HONOSODÁS MALAGÁBAN

Eljött a pénteki nap és ezzel véget ért első hetünk az EF (Education First) nyelviskola hálózat malagai fiókjában. Szombaton és vasárnap szünetel a tanítás. Vajon tanultunk-e valamit? Azt hiszem, igen. Amikor megérkeztünk, csak kevés spanyol szót ismertünk és őt napos tanulás után, szókincsünk gyarapodott és képesek vagyunk egész mondatokat képezni, bár csak jelenben. A múlt és jövő elsajátítása még előttünk áll, ha egyáltalán elérjük ezt a fokot, hiszen csak egy nap híján három hetet fogunk itt tölteni. Haladásunk egy részét annak köszönthetjük, hogy háziasszonyunk, Rafaela, akivel megérkezésünk estéjén találkoztunk, még az első napunk előtt a suliban, semmilyen idegen nyelvet nem tud. A kezdeti nehézségek, dadogások, a jelbeszéd használata után, meddő igyekezetünkben bemutatni magunkat, mesélni családunkról, az övéről hallani valamit, megérteni magyarázatait a házirendről, az első dolog, amelyet rohantunk megszerezni külföldön, egy spanyol-angol szótár volt. Csak ennek gyakori böngészésével tudtuk áthidalni az alapvető megismerkedés szakadékát.
Az első szavak természetesen a családdal, gyerekekkel, unokákkal voltak kapcsolatosak és mindjárt azután az időjárás jött sorra. A házinéni szerint, a mostani, az egyik legnehezebb tél a helyiek emlékezetében. Eleve a miénkhez hasonló klíma miatt választottuk Malagát, de mint már előző írásomban említettem, az itteni házak különösen vastag falai hosszabb ideig megőrzik hőmérsékletüket. A hét kezdete óta, a higany a kinti hőmérőkben egy kissé feljebb kúszott, de a ház belsejében az olvadás alig érezhető. Az időjárás prognózis szerint a melegedés a következő napokban is folytatódni fog és reméljük, olvasni fogunk tudni a konyhában – amelyet ideiglenes lakhelyünk nappalijának neveztünk ki – anélkül, hogy kesztyűt kelljen húzni.
Dacára a fentieknek, a kommunikációhoz nem mindig szükséges a szótár. Előre beharangozták, a lakáskiadók – az iskolának terjedt hálózata van olyan családokkal, amelyek megélhetésükre, tanulóknak adnak szállást – hétvégén nem kötelesek étkezéseket szolgáltatni, de nem tudtuk a ’mi’ Rafaellánk miként fog viselkedni. Eddig reggelente 8-kor találkoztunk a konyhában, ahol pirítóssal, lekvárral, kávéval, vagy teával és gyümölccsel traktált, de szombaton reggel nyoma sem volt. Az elején azt hittük, elaludt, hiszen ő is jogosult a hétvégi pihire, de aztán hirtelen leesett a tantusz. Ezen a módon próbálta tudomásunkra hozni: „a konyhai szolgáltatások ma szünetelnek!”
Vásároltunk egynéhány dolgot a szupermarketben, gulyást főztem, a feleségem galuskát és palacsintát készített, jól laktunk és még a házinénit és egyik fiát, aki látogatóba jött, is megkínáltuk.
Az iskola kitűnően van megszervezve. A módszer az izraeli ulpánokban (=héberül intenzív nyelvtanfolyam) használatoshoz hasonló: az első perctől csak spanyolul beszélnek veled. Fel voltunk készülve arra, hogy mi leszünk a legidősebbek, de a valóságban, a tanári karon kívül, majdnem az egyedüli felnőttek vagyunk. Tanulótársaink túlnyomó része 18-19, sőt 17 éves, Hollandiából, Belgiumból, a skandináv országokból, Német és Franciaországból, akiket szüleik küldték el világot ismerni és nyelvet tanulni. Van néhány idősebb diák is – azok sem érik el a 30 évet – akik munkájukból megspórolt pénzükből fizették ki a tandíjat.
A diákok nagy része egy fél évre jött ide, de egy részük már előzőleg elvégzett egy hasonló sulit Angliában. A legdrágább program keretében három nyelvet lehet tanulni kilenc hónap alatt, potom 15,000 euróért. E program résztvevői, Malaga előtt három hónapot töltöttek az US -ben, Miamiban és ezután a francia Niceben folytatják. A korkülönbség nem okoz problémát. Feleségem és én néhány nyelvet beszélünk, sok spanyol szónak csak az írásmódja tér el a más nyelvekben használtaktól és még amikor az órarend olyan diákokkal hoz össze, akiknek néhány hetes fórjuk van, megálljuk a helyünket.
Az iskolában számítógép szoba van, a tanidő óráiban ingyen Internettel (fontos számomra, mert nem tudom miért, de laptopom nem kapcsolódik a nettre), de hétvégen sajnos ez a szolgáltatás is szünetel. Vannak meleg és hideg ital automaták és diákszálló is azok számára, akik nem akarnak privát lakásban megszállni. A tanítók profik, de nem veszik magukat túl komolyan és nagyokat röhögünk a leckék alatt. Az iskola néhány túrát is rendezett Malagában, de nagy csalódásunkra, mindenki saját maga felelős hétvégi programjaiért, pénzbeli lehetőségei, ízlése és az időjárási viszonyok szerint.
Az egyik legnagyobb élményem volt, amikor az iskola akadémiai igazgatójának, Manolonak, bemutattam kiterjedt gyűjteményemet a Spanyol Polgárháború (1936-39) dalaiból. A mai spanyol fiatalok alig ismerik ezeket a dalokat. Manolo nagyon lelkesedett a dalokért, átmásolta őket saját számítógépére és megígérte, a következő héten ez lesz egyik leckénk tárgya. Végül is, énekek megkönnyítik, színesebbé teszik a nyelvtanulást. Mégis, egy kicsit furcsállottam, hogy én, az izraeli vendég, adom vissza a spanyoloknak történelmi örökségük egy fontos részét, hogy általam térnek haza ezek a megható dalok.

Egyedi keresés