A TISZATÓ

Véletlenül benéztem egy régebbi írásomba és észrevettem, hogy fotóalbumom linkje nem működik. Sikerült felújítanom, megtaláljátok írásom végén. Ugyanakkor rájöttem, hogy “hölgy barátom, aki filmet szeretne forgatni erről a csodás tájról” és akivel négy éve a Tisza tóhoz látogattam, Lili volt, akitől néhány hete vettem búcsút ezeken a lapokon. Ő jelenik meg a fényképen, írásom elején.

Sajnos, ez a film sem fog már megszületni.

A Tisza Magyarország második nagy folyama. A forrása Ukrajnában van, onnan áthalad Románián, éppen csak érinti Szlovákia dél-keleti csücskét mielőtt átkelne a magyar határon és végül is Szerbiában, a Vajdaságban, a Dunába ömlik. Az Alföld, amelyen keresztül folyik, lelassítja a folyó futását, rengeteg kanyar és mellékág alakult ki, hatalmas területek elmocsarasodtak. A terméketlen, mezőgazdaságra alkalmatlan területeket le kellett csapolni, hogy kiszáradjanak és megművelhetőkké váljanak. A 19-ik század második felében Gróf Széchenyi István folyószabályozási terve kiegyenesítette a kanyarokat. A Tisza eredetileg több mint 1400 km hossza, 962 km lett, ebből 136 km új, épített meder és 589 km holtág.

A környező hegyekből lezúduló vizek tavasszal és ősszel még ma is áradásokkal fenyegeti a környező falvakat, hiába emelik évről évre egyre magasabbra a mesterséges gátakat.

Petőfi így ír róla „A Tisza” cimű gyönyörű versében:

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

Baratom Cs. Péter, aki folyó mellett töltötte gyerekkorát, így mesélt róla:

Ki a Tisza vízét issza, annak a szíve vágyik oda vissza (Részlet)

„A csónakkikötő tökleveles, sulyomos, hínáros vizében a helybéli srácokkal fürödtem reggeltől estig. Igazi ártéri dzsungelen keresztül vezetett a gyalogút az élő Nagytiszához. Meseszép, sárgahomokos föveny vezetett az átlátszóan tiszta folyóvízhez. Izgalmas kanyargós betűket írtak a homokba a vastaghéjú tiszai kagylók, ahogy kaja után kutattak a homokban, csak végig kellett menni a vonalon és a végén ott volt a kagyló...

Apám szerint varázsvíz a Tisza vize, mert szürke penészvirágokat küldött nyaralni és cigánybarna gyerekeket kapott vissza ősszel...

Nem tudom ki, hogy van vele, nekem a legszebb madárdal az ártéri erdőben visszhangzó kakukk párját hívó éneke. Ma is, ha valahol kakukk szól, felidéződik bennem az a Tisza parti őserdő...

Egy olyan betegség fertőzött meg a Tiszán, amiből még a mai napig nem gyógyultam ki ez pedig a HORGÁSZAT. .Érdekes, azzal az egyszerű szerelékkel is tudtunk fogni akkorát és annyi halat, mint ma a szuper szerelékkel. Talán, azért mert, ahogy a régiek mondták, több volt a hal a Tiszában, mint a víz.”

A 1970 években további beavatkozás történt a Tisza folyásába. Gátakat építettek, amelyek nemcsak a vízszintet szabályozzák, hanem aszályos időben a vízpótlást is szolgáltatják. Így alakult ki a Tisza-tó. Története -http://gportal.hu/portal/tisza-to/ Ez lett Magyarország második legnagyobb, 127 négyzetkilométer területű tava. Egy tó, mely más tóval össze nem hasonlítható, egyedülálló természeti érték. „Mesterséges jellege miatt eltér a megszokott tavak világától, hiszen felszínét burjánzó ártéri erdõk, sárgán aranyló homokpadok, holtágak, szigetek, gazdag flóra és fauna teszik változatossá. Változatos élettereinek köszönhetõen egyszerre, egymást nem zavarva fér meg itt a mozgalmas vízi élet kedvelõje, a fürdõzõ, napozó nyaraló, s a csendet óhajtó horgász.”

A tó nagy részét nád övezi és kis, rejtett szigetek bújkálnak a zegzugos csatornák között. A terület egy része egy bizonyos szempontból „felidézi a Tisza szabályozása elõtti vadregényes, árvízjárta területeket, a természet nyújtotta harmóniát, az õsi állapotokat. A tó középsõ része, Magyarország legnagyobb összefüggõ horgászvize, a pecások paradicsoma. Több mint ötven halfaj él benne, közülük tizenkettõ védett....Télen, a mélyebb részeken, lékhorgászni lehet, sok csukát lehet elejteni”.

„A Tisza tó egyik legszebb területe a tiszafüredi madárrezervátum, az ornitológusok igazi paradicsoma, egy európai jelentőségű élőhely, ahol a mintegy 200 madárfaj csaknem fele költésre érkezik a területre, 81 faj átvonul, s nagyjából 20 faj itt telel”.

.”A nyílt vízfelület kiválóan alkalmas a klasszikus vízparti üdülésre, illetve a különböző vízisportok művelésére..Magyarországon egyedülálló módon, a motoros vízi járművek használata is lehetséges”.

Én mindezekből csak egy gyűszűnyit láthattam, de mindjárt kedvet kaptam még néhány napot tölteni a Tisza tónál, amikor egy hölgy barátommal, aki filmet szeretne forgatni erről a csodás tájról és a veszélyekről, amelyek ökológiáját fenyegetik a Kormorán horgász és yacht kikötőbe látogattam. (www.kormorankikoto.hu).

Csónakáztunk magán a tavon, elragadtatva a csodaszép tájaktól, de volt alkalmunk beszélgetni is egy ottani szakértőjével, aki felvázolta előttünk a tóval kapcsolatos elgondolásait. A 30 ezer horgászon kívül, akik tagként vannak náluk bejegyezve, sok a vizisport kedvelő, családok gyerekekkel. A tó egy népszerű turista-célpont, de lényegesen olcsóbb a hasonló jellegű Balatonnál és a zsúfoltság is kisebb.

A felelősök mindent megtesznek, hogy a turizmus speciális jellegét megőrizzék. Így például a cement használatát elkerülik, szigorú előírások vannak a vízen közlekedő csónakok méretére, motorjára vonatkozólag és azok betartásának az ellenőrzésére (lassú és csendes csónakok), a monopolizált turizmus – pl. élményparkok építése meg van tiltva, mert ezek könnyen tönkretehetik ezt a csodálatos természeti kincset.

Beszélgető partnerünk szerint, hihetetlen mekkora lehetőségek rejlenek ebben a természeti kincsben, hány embernek adhatna munkát, ha komolyan venné őket az ország. A téma sokrétű, de a tó körül élő közösség életszínvonala máris látványosan emelkedett.

Egy erős elmocsarasodási folyamat indult meg, ami nem jó. Ezt szabályozni lehetne, például a meder kotrásával, de ehhez költségvetés kell. A téli hónapokra több mint másfél méterrel csökkentik a Tisza-tó vízszintjét. A szakértő szerint a vízszintcsökkentés egyik pillanatról a másikra kipusztíthatja az állományt.

Rám személyesen a legerősebb benyomást a felelősök félelme tette, egy újabb ökológia szerencsétlenségtől, mint amilyen 2000 januárjában történt.

Január 30-n az északnyugat-Romániában található Baia Maren (Nagybányán), az aranybánya tavát körülvevő gát átszakadt. Ennek a hatására 50-100 tonna ciánt, valamint különböző nehéz fémeket, többek között rezet, tartalmazó közel 100.000 köbméter hordalék került a vízbe.

A szennyezés a Zazar, Lapos, Szamos folyókon, valamint a Tiszán és a Dunán vándorolt keresztül, amíg négy hét múlva el nem érte a Fekete tengert. Magyarországon a becslések szerint közel 1240 tonna hal pusztult el. A jugoszláv hatóságok jelentős tömegü halpusztulásról számoltak be a Tisza jugoszláv szakaszán, de csak kis mértékü.halpusztulást észleltek a Dunán.

A régió a 2000. évi cianidkatasztrófa után rövid időn belül talpraállt, de a tó felelősei továbbra sem alszanak jól. Mit érnek a legjobb fejlesztési tervek kérdezte az egyik, ha elég, hogy valaki a felvíz oldalon véletlenül kinyit egy csapot és mindez a hihetlen szépség és ökologia gazdagság elpusztul. Az a bizonyos aranybánya ausztrál tulajdonban van. Környezetvédő szervezetek azt állitják, hogy a óriási kereskedelmi koncernek kihasználják az enyhén szólva rugalmas környezetvédő törvényeket olyan szegény országokban mint Románia.

A természetvédő körök egyetlen reménye az, hogy 2007-től, amikor Románia csatlakozik az Európai Unióhoz, annak a sokkal szigorúbb környezetvédő törvényei fognak rá is vonatkozni és egy hasonló ökológia szerencsétlenség nem történhetik mégegyszer meg.

Fotóalbum

A következő hozzászólás máshova érkezett, de olyan szép és érdekes, hogy idemásolom:

GRAND 2010.06.20. 09:54:29

Nagyon meg indított az írás a Tiszáról, ugyanis 4 éves koromtól 10 éven át itt töltöttem a nyári és téli iskola szünetet.
Nagyapám vasutas volt Abádszalókon.
Az állomás 6 km-re volt a falutól és kb 3 ra a Tiszától.
Ut nem vezetett le a folyóhoz, igy a többi vasutas gyerekével "hajtókán " mentünk le naponta a vízhez.
Már ez maga egy élmény volt.
Ez a szerkezet olyan,mint egy oldalkocsis motor, csak vasuti sinhez készített vaskerekei vannak, és a kormány nem oldalra fordul, hanem előre-hátra kell húzni-tolni, közben a lábhajtóval még rásegíteni.
Ezzem mentünk le a folyóhoz, ott lerángattuk a nehéz vasszerkezetet a vasuti töltés mellé, hogy a vonatnak ne legyen utjába.
Ez volt a legnehezebb müvelet, de erre csak 1960 után volt szükség, mert addig lebombázva állt a Kiskörei vasuti híd.
Az ártéren, ugyan úgy ahogy a blogban le volt írva, szinte egy őserdőn kellett átvergődni.
Hihetettlen madárhangok kiséretében.
Mikor érett a fekete szeder kilószámra lehetett leszedni a dió nagyságu gyümölcsöt.
Még ma is az orromba van az az illat amit az őserdő, a folyó és annak agyagos partja árasztott.
Örök szerelem marad.
Mi nem pecáztunk, csak fürödtünk és tényleg néger feketén mentünk haza nyár végén.
Igy máshol nem lehet lesülni.
Töltöttem nyarakat az Adrián, ott bronz vörös lesz az ember, a tisza mellett fekete.
Abban az időben a tulsó partra átjutni két féle képpen lehetett.
Vagy a révész áthúzott a révvel, amire még 2 paraszt szekér is ráfért, vagy átúsztunk.
Ez a rév úgy müködött, hogy egy vastag drótkötél volt kifeszítve a folyó felett, és e mellett , ebbe beaksztva egy U alaku fadarabbal izomerővel huzta át a révész a hajót.
Nem is tudom, elképzelni, hogy ma erre a foglalkozásra találnának e megfelelő embert.
A másik oldal (kiskörei) kiépítettebb volt.
Ez abból állt, hogy a partja sárga selymes homok volt, amit a folyó épített ki, és métereket lehetett begyalogolni, mire mélyülni kezdett.
A parton (árterület lévén, ez is szinte egy őserdő volt) állt a kocsma.
Olyan igazi, amitő ma egy ANTSZ ellenrőrtnek felállna a szőr a hátán.
Ha halat akartál enni, a szakács-pincér ( egyszemélyes vállalkozás) le ment a vízhez, és kb 3 perc alatt kifogta a megfelelő árut.
A halászlé a tisza vizéből főtt, és senki nem betegedett meg.
Az egyetlen külső ital a sör és a bor volt, természetesen hordóban.
Az épület mögött vot a kugli pálya.
Ez egy fa padló volt a földre rögzítve, mibe már egész mély vályatot koptatott a fagolyó az évtizedek alatt.
A helybeli emberek még pengőben számolták a játékot, pedig már 10 éve a forint volt bevezetve.
A folyóban, mint gyerekek ,mindíg egy kis félelemmel mentünk, mert ezen a szakaszon nagyon örvényes volt, és rémtörténeteket hallottunk a minden évben megfulladt emberekről.
59-60 ban elkezdték felújítani a lebombázott vasuti hidat. Ma is előttem van. hogy a híd acélszerkezet tetejéről kb 15 m magasról ugráltak a folyóba a munkások, egy kis mártózás végett.
Nekik nem kellett gumi kötél.
Mikor kész lett a híd, a hajtókás kijárás is nehezebb lett, mert már átment a vonat a folyó felett, de a mozdonyvezetők a kedvünkért mindig megálltak a hid előtt, hogy a srácok leszállhassanak.
Arany élet volt.
A 60 as évek közepén hallottuk először, hogy vízlépcsőt építenek Kiskörénél, és egy hatalmas tó lesz.
A vízlépcső pont ott lesz, ahol mi éveken át fürödtünk.
20 évvel később már felnőttként jártam azon a vidéken és szorongva, direkt elmentem a hídhoz, hogy megnézzem ,hogyan tette tönkre a tájat a vizlépcső.
Nagy ,nagy örömmel vettem észre, hogy kb 2 km-el lejjebb épült fel, és a mi partszakaszunk ugyan olyan , mint 25 évvel azelőtt.
Persze a másik oldalon a kocsma már nem volt meg. helyette a híd lejárójánál egy NDK-s lakókocsiból kreált büfében lehetett Coca Colát ropit, és német konzervsört kapni.
Azóta évente egyszer lelátogatok a folyómhoz, nosztalgiázni és a folyó illatát érezni.
Ami változott, csödbe ment a lakókocsis büfé, és elvontatták.
Érdekes az erdei kocsma a parton évtizedekig megélt.