EURÓPA ÖSSZEZSUGORODOTT

Írásomban “Három nap, öt ország” elmeséltem hova látogattunk el, de nem magyaráztam meg, hogyan lehet gyakorlatban is elvégezni azt a feladatot, amellyel a címben büszkélkedtem. Az igazság az, hogy a mai egyesült Európában, egyáltalán nem nehéz rövid idő alatt sok országot érinteni, az egyedüli korlátozások a maximális megengedett sebesség azokban az országokban, amelyeket meglátogatsz és az adott földrajzi távolság. Például megemlítek itt egy útvonalat, amelyen néhányszor utaztam: Bécs-Budapest. November elején a Volánbusszal tettem meg ezt az útvonalat és kb. két és háromnegyed óra múltán Pesten voltunk, ami teljesen méltányos, tekintetbe véve a tényt, hogy a távolság a két város között 243 km, így tehát az átlagos óránkénti sebességünk 88.3 km volt, de sok évtizeddel azelőtt, amikor első alkalommal utaztam ezen az útvonalon, az út vagy hét órát tartott!


Az európai kontinens nem zsugorodott össze és a távolság a két főváros között változatlan. Feltehető ugyan, hogy az úthálózat jelentősen feljavult és a maximális sebesség nagyban emelkedett, de ezek a tényezők magukban nem adnak magyarázatot arra, hogy utazási időnk 60.7%-al csökkent. A fő tényező, amely meghosszabbította a két ország közötti utunkat a határ volt és az adott példában, nem akármilyen határ, hanem a Vasfüggöny. Az útlevél-ellenőrzés és a vámvizsgálat egy normális határon is időigényes, de a Nyugat és a kommunista blokk közötti átkelésnél, a vizsgálat nagyon szigorú volt, különösen az utóbbi országok állampolgárai esetében. 49 éve vagy két órát rostokoltunk Hegyeshalmon.

Ma nemcsak, hogy a határok tűntek el teljesen, de aki nem ismeri a különböző európai nyelveket, gyakran észre sem veszi, hogy más államba került. Kirándulásunk első napján egy kis szállóban aludtunk a szlovákiai Tátrában és a reggeli után néhány rövid perc alatt Lengyelországban voltunk. Országunkban sok település bejáratánál tábla van „Isten hozott …ben”, de a lengyel határon nem volt semmilyen tábla. A táj ugyanaz volt, a hegyek változatlanul gyönyörűek, az út továbbra is keskeny, kétsávos, de szerencsénkre vasárnap volt és nem kellett egy teherautó füstös nyomában cammognunk. Csak én, aki ismerem a nyelvek közötti különbségeket, vettem észre, hogy a figyelmezető táblák, a reklámok, a települések nevei, más nyelvűek.

Valami hasonló történt velünk, amikor befejeztük rövidke kiruccanásunkat Lengyelországba. Az eredeti terv az volt, hogy Cieczynben ebédszünetet tartunk, de váratlanul a megosztott határváros cseh részében találtuk magunkat. Soksávos autópályán voltunk és a visszafordulás komplikációval és időveszteséggel járt volna, így hát Csehországban sziesztáztunk. Másnap reggel is, kitűnő reggeli után a cseh szállóban, percek múltán Szlovákiában voltunk. Ebben az esetben a nyelvek még inkább hasonlók és tulajdonképpen az egyedüli különbség csak az, hogy Szlovákiában, ahol a pénznem az euró, az árak magasabbak. A napot Pozsonyban fejeztük be, egy villámtúrával, egy kis bevásárlással és vacsorával és fél órával az után, hogy elhagytuk Szlovákia fővárosát, Bécs repterén, Schwechatban voltunk.

Hasonló élmény várja mindazokat, akik ezekben a napokban Európa-szerte utazgatnak. Számos országnak hat-hét más állammal van közös határa, Magyarország hét országgal határos. Az is nagyon előnyös a turisták számára, hogy a kontinens nyugati részének közös pénzneme van (az árak nem egységesek, lásd a híres Big Mac indexet), de a keleti részében is szívesen elfogadják az eurót. A beváltási árfolyam nyilván nem a turista javára lesz, de az olcsó árakkal Kelet Európa bizonyos részeiben, így sem jár rosszul.

Lengyelországban az egyetlen vásárlásom füstölt juhsajt volt, amelyet út menti bódékban árultak. Lengyel pénzem nem volt, de készségesen kifizettem az eladónő által kért árat euróban és fütyültem rá, hogy talán a parasztasszonyok a hátam mögött kinevetik a hülye turistákat. Ilyen ízletes sajtot nálunk nem tudok beszerezni, de ha tudnék is, az ára magasabb lenne, mint 4 euró. Személy szerint nagyon sajnálnám, ha az euró övezet megszűnne.

Egyszer még anyagi hasznot is sikerült nekünk kihozni Európa multi-nacionális karakteréből. Egy régi álmunkat valósítottuk meg és a Riviérára utaztunk. Ugyanakkor Svájcban nyaraló rokonainkkal is akartunk találkozni. Mint általában, részletes tervet dolgoztam ki az egy hetes útra, mely szerint néhány helyet fogunk meglátogatni Svájcban, Olasz - és Franciaországban. Bérelt autónkat első állomásunkon Svájcban kellett volna átvennünk és Franciaországban visszaadnunk. Mint tudjuk, az autókölcsönző cégek díjat számítanak fel más országban való visszaadásért (az összeg eltérő és akár 100 € is lehet), de feleségemnek egy zseniális ötlete támadt.

Ránézett a térképre és észrevette, hogy Basel repülőtere három országot szolgál (teljes neve EuroAirport Basel-Mulhouse-Freiburg). Mi lenne, ha a város francia részében bérelnénk kocsit? Így is tettünk. Amikor gépünk leszállt a Baseli repterén, a három lehetőség közül, hogy az útlevél-ellenőrzésen Svájcban, Németországban, vagy Franciaországban essünk át, mi az utolsót választottuk. A kocsit a kölcsönző cég francia ágában vettük át, kiutaztunk vele a francia Mulhouesba, néhányszáz méter után visszakanyarodtunk és átléptük a határt a svájci Baselbe. Két napig Svájcban kirándultunk, azután az olasz Riviérára utaztunk, onnan a franciára folytattuk utunkat és még Monacóba is elugrottunk. Az autót Marseilleben adtuk vissza és nem fizettünk visszaszállítási díjat más országba. Ügyik voltunk, nem?