vasárnap, augusztus 23, 2009



OTTHONCSERE



Vagy harmincöt éve egy kedves kétgyermekes házaspárral ismerkedtem meg Svájcban. Meghívtak a házukba és megbarátkoztunk. Egy évre rá, feleségemmel és gyerekeimmel látogattam meg őket. A baráti kapcsolat a mai napokig fennáll, de ezúttal arról akartam beszámolni, miként jutottak ők el hozzánk.

Terjedelmes házuk egy magas hegy lábánál terül el és valószínűleg ez volt az oka odaköltözésüknek is. A svájciak a gyalog túrák bolondjai. Hétvégeken több a túrázó az erdőkben, mint a fa. Leparkolják az autót a hegy tövénél, kiveszik a poggyászból a túracipőt és az egész család – nagyi, papi, szülők, kisded gyerekek – menetelni kezd. Ép azért, amikor barátaink megkérdezték, akarunk-e lakást cserélni, tudtuk, hogy három szobás kis lakásunk Tel Aviv egy forgalmas lakónegyedében, nem fog megfelelni szükségleteiknek. Azokban az években feleségem nénijének szép, narancsligetekkel körülölelt háza volt vidéken és neki javasoltuk, cserélje el házát svájci barátainkkal. A néninek és férjének kapóra jött javaslatunk. A svájci hegyek tiszta és hűvös levegője pont az volt, amire vágyakoztak az izraeli nyár nyomasztó hőségében.

Az egy havi házcsere sikeresen lebonyolódott. Mindkét fél megtalálta számítását. Az izraeliek élvezték az elkábító tájat, az örökzöld erdőket, mezőket, a kellemes időjárást, de miután dolgos emberek voltak és nem szerették a tétlenséget, a háziak beleegyezésével, egy kis tatarozást is végeztek barátaink házában. A svájci család pompásan érezte magát a számukra szokatlan lángoló napsütésben, tetszett nekik, hogy hirtelen zivatarveszély nem fojthatja vízbe kirándulási terveiket, habzsolták a sok olcsó zöldséget, gyümölcsöt. Rövidnadrágban, szandálban végigcserkészték a környéket és szombatonként, amikor szünetel a tömegközlekedés, gyalog mentek a tengerpartra – kb. egy órás út minden irányban. Szép emlékekkel, lelkesen tértek haza és néhány év múltán, megismételték ugyanazt a házcserét.

Feleségem amszterdami rokonai is gyakran cserélik el házukat más házaspárokkal olyan országokban, amelyekbe szívesen utaznának szabadságra. Egy nagyon különleges hajóházban laknak a város egyik folyóján és soha sincsenek nehézségeik cserepartnert találni. A közeli európai országokon kívül, rövidebb-hosszabb szabit töltöttek már, két apró lányukkal, Indonéziában, Mexikóban és Floridában is.

Kétségtelenül ez más országok látogatásának az egyik legolcsóbb módja és mivel ottani lakósok házában, lakásában lakunk, lehetővé válik – sokkal jobban, mintha a turistaszállásban időznénk – belsőséges ismeretséget kötni a hely szokásaival, életmódjával, a jellegzetes ételekkel, az árakkal, a nyelvvel stb. Ha még olcsóbban akarunk utazni, kocsit is cserélhetünk. Amellett, a szabizás ez a módja megköveteli, hogy résztvevői alkalmazkodó természetűek legyenek, türelmesek, bizakodók, nyitottak és olyanok, akik hajlandók bizonyos mértékben kompromittálni magánéletüket. Elvégre szélesre tárod házad 'titkait' csak levelezésből és talán néhány telefonbeszélgetésből ismert vadidegenek előtt és csak hazaérted után fogod felderíteni az esetleges károkat tulajdonodban. Ugyanakkor viszont kötelezed magadat olyan helyen lakni egy ideig, amelyről fogalmad sincs mennyire fog megfelelni szükségleteidnek, szokásaidnak. A matrac kényelmetlen, a lakás dermesztően hideg és nincs benne megfelelő fűtő alkalmatosság (mint velünk történt februárban Malagában), vagy túl meleg és nemcsak, hogy nincs lég kondi, még egy ventilátor sem, a konyha felszerelése erősen hiányos, minden koszos és egy szélsőséges forgatókönyv szerint, a szobákban hemzsegnek a poloskák!

Személyesen soha sem cseréltük el lakóhelyünket mással, de néhányszor, amikor külföldre utaztunk, barátaink rendelkezésére bocsátottuk lakásunkat. Egy esetben vendégünk romantikus hangulatot akart teremteni, gyertyát gyújtott a nappaliban, elszundított és amikor felocsúdott, látta, a gyertya tövig égett és kiégette az asztalt. Más esetben példás rendben kaptuk vissza lakásunkat, de azután, megdöbbenésünkre, a villanyszámla csillagmagas volt. Mint kiderült, barátaik szerettek hűvös lakásba jönni haza és a légkondit akkor is működtették, amikor hosszabb ideig voltak távol. Ha az egyezségben járműcsere is szerepel, kész kell lenni arra, hogy új karcolások lesznek a kocsin és ez még a jobbik eset. Ez talán városi legenda, de hallottam egy amerikai turistáról, akihez a kézi sebességváltó híre nem jutott el és az egész száz kilométeres, erősen meredek utat Jeruzsálembe, egyes sebességgel tette meg.

Mostanság, a gazdasági válság idején, a lakáscsere ötletét hirtelen egyre többen találják vonzónak. Láttátok véletlenül a „Holiday” című filmet, amely a tárgyat idillikus módon mutatja be? Ha minden otthoncsere ennyire sikerült lenne, talán mindannyian híveivé válnánk. Két nő (Kate Winslet és Cameron Diaz), aki soha sem találkozott és 6000 mérföldre lakik egymástól, megismerkedik on-line és impulzívan elhatározzák, házat cserélnek. Az egyik a másik házába repül a napos Los Angelesben, a másik a havas Angliába érkezik. Nemcsak, hogy mindketten élvezik a helyzetet, de ráadásul olyan valamit is találnak, amelyre egyikük sem számított: új szerelmet.

Budapesten, a turistaszezon csúcsán, sokan ideiglenesen máshova költöznek – nyári lakásukba, vagy rokonhoz – és lakásukat kiadják. Néhány éve családommal csodás háromszobás lakást találtam az V. -ik kerületben. Úgy tűnt, a lakosok csak néhány perce mentek el. Modernül volt berendezve, korszerűen felszerelve, a falakon képek, ruhák lógtak a szekrényekben, a nővények megöntözve, fogkefék a fürdőszobában. Vagy 30 rokont, barátot láttunk vendégül a lakásban és amikor eltörött egy borospohár, leszakadt egy fali lámpa, könnyűszerrel találtunk módot arra, hogy kártalanítsuk a tulajdonosokat.

A legtöbb országban on-line hálózatok vannak, amelyek kevesebb, mint $100 évi tagdíjért, lehetővé teszik megfelelő partnert találni és az otthoncserét lebonyolítani. Ehhez természetesen nyelvtudás és internet elérhetőség szükséges. A legnépszerűbb hálózatokon (ilyen például a www.homeexchange.com) több ezer lakás és ház közül válogathatsz. Sajnos nem sikerült egy hasonló magyar nyelvű hálózatot találnom, ha valamelyik olvasóm ismer egyet, szívesen közlöm itt a címét.

Izraelben néhány ilyen hálózat van. Találomra kinyitottam az egyiket és külföldi javaslatok százait találtam a nyári hónapokra. A felajánlott házak egy része úszómedencével, jacuzzival, néhány hálószobával van felszerelve és a javaslók úgy látszik hasonlóra szeretnék kicserélni a sajátjukat, de az otthoncserének nem okvetlen feltétele, hogy a csere feltételei egyenrangúak legyenek. Láttam például olyan ajánlatot, amely kitűnően megfelelt volna nekünk (ha elhatároznánk, hogy a nyaralás ezt módját választjuk), valaki, aki 4 szobás Los Angelesi lakását szeretné kicserélni egy 3 szobás észak Tel Avivire (ahol mi lakunk). Egy újságcikkben egy még sikerültebb ügyletről olvastam, amelyben egy asszony kicserélte manhattani kis lakását egy tengerparti villáért. A villa tulajdonosai módot kerestek egy ideig lányuk – aki nemrég szülte meg első unokájukat – közelében lakni és ebben az esetben a földrajzi közelség fontosabb volt, mint a lakás minősége.

A hálózat néhány hasznos tanácsot is tartalmaz. Többek között:

Fényképeket és minél több adatot kérni a házról, úgy, mint: a pontos fekvés, a szobák száma, a távolság a városközponttól, parkolási lehetőségek, tömegközlekedés, stb.

Írásban előre megállapodni mit szabad használni a házban és mit nem.

A telefonon zárolni a nemzetközi hívásokat.

Beavatni a szomszédokat a csere részleteibe.

Mint már említettem, fontolóra vettük ezt a (számunkra) új opciót, mint egy olcsó és érdekes lehetőséget, olyan helyekre utazni, ahová máshogy nem jutnánk el. Feleségem nálam nyitottabb, úgy látszik hajlandó lenne egyszer megpróbálni megfelelő cserepartnert találni. Én még habozok. Nem tudom hajlandó lennék-e arra, hogy idegenek kotorásszanak fiókjaimban, mocskos kézzel lapozgassanak könyveimben, használják számítógépünket és olvassák postánkat, parkolási bírságokat halmozzanak autónkon, vagy isten ments, karambolt csináljanak! Túl konzervatív vagyok? Idővel kiderül.













Custom Search

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon erdekes, koszonom