AZZÁ LESZÜNK, AMIT ESZÜNK

Egy Peter Menzel nevű fényképész néhány éve egy érdekes kutatást kezdeményezett. 24 országba látogatott el és 30 átlagos családot, fényképezett le, együtt azzal az “élelmiszeradaggal”, amelyet tagjai egy hét folyamán fogyasztanak és ennek árával dollárban. Munkájának eredménye az „Éhes Bolygó” című könyvben jelent meg. Én csak egy prezentációt láttam, amely csak e családok néhányát mutatja be, de a szemnyitogató fényképek így is gondolatokat keltettek bennem az országról országra és családról családra különböző ételkultúráról. (Szerény véleményem szerint, ahelyett, hogy azt mutatták volna fel, minden család mennyit adott ki élelemre, a dollár helyi vásárlóerejét kellett volna felmutatni. Németország és Lengyelország szomszédos országok, de biztos vagyok abban, ha a lengyel család ugyanazt az élelmiszerkosarat kívánná meg, mint a német, sokkal kevesebbet fizetne érte, mint az500$ -t, amennyibe ez a kosár Németországban került).

Így például, lehetetlen nem észrevenni, milyen sör, bor, gyümölcslé és ásványvíz mennyiségeket fogyaszt a német család, szemben az olaszokkal, akiknek asztalára kevesebb hús és sokkal több pasta, liszttermék és kenyérfajta kerül. A lengyelek és angolok az egyedüliek, akik sok édességet fogyasztanak. A japánok – mint közismert – sok halat esznek, kevés zöldséget, gyümölcsöt és tartózkodnak a tejterméktől, míg Kuvaitban a zöldségek gazdag változata és egy tojástálca játszanak sztárszerepet a bemutatóban. Az amerikai fekete család, úgy látszik nem a legtehetősebbek egyike, tápláléka kevés hús, hal, zöldség és sok gabonanemű, pizzák meg szirupok. A mexikói család is sok gyümölcsöt, zöldséget és halfélét fogyaszt és kevés húst, de kénytelen egy bizonyos összeget szánni egy víztartályra és sok üveg kólára is. A víz Kínában sem iható és az ottaniak egy víztisztító készülékkel büszkélkednek, meg különféle édesített italokkal. Az egyiptomiak sok zöldséget és kevés húst esznek, a mongolok sok vörös húst, kenyeret, süteményféléket és kevés zöldséget és gyümölcsöt. Ami az ecuadoriakat és a butánokat illeti, ezek talán nem éheznek, de nem engedhetik meg maguknak a húst, halat, tejtermékeket és kenyeret, táplálékuk, zöldségen és gyümölcsön kívül, maguk sütött tésztafélékből és kásákból áll. Az ecuadori élelmiszeradagban egy zsák batáta is szerepel.

Különösen szánalomra méltó a csádi család, úgy látszik egy menekült tábor lakói, 1.6$ értékű (feltételezem, hogy a csádiak számára ez egy komoly összeg) szegényes heti adagja. Ezek a szerencsétlenek csak kásákat és talán hüvelyeseket tartalmazó alap élelmiszerből tartják fenn magukat.

Ez után a lenyűgöző prezentáció után, elkezdtem gondolkodni a különféle élelmiszercikkeken, amelyek néhányszor naponta tűnnek el bendőnkben és arról mennyire találó az ismert mondás ”azok vagyunk, amit eszünk”, vagy magyaros változata, „azzá leszünk, amit eszünk”.

Látszólag telibe talál. Baj van az egészségünkkel? Villámgyorsan kiderül, a legtöbb egészségügyi panasz mögött helytelen táplálkozás rejtőzik. Mi, a nyugati kultúra fiai, akik a történelem legbőségesebb korszakában élünk, nemcsak azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem a hangulat javítására is, időtöltésként, családunkkal, vagy barátokkal.

Élvezzük, ha beülhetünk egy chef étterembe, vagyont adunk ki egy néhányfogásos ínyenc menüért és ízlelő szemölcseimnek új kulináris élményeket nyújthatunk. Saját otthonunkban is, a normálisoknál (véleményem szerint) közülünk, az ünnepies alkalmak jó kifogással szolgálnak egy kiadós lakoma rendezésére. Zaftos bárányborda, zsírtól csöpögő malacsült, tükörtojás néhány tojásból, friss szelet kenyér megkenve vastag vajréteggel, camembert sajt sok-sok százalékos zsírtartalommal, de mit lehet tenni, a gonosz, ünneprontó orvos bácsi megfenyeget ujjával és tudományos kutatásokból idéz, melyek szerint a telített zsírok nemcsak súlytöbbletet okoznak, hanem fogyasztásuk hatására növekszik a vérben lévő káros koleszterin (LDL) mennyisége, felgyorsulnak az érelzáródási folyamatok, szív- és keringési betegségek állnak elő és növekszik a trombózisok gyakorisága. A végeredmény sokszor halál, vagy ’legjobb esetben’ részleges rokkantság.

Az is bizonyítva lett, világos kapcsolat áll fenn az általunk fogyasztott étel és a magas vérnyomás között, ma a leggyakoribb idült betegség, amelytől a nyugati világ lakosságának a negyede szenved.

Helytelen táplálkozás, zöldség, gyümölcs nem-fogyasztása, sok betegséget okozhat, mint például a skorbutot, amelyet súlyos C vitaminhiány hozhat elő (hajósokra volt jellemző, akik sok hetet töltöttek a tengeren) és vérszegénységgel, foghullással, bőr alatti bevérzésekkel jár. B3 hiányú táplálkozás pellegrát okozhat, amelynek a szimptómái a bélrendszeri zavarok, étvágytalanság, fáradékonyság, fejfájás, levertség és végül akár halál is. Azok is, akik lemondanak a húsfogyasztásról, nem válnak védetté a betegségekkel szemben. Vegetáriánus éttrend B12 vitaminhiányt okozhat és az eredmény: vészes vérszegénység és az idegrendszer elkorcsosulása. A berí-berí Távol-keleten, a hántolt rizs fogyasztása következtében fordul elő, de fejlettebb országokban is ismerik, ott az alkoholbetegség okozza. A tünetek (többek közt), gyengeség, izomsorvadás, idegbénulások, a végtagok reszketése, a beidegződések lelassulása és szívelégtelenség.

Néha az a (hülye) ötletem támad: ha teljesen felhagynánk az evéssel, ellenállóvá válnánk betegségekkel szemben és egészségesen halnánk meg, de a tudomány még nem találta fel az étel nélküli fennmaradás módszerét. Mi tehát a megoldás? Arról nincs vita, a táplálkozási változások hozzájárulnak a veszélyokozók csökkenéséhez, de a nagy kérdés az, mik a helyes táplálkozás alapjai? Naponta jelennek meg új, egymással ellenmondó kutatások, minden klinikusnak mások a javaslatai, de egy pontban mind megegyeznek: majdnem minden élelmiszeri cikk fogyasztása, mérsékelt mennyiségben és időközönként, nem ártalmas. Egyensúlyra kell törekedni és semmit sem eltúlozni, még a javasolt élelmiszerek, mint a zöldség, gyümölcs fogyasztását sem és bizonyosan nem a vitamin tabletták nyakló nélküli nyeldekelését. Nem hiszek az aszketikus életmódban, amely azokat a nyomorultakat, akik hirtelen szívrohamot kaptak (és sajna sok ilyen van) kenyérre és vízre ítéli, viszont, nem csak azért táplálkozunk, hogy ne haljunk éhen. Ízletes, esztétikus, változatos étel, kulturális szükséglet és az étkezésnek nemcsak jó lakatónak kell lennie, hanem élvezetesnek.

Én is átestem a traumán, amikor testem hirtelen 'elárult'. Az esemény maga nem volt rémítő, fogalmam sem volt, hogy egy szívroham kellős közepén vagyok, nem éreztem fájdalmat. Külföldön, a hegyekben, hirtelen bénító fáradalmat éreztem, csak nagy nehezen vonszoltam el mázsás testemet a szállómba, úgy estem az ágyra, mint egy fatuskó és néhány órát aludtam. Azután felkeltem és folytattam programomat. Aznap este bulira mentem és hajnalig mulattam.

Megdögölhettem volna ott a vadidegenben, de tény, nem történt meg! Csak egy fél év múltán, rutin EKG vizsgálat keretében, a doki félig magának motyogva megjegyezte: „Aha, látom, szívrohama volt.” Felháborodva tiltakoztam. „Nekem? Soha!”, de amikor megkérdezte történt-e velem valami rendkívüli körülbelül hat hónapja, eszembe jutott az a szokatlan kimerültség Svájcban és felfogtam: a szívbetegek nem annyira zártkörű klubjának tagjává váltam.

A jó az egészben az volt, nem kellett többé tartalékos katonai szolgálatot végeznem, de a következő évek folyamán egyre több és több tablettát voltam kénytelen nyeldekelni. Dacára ennek, helyzetem nem javult. Pont fordítva, nehezemre esett a járás és minden erőkifejtés szorító fájdalmat okozott mellemben. Katéterezésre küldtek, az orvosok megállapították, nem lehet ballont bevezetni koszorúerembe, sztent beültetésére sem vagyok alkalmas és hármas bypass műtétre jegyeztek elő. Eléggé kétségbe voltam esve. Valamilyen okból nem imponált nekem, hogy felhasítják testemet és minden alkalommal, amikor fürdőruhát öltözök, mindenki észreveszi a 'cipzárt' szőrős mellkasom közepén. Buta férfias büszkeség minden bizonnyal, hiszen számtalan személy esett át hasonló műtéten és visszatért normális életmódjához, de a fő ok, amely meggyújtotta nálam a piros lámpát az volt, hogy megtudtam, a bypass műtét csak ideiglenes megoldás. Az érdugulások évek, néha már hónapok múltán visszatérnek és még a legjobb esetben is 10-15 év után, a paciens új operációra szorul.

Két hónappal a műtét előtt, feleségem egy bácsijától hallottam a német Dr. Mayer gyógymódjáról, amely böjtökre és helyes étkezési szokások kialakítására alapul. A bácsi egy Dr. Finger nevű orvosnőnek, aki azokban az években Izraelben dolgozott és erre a módszerre specializálta magát, köszönheti, hogy egyik lába megmenekült az amputálástól, az erek teljes eldugulása miatt. A doktornő vissza készült utazni Németországba és kezeltjei társulatot alapítottak, hogy helyettesítőt találjanak, aki a gyógymódot folytassa.

A választás Dr. Yossi Dayanra esett, egy általános orvosra, aki nagy frusztrációt élt át, amikor, miután apósát alaposan kivizsgálta és korához képest egészségesnek nyilvánította, a férfi jókedvűen hazament, összeesett és meghalt. Dr. Dayan arra a véleményre jutott, hogyha ez minden, amit a modern orvostudomány képes tenni egy emberért, akit tisztelt és szeretett, más módszereket kell keresni, amelyekkel hatékonyabb eredményeket lehet elérni. Lemondott a posztjáról a városi korházban, a társulat küldetésében Németországba utazott, kitanulta a Mayer metódust és visszatérte után Izraelbe, kinyitotta a privát Dr Dayan's Integrated Medicine klinikát. A klinikában az orvos túlsúlytól szenvedő betegeket kezel, meg a közvetlenül és közvetett módon ettől származó betegségeket, mint a magas vérnyomás, cukorbetegség, szívbetegség, derékfájás, fejfájások és rákos jellegű betegségek is.

Dr. Dayan fogadott klinikájában és miután megvizsgált, felügyelete alatt elkezdtem otthon a kúrát, amely hat hétig tartott. Nem bocsátkozok részletekbe, a metódus Magyarországon is ismert és orvosi dolgokról inkább a hozzáértők írjanak. Az itteni nagyközönség jól ismeri Yossi Dayan nevét. Gyakran meginterjúvolják, előad, cikkei megjelennek a sajtóban és a Neten. Néhányszor meghívott előadásaira, de udvariasan visszautasítottam. A teória nem nagyon érdekel, csak az, hogy az én esetemben, a módszer teljes mértékben bizonyította magát. Azóta 26 év telt el, lemondtam a műtétet, abbahagytam az orvosságok egy részének szedését, munkába járok, utazgatok és élvezem az életet.

Nehogy félreértsetek, Dr. Dayannak tarsolyában nincs csodaorvosság a szívgörcsre, de módszere – amelyet ’szike nélküli műtétnek’ nevez – kívánatosabb, mint a bypass operáció, mert a kezeltek visszakapják az életminőségüket és nemcsak10-15 évre! Továbbra is beteg vagyok és ha az utolsó busz álmaim országába, másodperceken belül indul a tőlem néhányszáz méterre levő állomásról, nem szakadok meg az utána futástól és nagy sajnálattal lekésem, de nem élek remeteéletet és nem vonom meg magamtól az élet gyönyöreit. Néhány éve még síelni jártam, majdnem mindent eszek, de mérsékelt mennyiségekben és többé-kevésbé rendszeres időpontokban. Kávét cukor nélkül iszok, este sokkal kevesebbet eszek és a mai napig betartom a Mayer metódus legfontosabb részét.

Kollegáim és barátaim elnézően kezelik e furcsaságomat (ez nem az egyedüli), de tudják, egyszer a héten böjtölök és aznap nem ebédelek velük és nem fogadok el vacsora meghívásokat.

Custom Search