A FILANTRÓP DIPLOMATA

Január elején hirdették ki a Wolf díj nyerteseit. Az öt, egyenként 100000 dolláros díj, a fizika, a matematika, az orvostudomány, a kémia és a művészetek területén lesz kiosztva. Külön említést érdemel, hogy a művészetek sorából ezúttal a zene területét választották és a nyertes minden idők egyik legnagyobb tenorja, Placido Domingo lett, aki pályafutását az izraeli operában kezdte el. A díj nyertesei csatlakoznak a tudósok és művészetek legjelesebbjeihez, akik ebben a díjban részesültek, mióta a „Wolf Alapítvány a Tudományok és Művészetek Előmozdítására” 1976-ban létre jött. Az alapítvány díjakat ad tudósoknak és művészeknek a világ minden tájáról, ösztöndíjakat egyetemi hallgatóknak és támogatja a felsőoktatási intézményekben kutatást végző tudósokat.
Miért keltette fel figyelmemet pont ez a hír? Eszembe jutott, hogy a sors egyszer összehozott engem az alapítvány névadójával, Dr. Richard Wolffal, vagy ahogy akkor ismerték, Dr. Ricardo y Loboval (a teljes neve Dr. Ricardo Subirana y Lobo Wolf volt. Subirana, feleségének, Franciskának, aki szintén az alapítvány adományozói között van, leánykori neve).
A múlt század hatvanas éveiben az Egyesült Munkáspárt (Mápám, amely azóta beolvadt a Merec pártba) ifjúsági csoportjának tel avivi titkára voltam és a péntek esti kulturális tevékenységek keretében a párt klubhelyiségében, egy kubai estet is rendeztünk és meghívtuk Kuba izraeli nagykövetét, Dr. Ricardo y Lobot. Az est befejezése után, egy csésze kávé (sajnos nem kubai) mellett, alkalmam támadt csevegni is egy kicsit illusztris vendégünkkel.
Elmesélte, hogy Richard Wolfnak született Hannoverben, egy tradicionális zsidó családba. Még az első Világháború előtt Kubába vándorolt ki és ott alapított családot. Mint aki az emberi erkölcsi értékek szellemében nevelkedett, ideológiailag és pénzzel támogatta Fidel Castro földalatti mozgalmát, aki fellázadt a gyűlölt diktátor Fulgencio Batista ellen. Amikor Castro uralomra került, megkérdezte Wolfot, miként hálálhatja meg sok éves támogatását. „Nevezzen ki Kuba izraeli nagykövetének!” – válaszolta.
Nem találkoztam újra Wollfal és csak a sajtóból tudtam meg, hogy 1973-ban, a Yom Kippuri háború után, a diplomáciai kapcsolatok megszakadása után Kubával, a nagykövet, aki beleszeretett Izraelbe, itt maradt herzliai fényűző villájában.
Azt sem tudtam, hogy Wolf a kémia doktora volt, aki tekintélyes vagyont szerzett találmánya által (a vas kitermelése területén). Csak amikor 1975-ben megjelent a hír a Wolf Alapítvány létrehozásáról és megláttam az alapítvány alapítójának a fényképét az egyik újságban, vontam párhuzamot ismerősöm között a kubai estről és a filantróp között, aki 10 millió dollárt adományozott „tudósoknak és művészeknek a világ minden tájáról, nemzetiségüktől, etnikai származásuktól, fajuktól, vallásuktól, bőrszínüktől, nemüktől, vagy politikai nézetüktől függetlenül, az emberiség és a népek barátságának érdekében kifejtett tevékenységéért”.
Sokak szemében a Wolf-díj fizikában és kémiában, a második legfontosabb díj a Nobel-díj után és a többi területen is magas a presztízse a világon.
Egy érdekes gondolat: Ha azon az estén, 51 éve tudtam volna, ki rejtőzik a nyakkendős diplomata álarca mögött, vajon lett-e volna merszem kérni tőle egy szerény összeget azon célok számára, amelyekben hiszek? Nem hiszem, hogy igen. Soha sem jeleskedtem, mint pénzszerző. Ráadásul talán elmulasztottam volna egy kellemes beszélgetést is egy melegszívű és népi humorral megáldott bácsival.

(A csatolt fénykép 1961 májusából származik)