A TŰ A SZÉNAKAZALBAN

Ha egy szóval kéne jellemeznem a kort, amelyben élünk, az ’adatok’ szót választanám. A nap 24 órájában adatok özöne árasztja el az átlagos embert, aki nem mindig tudja, hogyan birkózzon meg velük. Itt Izraelben mindig is ilyen volt a helyzet, csak az adatok formája változott meg. Idegenek számára furcsának tűnt, hogy minden alkalommal, amikor a rádió sípszója jelezte a teljes órát, a beszélgetések megszűntek, az emberek a mondat közepén elhallgattak és mindenki fülét hegyezve figyelt a bemondó első mondataira. 

Később minden állomáson félóránként kezdtek gyorshíreket sugározni, de a mai nemzedék fiának ez sem elég. Azt lehetne hinni, hogy ő a miniszterelnök, hadügyminiszter, vezérkari főnök, a titkosszolgálat vezetője, az ország biztonságáért felelős személy, akinek állandóan tudnia kell minden fejleményről, hogy azonnali megfelelő intézkedéseket tegyen. Mozgósítani a hadsereget, bevetni a légierőt, kilőni a rakétákat, kihívni a mentő alakulatokat, vagy tárcsázni Obamát. Ma már a rádió, a televízió az idejüket múlták, az okos telefonok, amelyekkel mindannyian büszkélkedünk, lehetővé teszik tulajdonosaik számára, hogy a nap minden pillanatában tudják, mi történik a világon. Léteznek híroldalak, amelyek folyamatosan frissülnek és akár sms-t küldenek minden szenzációs fejleményről, azoknak, akik erre igényt tartanak.  Mindamellett, a híradások mindössze egy vékonyka sugarat képeznek az adatok hatalmas áradatában, amelyek az egész idő alatt keletkeznek és megdöbbentő arányban növekszenek.

Egyes becslések szerint az adatátviteli sebesség 50%-kal nő évente, de maga ez a hír is érdektelen spam, amelyet ebben a másodpercben tápláltam be tudatotokba, bár jottányit sem fokozza műveltségeteket és nem tesz benneteket sem bölcsebbé, sem boldogabbá.  

Minden szolgálatunkra álló eszköz, a számítógép, a légkondicionáló, az autó, a szórakoztató rendszer folyamatosan ellenőrzi az adatait, ami a teljesítményt, feszültséget, hőmérsékletet, sebességet, páratartalmat, rezgést, stb. illeti, és hanggal jelzi, villog, vagy abbahagyja tevékenységét, amint túlhalad egy bizonyos határértéket, amely a gyártó megállapítása szerint veszélyes, de mi ezzel sem érjük be. A telefonom például, rendszeresen tájékoztat hány óra maradt, amíg az akkumulátor le fog merülni, de arról már fogalmam sincs, mit tegyek azzal az értesüléssel, hogy az akkumulátor 3,865 voltos és a hőmérséklete 41 fokot ért el.

Amikor a neten szörfözünk, egyik weblapról a másikra szökellünk, a YouTube-on filmet nézünk, fényképeket töltünk le, online vásárolunk, eszünk ágába sem jut, hogy robotok követik minden egyes billentyű leütésünket.  Sokat írtak már a visszaélésekről, amelyeket bizonyos kereskedelmi cégek követnek el fogyasztási adatainkkal, azokon az oldalakon, amelyeken szörfözünk, az örömünnepeinkkel, a gyászainkkal. Röviddel a szülés után babatermék gyártók csábító ajánlatokkal árasztják el postaládánkat, a sírkő építő felhívja a gyászoló családot, a nyugdíj korhatárt elérőket, az idősek otthona látogatásra invitálja, de a szofisztikált betörő is hasznot húzhat bejelentésedből a Facebookon, hogy szabin leszel a jövő héten és kirabolja lakásodat. 

Az emberi agy még mindig a legtökéletesebb számítógép, amelyet valaha kitaláltak, de neki is vannak korlátai. Én személy szerint igyekszem nem túlterhelni agyamat fölösleges adatokkal, spammel és olyan rádióállomást hallgatok, ahol a pontos óra bemondásán és az előadott művek leírásán kívül nincs duma, de a kollegám egy olyan kereskedelmi adót részesít előnyben, amelyben sok a visszatérő reklám és olyan programok vannak, ahol a hallgatók betelefonálnak és specialistáktól különféle kérdésekben tanácsot kérnek. Rádiója a munkaidő nagy részében nyitva van, és hiába igyekszem, néha az én tudatomba is besurran néhány moslék-információ töredék, különös betegségekről, panaszok a kafkai bürokráciáról, kormány visszaélésekről, jogi problémákról, örökösödési illetékekről, természeti katasztrófákról, szörnyű balesetekről és így tovább. Ez súlyos környezeti szennyezés, amely befolyásolja koncentrációs képességemet, de szerencsémre, általában sikeresen kizárom ezeket a külső zajokat. 

Ez a nagy trükk: megtanulni kirekeszteni a spamet és megpróbálni a javunkra kihasználni azokat a beláthatatlan lehetőségeket, amelyeket a web nyújt.

Családfámról szóló írásomban beszámoltam az új és meglepő adatokról,- rég elfelejtett őseimről, vagy olyanokról, akiknek a létezéséről sem tudtam,- amelyek a számítógépes adatbázisokhoz való hozzáférhetőséget követően kezdtek postaládámba áramlani. Külföldi utazást tervezünk? Néhány billentyűleütéssel, nemcsak térképeket, útvonalakat, árakat, javaslatokat találhatunk, hanem olyan személyek egyéni benyomásait, akik néhány napja látogattak el leendő úti célunkra. Ingatlant szeretnénk vásárolni? A neten színes fényképek találhatók majdnem minden házról, épületről a világon. A legújabb szerkentyűre támadt kedvünk? Szakosított weblapok lehetővé teszik az árak összehasonlítását az ország (és világ) minden boltjában, a műszaki előírások felülvizsgálatát, más felhasználók tapasztalatainak elolvasását, anélkül, hogy lábunk egy üzlet küszöbét átlépné és ki lennénk téve egy rafinált eladó agymosásának. Isten ments, megbetegedtünk és nem tudjuk pontosan mi a bajunk? Nemcsak, hogy minden enciklopédia, amelyet valaha megírtak rendelkezésünkre áll, hanem a legjobb orvos szakértők véleménye és a betegek leírásai szenvedéseikről, fájdalmaikról, esélyeikről, a veszélyekről, beleértve mindenféle hátborzongató anatómiai részletet is.

Mindenki képes keresni a Googleban, a kérdés: hogyan lehet megtalálni a legendás tűt a szénakazalban? Trevor Hesti, a Stanford egyetem statisztika professzora azt írta egyik cikkében „a probléma a tű keresésével az adatok szénakazaljában, hogy sok szénaszál is tűnek néz ki”.

A felfoghatatlanul óriási adatbázis jelentős hasznot hozhat nekünk, ha saját magunk kezdeményezzük használatát, mi tartjuk kezünkben a gyeplőt. Tudjuk, mit keresünk és azt is mit kezdjünk azzal, amit találtunk. Képesek lesztek kiszűrni a különbséget a tű és a szénaszál között?  

AZ OKOS OKOSTELEFON

2008-ban, Laptop című írásomban új hordozható számítógépemről számoltam be, de mint akkor is megírtam, rajongok minden technológiai újításért és a mai világban, amikor néhány hetente egy új digitális játékszer születik és Steve Jobs halála egy olyan média cunamit hozott létre, amelyhez hasonlót nem láttunk Diana hercegnő fatális balesete óta, elkerülhetetlen volt, hogy idővel visszatérjek a tárgyhoz.
A mobiltelefonok, amelyek vagy tizenöt éve forradalmasították a kommunikációt, luxuscikkből már régen közhasználati tárggyá váltak, egy olyan eszközzé, amely nélkül nem megyünk el otthonról (lásd Mobilizálva című írásomat is) és egy felelős szülő, nem hagyja, hogy gyereke nélküle menjen az iskolába, vagy barátaival szórakozni. Az u. n. harmadik világban potom árért lehet venni mobiltelefonokat és ezek lehetővé teszik nem csak a kommunikációt egy olyan területen, ahol alig létezik vonalas hálózat, hanem a telefonok pénzátutalási eszközként való használatát is.
Egy évtizede hatolt be a piacra a harmadik generációs technológia (majd a 3.5G-sek) és én is ilyen készüléket vettem. Nagyon meg voltam elégedve vele. A beépített kamerát ugyan alig használtam (bár hasznos lehet egy balesetnél, amikor szeretnéd, hogy legyen valamilyen dokumentációd esetleges jövőbeli követelésekben), de meg tudtam nézni az e-mailjeimet és hanghívást végezni a Skypen. Mint mindenkit, engem is befolyásolnak munkahelyi kollegáim vásárlási és fogyasztói szokásai és az utolsó hónapokban azt vettem észre, hogy egyre többen cserélik le régi készüléküket okostelefonra. Ez azonnal észrevehetővé vált viselkedésükben. Mióta megvásárolták új telefonjukat, hosszú időszakokat töltenek lehajolva tenyerükben tartott készülékük fölött és másik kezük mutatóujját az érintőképernyőn jellegzetes gyors mozdulattal elhúzzák balról jobbra, vagy fentről lefelé.
Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a jelenséget, de amikor az a barátom, aki mindig azt állította, hogy ő a telefont csak a kommunikációra használja, szintén érintőernyős telefont vásárolt („csak egyszer élünk és ha 45 éves koromban nem kezdem el élvezni az életet, akkor mikor?”), kíváncsi lettem, mi folyik itt? Az törte meg véglegesen ellenkezésemet, amikor ugyanez a barátom, kétperces gyors sétánk alatt az ebédlőbe, felolvasta nekem a legújabb híreket és egy másik ismerősöm, vita közben, hogy hol kell leszállni a buszról, pillanatok alatt orrom alá tolta a környék térképét, telefonja képernyőjén. Sajnálattal arra a következtetésre jutottam, hogy a kiváló készülék, amelynek segítségével gombnyomással kommunikálhattam minden családtagommal és barátommal Izraelben és külföldön, egy dinoszaurusszá vált. Dinamikus életmódom, megköveteli a jobb és korszerűbb eszközök használatát és megajándékoztam magamat egy okostelefonnal. Választásom nem a hatásvadász iPhone-ra, hanem a Samsung Galaxy S-re esett és ebben az esetben is beértem az első modellel, nem a sokkal drágább, fejlettebb modellt (az S II-t) vettem meg, de ez sem volt túl olcsó és még mindig luxusnak számít.
Néhány hetes használat után kijelenthetem, hogy ez volt egyik legjobb vásárlásom és soha sem lelkesített jobban egy ajándék, amellyel magamat leptem meg, mint ez az elegáns és kompakt készülék! Felejtsétek el, hogy telefonról van szó. Az a képessége, hogy beszélgetést folytatunk vele, csak a legtriviálisabb tulajdonsága (úgyis keveset beszélek és a számlám olyan alacsony, hogy a lány a szolgáltatónál csodálkozott: „maga majdnem semmit sem beszél!”), ez minden szempontból egy számítógép!
Sokat írtam már az asztali számítógép és az Internet zsenialitásáról. Ezek megváltoztatták életemet, lehetővé tették számomra az írást, gondolataim közlését ebben és más blogokban, új barátok szerzését a világ minden táján, a kommunikációt velük akár élő szóval, szótárak, enciklopédiák használatát, újságok, könyvek olvasását, mindenfajta információ megszerzését és mindezt, anélkül, hogy kimozdulnék párnázott karszékemből. Egy bizonyos idő múltán megjelentek a hordozható gépek, amelyek lehetővé tették számomra, akárhová is utazok, magammal vinni minden dokumentációt, fényképet, filmet, amelyet otthoni gépemen őrzök. Most egy aranyos, piros 10.3 collos képernyővel ellátott laptopom van, amely könnyedén elvégez mindent, amit asztali gépem, de ez a gép többnyire szállodámban marad, az áramforrásba bekötve és csak néha viszem el egy kávézóba, vagy étterembe.
Az én okos zsebszámítógépem (a telefon), mindenhová velem jön, a munkába, az autóba, a bevásárló központba, az orvoshoz és uram bocsá’, még a budiba is és nem csak a számítógépes szolgáltatások nagy részét teszi hozzáférhetővé ezeken a helyeken (azért írtam nagy részét, mert egy ehhez hasonló blog írására mégis, egy normális képernyős gépet részesítenék előnyben), hanem annál többet is.
Egy kis példa erre a többletre: minden gépemben nagy sikerrel használom a Google fordítót, de ennek a telefonomba telepített programnak, egy további fontos funkciója van: élő beszédből is lefordít szavakat/mondatokat. Ez a funkció egyelőre csak az angol beszédet (vagy más világnyelveket, mint a német, francia, spanyol) képes felismerni, de az eredmény, a fordítás, 50 nyelven hallható és nem gépi hangon, hanem egy olyan személy hangján, akinek az adott nyelv anyanyelve. A lehetséges alkalmazások elképesztők. Például Kínába érkezel és egy eldugott kis faluban, ahol senki sem tud idegen nyelveket, kérdezni akarsz valamit egy helyi lakostól. Bediktálod a kérdést (világosan és lassan) telefonod mikrofonjába, a szoftver lefordítja kínaira és lejátszod a bennszülöttnek. A választ ugyan nem fogod megérteni (hacsak nem kéred meg a kínait, hogy tagoltan mondja be telefonodba), de általában beérheted azzal, hogy az illető megmutatja, merre kell menni, vagy más módon segít meg.
„Shazam” szintén az okostelefon számára szabott alkalmazás. Ez a kis szoftver, azonosítja a nevét és előadóját minden népszerű dalnak, amelyet mikrofonja felvesz. Nem egy túl fontos alkalmazás, de élvezetes.
De túl a tulajdonságokon, amelyek az okostelefont megkülönböztetik, kis méretei és mobilitása, lehetővé teszik használatát a különböző igények kielégítésére. Kedvenc kereső géped rendelkezésedre áll bármikor és bárhol. Ha vita keletkezik egy fogalom jelentéséről, tudni akarod milyen időjárás várható otthon, vagy valahol a világon, információt szeretnél kapni hova érdemes nyáron utazni, nem tudod ki egy könyv szerzője, a Google pillanatok alatt megadja a választ.
Ha egy bizonyos címet keresel, megtalálhatod a térkép-weblapokon, de a készülékbe be van telepítve a teljes GPS is. Televíziót akarsz vásárolni, hűtőszekrényt, vagy sütőt és az eladó látszólag kitűnő üzletet ajánl neked, de azt hiszed, hogy átver? Egy percet kérsz tőle és helyben leellenőrzöd az árakat egy vásárlási kalauz honlapon. A strandon vagy és valaki azt mondja, hogy a Közel-Keleten kitört a béke. A hír hihetetlennek tűnik, de ahelyett, hogy vitatkoznál, megtekintheted a CNN-en a legfrissebb híreket, a telefon rádióján meghallgathatod akár a palesztin hírügynökség jelentését, megnézheted a televízió hálózatok híradóit, vagy felhívhatod tel avivi barátodat. Egy jó éttermet keresel, közeli benzinkutat, vagy pénz automatát? Okos készüléked megállapítja hol vagy és csakis érvényes adatokat szolgáltat. A lehetőségek sokrétűek. Írhatsz magadnak emlékeztetőt, vezethetsz naplót, hangfelvételt rögzíthetsz, olvashatod a világ minden napilapját, beléphetsz a Facebookba, kereshetsz egy szép dalt barátnődnek a YouTube-on, vagy ellenőrizheted a mai valutaárfolyamot.
Természetesen megnézheted e-mailjeidet is, használhatod a Skype-t (videokamerával is), éjjel-nappal fényképezhetsz, felhívhatsz akárkit a világon, megnézheted a naptárban mikor van a muzulmán Ramadan, beállíthatod az ébresztő funkciót a hajnali órákra, lejátszhatod kedvenc dalaidat, amelyeket előzőleg rögzítettél, de ezek már a 3-G-s telefonodon is megvoltak.
Letölthetsz akár egy könyvet is az Internetről. Igaz, hogy az olvasás az 5 collos képernyőn, fárasztó és nem kényelmes, de ha valahol rostokolnod kell, ez jobb, mint a falakat bámulni. E héten egy irodában egy órát várattak. Általában újságot, vagy könyvet hozok magammal, de ez egy váratlan és bosszantó alkalom volt. Kinyitottam a telefont és olyan anyagot olvastam, amelyhez általában nem jutok hozzá.
A lehetőségek végtelenek és folyton olyan alkalmazásokat fedezek fel, amelyek hasznosak lehetnek számomra. Ha megengedném magamnak, órákat töltenék a készülékre hajolva. Néhány ismerősöm szórakoztató játékokat telepített telefonjára, de engem más dolgok érdekelnek. Itt van még a többletköltség kérdése is. A felhasználónak, aki a Balaton közepén is szeretne (és megengedheti magának) hozzáférni a világhálóhoz, további havi díjat kell fizetnie. Én egyelőre csak a Wi-Fi által szörfözök. Lakásomban vezeték nélküli hálózat van, éppúgy, mint munkahelyemen, gyerekeim és barátaim nagy részének házaiban, kávézókban, klinikákban, buszokon, reptereken és amikor a közelmúltban Hollandiában voltam, ott is sok helyen találtam ilyen hálózatot. A szörfözés külföldön – nem a Wi-Fi által – rengeteg pénzbe kerülhet és ebben az esetben előnyösebb a ‘régi’ jó laptop, amely az Internetbe van bekötve.
Tisztában vagyok azzal, hogy az okostelefon nem mindenkinek van szánva. A feleségem szívesen megnézi a kis képernyőn, ha valami érdekeset találok, de semmi kedve sincs egy ilyen modern készülékkel foglalkozni. Mint sokat másokat, a technológia tárgya egyáltalán nem lelkesíti és csak nagy nehezen vettem rá, hogy mobil telefont használjon. Ha kell, egy SMS-t is elküld, de mindig azt mondja „a telefon engem kell, hogy szolgáljon és nem én őt”.
Írásom célja az volt, hogy felkeltsem azok figyelmét, akik a PC-t saját élvezetükre használják – és nem azért mert muszáj, mint szegény orvosomnak, akinek több idejébe telik rögzíteni a számítógépen a megállapításokat, mint maga a vizsgálat, – hogy új cirkusz érkezett a városba. Akik az ilyesmiért lelkesednek, jól szórakozhatnak és élvezhetik változatos programjait.