kezeinkben. A tudományos-fantázia regényekben általában azt írják, hogy a Galaktikus, vagy Világegyetem Nagytanács szigorúan megtiltja az érintkezés minden formáját, a technológia átvitelét, vagy a beavatkozást egy fejletlen bolygó (amint ahogy a Földet valószinüleg meghatározzák) lakosainak a sorsába – még akkor sem ha ezek egy nukleáris, vagy ökológiai katasztrófa küszöbén állnak.
A baj, hogy ezeket az elbeszéléseket emberek írták és tipikus emberi gondolkodási sablont ábrázolnak. Senki sem tudja megjósolni, hogy gondolkoznak földönkivüli lények – ha egyáltalán léteznek – és miként viselkednek. Az is lehet, hogy már itt vannak közöttünk elálcázva és soha sem fogják felfedni kilétüket.
Ha ezt mégis megteszik és végre szemtől szembe kerülünk egy földönkivüli cilizációval, csak azt remélhetjük, hogy a megjelenésük nem jelenti majd az emberi civilizáció végét.