GYÜMÖLCSSZÜRET

Tavasszal, falun töltöttük egy hétvégét és kedves jó barátaink szép házában vendégeskedtünk. Estefelé, amikor kint a kertben borozgattunk és csevegtünk, vendéglátónk lánya hirtelen felkelt és eltűnt a bokrok között. Néhány perc múlva visszatért egy nagy tál óriási és gyönyörű szederrel, amelyeket egy házuktól nem messze fekvő fáról szedett le.

“Honnan tudom, hogy a szeder a fán beérett?” – kérdezte és mindjárt megválaszolta kérdését. “A kerti madarak ürüléke lila.”

Elmosolyogtam magamat. Íme, a természet is küld sms-ket nekünk, persze tudni kell elolvasni őket.

Nem tudom mikor részesültettek az utolsó időben abban az élvezetben, hogy saját magatok szedhettétek le a gyümölcsöt a fáról, ahelyett, hogy a zöldségesnél, vagy a közértben vásároltátok volna. Sok külföldi vendég jár mifelénk és évente néhányszor van alkalmam bemutatni egyiküknek országunk néhány szép csücskét. Tudjátok, mi az ilyen turisták egyik legnagyobb élménye? Nem a szent helyek első látványa, hanem az, amikor saját maga téphet le néhány narancsot, mandarint, vagy citromot a fáról. Ezeket azután nagy gonddal csomagolja be kofferjébe és amikor otthon beszámol útjáról családjának, barátainak, csillogó szemekkel és nagy büszkeséggel mutatja fel a saját kezével megszerzett trófeákat.

Gyerekkorom óta imádom a cseresznyét, de Izraelben csak az ország északi részében, ahol hűvösebb az éghajlat, terem meg, ezért rövid idénye van és meglehetősen drága. Amikor egyszer családommal Hollandiába utaztunk, az autóból – számunkra csodálatos – látvány tárult elénk: óriási gyümölcskert, a sok cseresznyétől roskadozó fákkal. Helyben lefékeztünk, leszálltunk, engedélyt kértünk és kaptunk az egyik fa megdézsmálására. Csak ritkán láttam gyerekeimet ilyen széles mosollyal arcukon.

Amellett nem mindig van módom csemetéimet ilyen könnyen kielégíteni. Egy másik utazásunkon svájci barátainknál vendégeskedtünk. Rendkívül kedves emberek és barátságunk már néhány évtizedes, de teljesen más az életmódjuk, mint a miénk. Garázsukban vagy tíz bicikli parkol, minden vendég kap egyet és kerekezve tekintjük meg a környéket. Védeni kell a környezetet, ugyebár! Mesterséges italokat nem vásárolnak, a hölgy, Rosemarie, az idénygyümölcsből főzött szörpöket a pincében tárolja és azokat fogyasztja a család. Rosemarie nagyon ügyes és az újévi, karácsonyi, húsvéti üdvözlő kártyákat is saját kezűleg készíti el.

Az adott esetben 7-8 éves lányom barátaink kertjében számára ismeretlen gyümölcsöt látott: málnát (egy másik kedvencem, nálunk csak lekvárformában kapható). Miután jól nevelt a leányzó, bejött és megkérdezte, szabad-e szedni és megkóstolni ezt az étvágygerjesztő bogyót?

„Nein” (németül ez jobban hangzik!) – válaszolta háziasszonyunk – „majd este kapsz belőle”.

És csakugyan, vacsora után Rosemarie tortát szolgált fel, amelyen stratégiai pontokon elhelyezve, vagy 10 málna volt. Lányunk is kapott egy szeletet egy árva szem málnával.

Ne értsetek félre, nagyon szeretjük svájci barátainkat és elfogadjuk, mások, mint mi vagyunk. Ki tudja, ők miket mesélnek rólunk baráti körben.

FOCI-VB

Ezekben a napokban, majdnem elvárják tőled, hogy a foci vb-ről írjál, de mit lehet tenni, számomra ez nem téma. Egy kicsit szégyellem, de kénytelen vagyok bevallani, mostanáig egy játékot sem láttam. Egy barátom elemezni próbálta találni az okait, miért nem érdekel világ legnagyobb sporteseménye, mint például, hogy nem értek a focihoz. Megmagyaráztam neki, nem vagyok teljesen tudatlan e téren. Annakidején, mint gyerek Kassán, elmentem apámmal néhány mérkőzésre, többé-kevésbé ismerem az alapszabályokat és jobban is kedvelem, mint a nálunk népszerűbb kosárlabdát. Ha például kénytelen lennék fogorvosom – televízióval felszerelt – várószobájában várni a soromra és nem lenne olvasnivalóm, figyelmesen követném az akkori meccset, de az effajta elfoglaltság nagyon alacsonyan helyet foglal el fontossági sorrendemben.

Tegyük fel, hogy szabad időm van, már hazajöttem az irodából, megnéztem postámat és megválaszoltam leveleimet, kifizettem a számlákat, asztalom por és feladatmentes, segítettem nejemnek a házimunkában (néha ez is megtörténik), elvégeztem egy kis házi javítást, kiolvastam a napi lapot, pillanatnyilag elegem van a „Time” magazinból, telefonáltam gyerekeinknek és meggyőződtem, jól vannak, vagy legalábbis nincs rám szükségük, aznap nincsenek vendégeink és kedvem támad egy kicsit kikapcsolódni, szórakozni, lazulni. Ilyenkor persze bekapcsolom a televíziót, hiszen erre van, de inkább egy jó filmet nézek meg.

Miként találok egy jó filmet? Természetesen nem tudhatom mi a szolgáltatónk az napi menüje, csak a szereplőosztás alapján választanék filmet. A tapasztalatom szerint az ismert, jó nevű színészek filmjeit, általában érdemes megtekinteni. Különben is, kezdete után perceken belül tudni fogom, így van-e. Ha rossz, vagy unalmas a film, nem vesztegetném rá az időmet, más csatornára kapcsolnék és megnézném az egyik mérkőzést.

A mai napig ez nem történt meg, de még előttünk van a nyolcad döntő – látjátok, tájékoztatva vagyok – és ki tudja, talán ezekben a napokban a felelősek egyáltalán nem tesznek jó filmeket a programba, úgyis mindenki a vébét nézi. Azon kívül, mivel kevesebb lesz a csapatok száma és közeledünk a döntőhöz, fokozódik a feszültség, a játékosok harci kedve és a verseny érdekfeszítőbb lesz. Ma már nevetünk rajta, de annakidején, mikor az emberek az első televíziós készülékeiket vásárolták, nejem ellenezte, hogy vegyünk egyet. Attól félt, hogy olyan leszek, mint boldogult apja, aki a játék megszállottja volt. Lakásukban, egy készülék a nappali sarkában, a falra volt felszerelve, közel a menyezetthez. Ha rossz modorú vendégek érkeztek, egy fontos mérkőzés idején, apósom hangtalanul nyitotta ki a televíziót, az asztal végén, szemben a készülékkel, foglalt helyet és a látogatók feje fölött egy mozzanatot sem vesztett el a meccsből.

Hát én aztán teljesen más vagyok és talán azért jó a házasságunk. Mindkettőnk számára a szórakozás egyik legkedveltebb formája, együtt filmet nézni. Számomra a feleségem a legjobb filmkritikus. Ha a film nem jó, elbóbiskol. Általában elfogadom kritikáját, kikapcsolom a készüléket és aludni megyünk.

Utószó: A hétvégét városon kívül töltöttük és péntek este, pont vacsora közben – valahogy mindig étkezés idején, vagy amikor a fürdőszobában vagyok, csörögnek fel. Honnan tudják ezek mit csinálok lakásom magányában? Talán mozgásérzékelő szenzort szereltek fel? – felhívott a fiam, egy nagy focirajongó, a meglepő hírrel, hogy a szlovákok legyőzték az olaszokat, ők jutnak fel a legjobb nyolc közé, míg a volt világbajnok válogatott, a Squadra Azura, hazakullog. Még egy olyan sportban tudatlan fickó, mint én is tudom, hogy ez egy igazi szenzáció. Fiúnk azt is elmesélte, hogy a nyolcad döntőben Szlovákia Holland ellen fog játszani. Még szerencse, hogy feleségem és én nem vesszük komolyan a focit, különben talán mini háború törne ki közöttünk. Miért? Mert nejem Hollandiában született, én pedig Szlovákiában. Az egészben csak egyre vagyunk kíváncsik, fiúnk kinek fog drukkolni?

A TISZATÓ

Véletlenül benéztem egy régebbi írásomba és észrevettem, hogy fotóalbumom linkje nem működik. Sikerült felújítanom, megtaláljátok írásom végén. Ugyanakkor rájöttem, hogy “hölgy barátom, aki filmet szeretne forgatni erről a csodás tájról” és akivel négy éve a Tisza tóhoz látogattam, Lili volt, akitől néhány hete vettem búcsút ezeken a lapokon. Ő jelenik meg a fényképen, írásom elején.

Sajnos, ez a film sem fog már megszületni.

A Tisza Magyarország második nagy folyama. A forrása Ukrajnában van, onnan áthalad Románián, éppen csak érinti Szlovákia dél-keleti csücskét mielőtt átkelne a magyar határon és végül is Szerbiában, a Vajdaságban, a Dunába ömlik. Az Alföld, amelyen keresztül folyik, lelassítja a folyó futását, rengeteg kanyar és mellékág alakult ki, hatalmas területek elmocsarasodtak. A terméketlen, mezőgazdaságra alkalmatlan területeket le kellett csapolni, hogy kiszáradjanak és megművelhetőkké váljanak. A 19-ik század második felében Gróf Széchenyi István folyószabályozási terve kiegyenesítette a kanyarokat. A Tisza eredetileg több mint 1400 km hossza, 962 km lett, ebből 136 km új, épített meder és 589 km holtág.

A környező hegyekből lezúduló vizek tavasszal és ősszel még ma is áradásokkal fenyegeti a környező falvakat, hiába emelik évről évre egyre magasabbra a mesterséges gátakat.

Petőfi így ír róla „A Tisza” cimű gyönyörű versében:

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

Baratom Cs. Péter, aki folyó mellett töltötte gyerekkorát, így mesélt róla:

Ki a Tisza vízét issza, annak a szíve vágyik oda vissza (Részlet)

„A csónakkikötő tökleveles, sulyomos, hínáros vizében a helybéli srácokkal fürödtem reggeltől estig. Igazi ártéri dzsungelen keresztül vezetett a gyalogút az élő Nagytiszához. Meseszép, sárgahomokos föveny vezetett az átlátszóan tiszta folyóvízhez. Izgalmas kanyargós betűket írtak a homokba a vastaghéjú tiszai kagylók, ahogy kaja után kutattak a homokban, csak végig kellett menni a vonalon és a végén ott volt a kagyló...

Apám szerint varázsvíz a Tisza vize, mert szürke penészvirágokat küldött nyaralni és cigánybarna gyerekeket kapott vissza ősszel...

Nem tudom ki, hogy van vele, nekem a legszebb madárdal az ártéri erdőben visszhangzó kakukk párját hívó éneke. Ma is, ha valahol kakukk szól, felidéződik bennem az a Tisza parti őserdő...

Egy olyan betegség fertőzött meg a Tiszán, amiből még a mai napig nem gyógyultam ki ez pedig a HORGÁSZAT. .Érdekes, azzal az egyszerű szerelékkel is tudtunk fogni akkorát és annyi halat, mint ma a szuper szerelékkel. Talán, azért mert, ahogy a régiek mondták, több volt a hal a Tiszában, mint a víz.”

A 1970 években további beavatkozás történt a Tisza folyásába. Gátakat építettek, amelyek nemcsak a vízszintet szabályozzák, hanem aszályos időben a vízpótlást is szolgáltatják. Így alakult ki a Tisza-tó. Története -http://gportal.hu/portal/tisza-to/ Ez lett Magyarország második legnagyobb, 127 négyzetkilométer területű tava. Egy tó, mely más tóval össze nem hasonlítható, egyedülálló természeti érték. „Mesterséges jellege miatt eltér a megszokott tavak világától, hiszen felszínét burjánzó ártéri erdõk, sárgán aranyló homokpadok, holtágak, szigetek, gazdag flóra és fauna teszik változatossá. Változatos élettereinek köszönhetõen egyszerre, egymást nem zavarva fér meg itt a mozgalmas vízi élet kedvelõje, a fürdõzõ, napozó nyaraló, s a csendet óhajtó horgász.”

A tó nagy részét nád övezi és kis, rejtett szigetek bújkálnak a zegzugos csatornák között. A terület egy része egy bizonyos szempontból „felidézi a Tisza szabályozása elõtti vadregényes, árvízjárta területeket, a természet nyújtotta harmóniát, az õsi állapotokat. A tó középsõ része, Magyarország legnagyobb összefüggõ horgászvize, a pecások paradicsoma. Több mint ötven halfaj él benne, közülük tizenkettõ védett....Télen, a mélyebb részeken, lékhorgászni lehet, sok csukát lehet elejteni”.

„A Tisza tó egyik legszebb területe a tiszafüredi madárrezervátum, az ornitológusok igazi paradicsoma, egy európai jelentőségű élőhely, ahol a mintegy 200 madárfaj csaknem fele költésre érkezik a területre, 81 faj átvonul, s nagyjából 20 faj itt telel”.

.”A nyílt vízfelület kiválóan alkalmas a klasszikus vízparti üdülésre, illetve a különböző vízisportok művelésére..Magyarországon egyedülálló módon, a motoros vízi járművek használata is lehetséges”.

Én mindezekből csak egy gyűszűnyit láthattam, de mindjárt kedvet kaptam még néhány napot tölteni a Tisza tónál, amikor egy hölgy barátommal, aki filmet szeretne forgatni erről a csodás tájról és a veszélyekről, amelyek ökológiáját fenyegetik a Kormorán horgász és yacht kikötőbe látogattam. (www.kormorankikoto.hu).

Csónakáztunk magán a tavon, elragadtatva a csodaszép tájaktól, de volt alkalmunk beszélgetni is egy ottani szakértőjével, aki felvázolta előttünk a tóval kapcsolatos elgondolásait. A 30 ezer horgászon kívül, akik tagként vannak náluk bejegyezve, sok a vizisport kedvelő, családok gyerekekkel. A tó egy népszerű turista-célpont, de lényegesen olcsóbb a hasonló jellegű Balatonnál és a zsúfoltság is kisebb.

A felelősök mindent megtesznek, hogy a turizmus speciális jellegét megőrizzék. Így például a cement használatát elkerülik, szigorú előírások vannak a vízen közlekedő csónakok méretére, motorjára vonatkozólag és azok betartásának az ellenőrzésére (lassú és csendes csónakok), a monopolizált turizmus – pl. élményparkok építése meg van tiltva, mert ezek könnyen tönkretehetik ezt a csodálatos természeti kincset.

Beszélgető partnerünk szerint, hihetetlen mekkora lehetőségek rejlenek ebben a természeti kincsben, hány embernek adhatna munkát, ha komolyan venné őket az ország. A téma sokrétű, de a tó körül élő közösség életszínvonala máris látványosan emelkedett.

Egy erős elmocsarasodási folyamat indult meg, ami nem jó. Ezt szabályozni lehetne, például a meder kotrásával, de ehhez költségvetés kell. A téli hónapokra több mint másfél méterrel csökkentik a Tisza-tó vízszintjét. A szakértő szerint a vízszintcsökkentés egyik pillanatról a másikra kipusztíthatja az állományt.

Rám személyesen a legerősebb benyomást a felelősök félelme tette, egy újabb ökológia szerencsétlenségtől, mint amilyen 2000 januárjában történt.

Január 30-n az északnyugat-Romániában található Baia Maren (Nagybányán), az aranybánya tavát körülvevő gát átszakadt. Ennek a hatására 50-100 tonna ciánt, valamint különböző nehéz fémeket, többek között rezet, tartalmazó közel 100.000 köbméter hordalék került a vízbe.

A szennyezés a Zazar, Lapos, Szamos folyókon, valamint a Tiszán és a Dunán vándorolt keresztül, amíg négy hét múlva el nem érte a Fekete tengert. Magyarországon a becslések szerint közel 1240 tonna hal pusztult el. A jugoszláv hatóságok jelentős tömegü halpusztulásról számoltak be a Tisza jugoszláv szakaszán, de csak kis mértékü.halpusztulást észleltek a Dunán.

A régió a 2000. évi cianidkatasztrófa után rövid időn belül talpraállt, de a tó felelősei továbbra sem alszanak jól. Mit érnek a legjobb fejlesztési tervek kérdezte az egyik, ha elég, hogy valaki a felvíz oldalon véletlenül kinyit egy csapot és mindez a hihetlen szépség és ökologia gazdagság elpusztul. Az a bizonyos aranybánya ausztrál tulajdonban van. Környezetvédő szervezetek azt állitják, hogy a óriási kereskedelmi koncernek kihasználják az enyhén szólva rugalmas környezetvédő törvényeket olyan szegény országokban mint Románia.

A természetvédő körök egyetlen reménye az, hogy 2007-től, amikor Románia csatlakozik az Európai Unióhoz, annak a sokkal szigorúbb környezetvédő törvényei fognak rá is vonatkozni és egy hasonló ökológia szerencsétlenség nem történhetik mégegyszer meg.

Fotóalbum

A következő hozzászólás máshova érkezett, de olyan szép és érdekes, hogy idemásolom:

GRAND 2010.06.20. 09:54:29

Nagyon meg indított az írás a Tiszáról, ugyanis 4 éves koromtól 10 éven át itt töltöttem a nyári és téli iskola szünetet.
Nagyapám vasutas volt Abádszalókon.
Az állomás 6 km-re volt a falutól és kb 3 ra a Tiszától.
Ut nem vezetett le a folyóhoz, igy a többi vasutas gyerekével "hajtókán " mentünk le naponta a vízhez.
Már ez maga egy élmény volt.
Ez a szerkezet olyan,mint egy oldalkocsis motor, csak vasuti sinhez készített vaskerekei vannak, és a kormány nem oldalra fordul, hanem előre-hátra kell húzni-tolni, közben a lábhajtóval még rásegíteni.
Ezzem mentünk le a folyóhoz, ott lerángattuk a nehéz vasszerkezetet a vasuti töltés mellé, hogy a vonatnak ne legyen utjába.
Ez volt a legnehezebb müvelet, de erre csak 1960 után volt szükség, mert addig lebombázva állt a Kiskörei vasuti híd.
Az ártéren, ugyan úgy ahogy a blogban le volt írva, szinte egy őserdőn kellett átvergődni.
Hihetettlen madárhangok kiséretében.
Mikor érett a fekete szeder kilószámra lehetett leszedni a dió nagyságu gyümölcsöt.
Még ma is az orromba van az az illat amit az őserdő, a folyó és annak agyagos partja árasztott.
Örök szerelem marad.
Mi nem pecáztunk, csak fürödtünk és tényleg néger feketén mentünk haza nyár végén.
Igy máshol nem lehet lesülni.
Töltöttem nyarakat az Adrián, ott bronz vörös lesz az ember, a tisza mellett fekete.
Abban az időben a tulsó partra átjutni két féle képpen lehetett.
Vagy a révész áthúzott a révvel, amire még 2 paraszt szekér is ráfért, vagy átúsztunk.
Ez a rév úgy müködött, hogy egy vastag drótkötél volt kifeszítve a folyó felett, és e mellett , ebbe beaksztva egy U alaku fadarabbal izomerővel huzta át a révész a hajót.
Nem is tudom, elképzelni, hogy ma erre a foglalkozásra találnának e megfelelő embert.
A másik oldal (kiskörei) kiépítettebb volt.
Ez abból állt, hogy a partja sárga selymes homok volt, amit a folyó épített ki, és métereket lehetett begyalogolni, mire mélyülni kezdett.
A parton (árterület lévén, ez is szinte egy őserdő volt) állt a kocsma.
Olyan igazi, amitő ma egy ANTSZ ellenrőrtnek felállna a szőr a hátán.
Ha halat akartál enni, a szakács-pincér ( egyszemélyes vállalkozás) le ment a vízhez, és kb 3 perc alatt kifogta a megfelelő árut.
A halászlé a tisza vizéből főtt, és senki nem betegedett meg.
Az egyetlen külső ital a sör és a bor volt, természetesen hordóban.
Az épület mögött vot a kugli pálya.
Ez egy fa padló volt a földre rögzítve, mibe már egész mély vályatot koptatott a fagolyó az évtizedek alatt.
A helybeli emberek még pengőben számolták a játékot, pedig már 10 éve a forint volt bevezetve.
A folyóban, mint gyerekek ,mindíg egy kis félelemmel mentünk, mert ezen a szakaszon nagyon örvényes volt, és rémtörténeteket hallottunk a minden évben megfulladt emberekről.
59-60 ban elkezdték felújítani a lebombázott vasuti hidat. Ma is előttem van. hogy a híd acélszerkezet tetejéről kb 15 m magasról ugráltak a folyóba a munkások, egy kis mártózás végett.
Nekik nem kellett gumi kötél.
Mikor kész lett a híd, a hajtókás kijárás is nehezebb lett, mert már átment a vonat a folyó felett, de a mozdonyvezetők a kedvünkért mindig megálltak a hid előtt, hogy a srácok leszállhassanak.
Arany élet volt.
A 60 as évek közepén hallottuk először, hogy vízlépcsőt építenek Kiskörénél, és egy hatalmas tó lesz.
A vízlépcső pont ott lesz, ahol mi éveken át fürödtünk.
20 évvel később már felnőttként jártam azon a vidéken és szorongva, direkt elmentem a hídhoz, hogy megnézzem ,hogyan tette tönkre a tájat a vizlépcső.
Nagy ,nagy örömmel vettem észre, hogy kb 2 km-el lejjebb épült fel, és a mi partszakaszunk ugyan olyan , mint 25 évvel azelőtt.
Persze a másik oldalon a kocsma már nem volt meg. helyette a híd lejárójánál egy NDK-s lakókocsiból kreált büfében lehetett Coca Colát ropit, és német konzervsört kapni.
Azóta évente egyszer lelátogatok a folyómhoz, nosztalgiázni és a folyó illatát érezni.
Ami változott, csödbe ment a lakókocsis büfé, és elvontatták.
Érdekes az erdei kocsma a parton évtizedekig megélt.

A GÖRÖG NYELVRŐL

Néhány hete vettem itt búcsút kedves barátomtól Lilitől, aki váratlanul itt hagyott minket. Néhány barátaival együtt ápoljuk az emlékét, megőrizzük életművét. Ez az írás is szellemi hagyatékának a része. Talán mégis valakit érdekel.

Ez valószínűleg senkit sem érdekel, tehát nem kell, hogy lámpalázam legyen naplóbeli debütálásom első napján.

Az ó-görög nyelv mai napig is sok titkot rejt, amit nem sikerült megfejteni. Ha egy magyar diák ó-görögül tanul, az y-t ü-nek ejti, a diftongokat kibetűzi, valahogy így: au, holott a ma ó-görögöt tanuló gyerekek Görögországban ezt av-nak ejtik, az "oi"-t pedig i-nek.

A magyarországi professzorok ragaszkodnak európai kollégáik kutatási hagyományaihoz, míg a mai görögök valahogy a modern görög helyesírásával keverve „egyszerűsítenek”.

Mindenféle tudományos igény nélkül, elmesélem nektek, mi az oka ennek a hatalmas keveredésnek.

Amikor Nagy Sándor leigázta barbár makedón csapataival Görögországot, hamar és bölcsen rájött, hogy jobban jár, ha ő olvad be a helyiek magasabb szintű kultúrájába, ahelyett hogy elpusztítja azt, mint már annyiszor megtettek az időről-időre északról jövő törzsek, pl. a mükénéi kultúrával. Így aztán megtanultak görögül. Többé-kevésbé. Ugye, az ilyesmi már alapos érvágás egy nyelven. Igen ám, de amikor Nagy Sándor el kezdett terjeszkedni keletre és nyugatra, az akkori Indiáig eljutott csapatok és újonnan hódított területek lakói számára kötelezővé tett görög nyelv tovább torzult. A birodalom székhelyét áttették Egyiptomba és bár a tudósok kínosan ügyeltek a nyelv tisztaságára, az alattvalók már túl sokan voltak és túl messze a klasszikus anyanyelvtől. Tagadhatatlanul foszlásnak indult a görög nyelv egysége, hiába ragaszkodtak hozzá a tudósok, gyakorlatilag az, amit a nép beszélt, túl sok dialektusra és tájszólásra töredezett, ami szinte kezelhetetlenné tette az állam irányítását és adminisztrációját. Amikor aztán összedőlt Nagy Sándor birodalma, a klasszikus görög nyelvet, a gondolatait tovább fűző római birodalom, később a nyugati kultúra mentette meg az enyészettől. Azt a korcsot, ami életben maradt valamivel később a Bizánci birodalom egyházi emberei tudatosan kettéválasztották egy úgynevezett hivatalos nyelvre – ez volt a Katharevusza – és egy a nép által beszélt – Dimotiki – nyelvre. Innentől kezdve a természet törvényeinek lett az áldozata mindkettő. A nép műveletlensége, tanulatlansága elsorvasztotta a Dimotiki szókincsét, viszont a maga módján, ha lassan is, de mégis csak dinamikusan fejlődött az évszázadok során, pl. a 450 éves (!) török uralom alatt, nem csak a helybeliek konyhája és zenéje alakult át, hanem igen sok török szó is bekerült a hétköznapi használatba. A Katharevusza a templomok hűvös falai között kihűlt, megmerevedett, de mégiscsak megadta a maga módján a lehetőséget a tudományok és felfedezések korában az azokkal kialakult új szavak és kifejezések befogadására.

A XX. század végén itt áll egy európai ország, egy görög abc-vel és két nyelvvel melyet teljesen egyformán ejtettek ki, de különböztek szókincsűkben és különböztek nyelvtanukban. A Dimotiki, nyelvtani nehézségek miatt, nem volt képes befogadni az új, idegen szavakat, a Katharevusza nem tudott kommunikálni az emberekkel az utcán. 1980-ban még mindig a Katharevusza volt az értelmiség nyelve és a politikai jobb oldalé. A baloldali politikai erőknek köszönhető, hogy elkezdtek megjelenni az első újságok, amiket a „nép” utcán beszélt, hétköznap, odahaza használt nyelvén írtak. Magyar költőknek presztízskérdés volt végig a történelmünk során, hogy klasszikus műveket fordítsanak. Hozzáférhetővé tették számunkra Homérosz és Shakespeare műveit, miközben ápolták és művelték anyanyelvünket. Most képzeljétek el, hogy Görögország ott áll a sóvárogva áhított európai kultúra kapujában és nem tud hozzáférni, nincs meg hozzá az eszköze. Talán így érthető, hogy Kavafisz, Szeferisz és még néhány a XX.sz. görög íróinak és költőinek óvatos próbálkozásai a két nyelv összegyúrására milyen hallatlanul nagy jelentőséggel bír. Ma már törvénybe van foglalva, hogy minden egyetem tankönyvét Dimotiki nyelven kell megírni.

Képzelhetitek, micsoda fejlődésen megy át a Dimotikí, amíg a professzorok megírják ezeket a jegyzeteket. J

Hú de sokat beszélek.

EGY VALÓSÁGOS KÉMTÖRTÉNET

A múlt héten Zichron Jákov környékére kirándultunk és egy érdekes összefoglalót hallottunk e város történelméről. A festői kis városkát az 1880 években alapították főleg román származású telepesek. 1892-ben alapult a falú borászata és az ottani borokat a mai napig Izrael legjobbjai közé sorolják. Az első világháborúban Palesztina zsidó fiataljait is besorozták a török katonaságba, de ugyanakkor 18,000, a török hatalomra veszélyesnek vélt zsidót a környező országokba száműztek.

A csalódás attól, ahogy a török hatóságok kezelték zsidó lakosságot és a félelem, hogy a sorsuk hasonló lesz az örmények sorsához (akiknek millióit mészárolták le a törökök) arra következtetésre vezette a zsidó fiatalokat, akik már Palesztinában születtek, hogy a jövőjük csak akkor lesz biztosítva, ha a brit birodalom kerül uralomra Palesztinában.

Országszerte ellenállási szervezkedések alakultak. Az egyik leghatásosabb a Zichron Jákovi, az egyiptomi angolokat fontos katonai hírekkel ellátó kémszervezet volt, amelynek az élén az Aaronsonok, az egyik alapító család tagjai álltak. A szervezet neve NILI (a héber Izrael Örökkévalósága Nem Hazudik kezdőbetűi) volt és az élén Aaron Aaronsohn állt, egy botanikus, aki széles körű elismerést nyert, mert felfedezett egy időjárás-ellenálló primitív búza fajt.

Aaron mezőgazdasági kutatásai kitűnő fedezetet nyújtottak számára és a többi összeesküvő számára, sáskajárás elleni kampány szervezésének leple alatt szabadon mozoghattak az országban és még a katonai táborokba is bejuthattak. A britek eleinte visszautasították a csoport kezdeményezéseit. Csak 1916 végén, amikor Aaron átszökött a török vonalakon és a Szináj sivatagon keresztül Kairóba érkezett, tudta meggyőzni őket a zsidó kémhálózat értékéről. Az 1917-es év legnagyobb részében, Aaron Kairóban maradt mint összekötő, míg húga Sára, testvére Sándor, közeli barátai József Lishansky és Avshalom Feinberg, képezték a kémszervezet központját. Több mint 20 más tagja is volt a csoportnak.

A kémek jelzőfényekkel kommunikáltak egy kis angol fregattal, amely kéthetente Atlit település partja közelében horgonyzott. Amikor a német tengeralattjáró járőrök miatt, a fregatt nem tudott többé közel jutni a parthoz, a kémek postagalambokat kezdtek használni. Ezzel a módszerrel látta el a NILI az új körzeti brit parancsnokot, generál Allenbyt, aki egy váratlan támadásra készült, részletekkel Beer-Sheva városáról, a Negev sivatagról, az időjárásról, a török erődítményekről, csapatmozgásokról, vasúti és sivatagi útvonalakról, valamint a víz-források helyéről.

A Kairóban élő Aaron, amikor húga 1917 tavaszán titkos küldetésben Egyiptomban járt, kérte, onnét már ne térjen vissza, ne kockáztassa tovább az életét, de Sára erre nem volt hajlandó. 1917 szeptemberében egy postagalamb, kódolt üzenettel, a török kormányzó Caesareai háza tetejére szállt le. Intenzív razziák és házkutatások következtek és az év végéig a NILI szervezet gyakorlatilag megszűnt létezni.

A csoport tagjainak rejtő helyeit egyenként felderítették, másokból kínzással kicsikarták társaik nevét. Avshalom Feinberget egy beduin lőtte le amikor megpróbált a Szinájon keresztül Egyiptomba jutni. József Lishanskyt elfogták a törökök, bebörtönözték Damaszkuszban, halálra ítélték és nyilvánosan felakasztották a város egyik terén. A török katonaság Zikhron Jákovot is körülvette és több embert letartóztatott, köztük Aaron húgát, Sárát is, aki megadta magát, hogy megkímélje öregedő édesapját a kínzástól. Négy napon át kínvallatásnak vetették alá. Az utolsó napon – miután tudta, hogy további kínzásokat nem viselne el – élt a kínálkozó lehetőséggel, megkaparintott egy gazdátlanul heverő fegyvert és azzal agyonlőtte magát. A törökök semmit nem szedtek ki belőle.

1917 októberében a brit hadsereg, az ausztrál lovasság segítségével, meglepetésszerűen rajtaütött a törökökön Beer Shevában és ezzel megnyitotta az utat Közép-Palesztinába. Jeruzsálem decemberben megadta magát az Allenby tábornok által vezetett brit csapatoknak és a 400 éves oszmán uralom Palesztinában véget ért. Beer Sheva meghódítása szinte lehetetlen lett volna a hatalmas mennyiségű információ nélkül, amelyet a NILI kémek szolgáltattak.

Aaron, NILI alapítója és vezetője, Kairóban maradt. Túlélte a háborút, és aktív résztvevője vált a brit és a cionista kapcsolatokat növelő kampánynak. Döntő része volt az akkori angol külügyminiszter, Lord Balfour meggyőzésében, kiadni a róla elnevezett nyilatkozatot, amelyet levél formájában küldtek 1917. november 2-án a brit zsidóság egyik vezetőjének, hogy közvetítse azt a Cionista Világszövetségnek. Ebben a nyilatkozatban a Brit Birodalom lehetőséget adott a zsidó népnek egy "nemzeti otthon" megteremtésére Palesztina területén. Aaron Aaronsohn 1919-ben halt meg egy repülő szerencsétlenségben.

Közel 50 ével később, amikor a hatnapos háború során Izrael elfoglalta a Színáj sivatagot, egy idős beduin az egyik izraeli tisztet elvezetette egy helyre, amelyet a hagyomány Kabir Yehudinak (a zsidó sírjának) neveztett és ahol egy magányos datolyapálma nőtt. Ott exhumálták és azonosították Avshalom Feinberg földi maradványait, a fa úgy látszik egy datolya magból csírázott, amely a zsebében volt. Feinberg csontjai a Herzl-hegyi katonai temetőben vannak eltemetve Jeruzsálemben.

Zichron Jákov régi központjában az Aaronsohnok volt háza ma egy múzeum, amely a NILI emlékének van szentelve. Ki vannak állítva az eredeti levelek, több száz fénykép, magyarázatok és diorámák, amelyek a látogatóknak elmagyarázzák a történet az I. világháborús zsidó kémhálózatról.

(A fényképen Sára Aaaronson látható).