Vissza a Csaphoz!

Villámkérdés: mikor íttatok utoljára vizet, nem nátrium-kalcium-hidrogénkarbonátos, vagy alkálihidrogénkarbonátos és szulfátos ásványvízet szépségdíjas palackból, amelynek kékes szine a frissesség és az egészség illuzióját próbálja kelteni és nem nátrium benzoátot tartalmazó, vitamínnal és kalciummal gazdagított, cukrozott és szinezett frissítőt, amelynek ugyan minden cseppje aranyat ér, de majdnem annyit is fizetsz érte, hanem egyszerű vizet a konyhai csapból? Régen, ugye?
Írásom címét teljesen pofátlanul a Time magazín cikkéből loptam. A tárgy elragadott és elhatároztam, hogy a felhívás "Vissza a csaphoz" nagyon is időszerű, mert nem babra megy a játék! A palackozott víz fogyasztása talán divatos, de egyedűl a forgalmazójának van haszna belőle. A fenti cikkben többek között az áll:
"Az ENSZ becslése szerínt a világon 1.1 milliárd embernek van hiánya biztonságosan fogyasztható ivóvízben és a számuk 2025-ig 5 milliárdra növekedhet, de csak nagyon kevesen közülük élnek a Egyesült Államokban. Nyiss meg egy csapot akárhol Amerkában és tiszta, biztonságos víz jön ki – egy kisebb csoda bolygónk nagy részén, de nem hinnéd, hogy így van, az óriási műanyag palackok láttára amelyeket sokan közülünk cipelnek magukkal, mintha egy szaharai sétára készülnénk. 2006-ban az amerikaiak több mint 31 milliárd palackozott vízet ittak, egy 9.5%-os növekedés az előző évhez viszonyítva.”
És a továbbiakban: „A víz eladások a múlt évben elérték a 10.8 milliárd dollárt és mindezt valamiért amihez valójában ingyen juthasz hozzá. „Ez olyan mintha levegót próbálnál értékesíteni” - csodálkozott egy ipari ökológ.
Nem állnak rendelkezésemre adatok a palackok számáról amelyeket a világ többi részében gyártottak és használtak fel, de biztosra megyek amikor feltételezem, hogy a mennyiségük sokkal magasabb mint a fent idézett szám.
A hazai vezetékes víz döntő hányada felszíni vizekből, folyókból, tavakból származik. Bizonyos piaci tényezők folytán – legyenek akár víztisztító berendezések, vagy ásványvizek forgalmazói, mosószeradalékok gyártói – amelyek arra próbálják felépíteni marketing stratégiájukat, hogy az ivóvíz presztízsét rombolják, az a tévhit ma Magyarországon, hogy a csapvíz minősége csapnivaló. Az igazság az, hogy a csapvíz iható és a minősége az ország legnagyobb részén az EU átlagnál jobb. Közegészségügyileg kifogásolható víz nem kerülhet a vezetékekbe. Nincs még egy olyan élelmiszer, amely ennyire ellenőrzött lenne, mint az ivóvíz. Azoknak akiknek az íze ellen van kifogása, ihatják más formában, pld. mint szódavízet, vagy citrommal, cukorral mint limonádét, vagy mint kávét, teát. (Amikor egyszer Washingtonban voltunk, nem voltunk képesek a csapvízet inni, annyira klóros volt, de ott lakó barátaink csak a vállukat vonogatták. Ők semmi mellékízt nem éreztek).
Főleg Dél-alföld egyes részein vannak olyan vízminőségi jellemzők, mint a nitráttartalom, amelyek az EU-szabványoknál magasabbak, de ezt a problémát a jó minőségű háztartási szűrők megoldhatják. A legjobbak az ozmozis-os víztisztító rendszerek, de mivel ez egy hatalmas üzletág, amelyben a terjesztők nehéz milliókat keresnek, itt is nagy az ásványvíz-forgalmazók ellenkampánya. Amellett, a furcsa dolog az, hogy ezeken a problématikus helyeken a palackozott viz fogyasztása elenyésző mértékű. Az ásványvízfogyasztás pont azokon a területeken magas, ahol erre a minőség miatt semmi szükség, de ez persze már csak a divat hóbortja.
A csapvíz fogyasztása nemcsak sokkal olcsóbb, hanem egészségesebb is. Furcsa módon a valószinű élettartam u.n. fejletlen országokban mint Észak Korea és Kuba, a legmagasabbak között van a világon. Az egyik ok az, hogy a lakosság csakis csapvízet iszik, mert nem engedheti meg magának a drága űditőket.
Szerény véleményem szerint, ha valakinek nincs különös baja az egészségével és pénzt ad ki palackozott vizekre, esetleg még felcipekedi műanyag csomagolásban a tizedik emeletre, ahelyett, hogy egyszerűen csak kinyitná a csapot, nemcsak, hogy nem viselkedik mint okos fogyasztó és a pénzét elherdálja, hanem a környezetnek is javíthatatlan kárt okoz.
Az igazi, fő-fő ok amiért fontos a csapvízet részesíteni előnyben, hogy a sok milliárd palack előállításához kőolajra van szükség, rengeteg kőolajra. Az ásványvíz palackok műanyaga polietilén-tereftalátból (PET) készül, amelynek viszont kőolaj az alapanyaga. A következő adatok megint csak a US-re vonatkoznak, amely az ásványvíz legnagyobb fogyasztója. Ahhoz, hogy eleget tegyenek az amerikaiak víz keresletének és elegendő mennyiségű palackot állítsanak elő, másfél millió hordó kőolajra van szükség. Ennyi kőolaj elegendő 100,000 (igen százezer!) autó egész évi üzemanyag ellátására. További üzemanyagra van szükség a palackok szállítására a fogyasztókhoz Mindez üvegház gázokat áraszt az atmoszférába, az egyik főtényező a Föld felmelegedésben.
Mint már említettem, a költségek a palackok gyártásához, megtöltéséhez, szállításához és tárolásához, óriásiak, de az újrahasznosításuk, vagy megsemmisítésük költségei hasonlóan magasok és közeliek az előállításuk költségeihez. Az üres palackok súlyos könyezeti veszélyt jelentenek. Vagy 80-90% nem lesz újrahasznosítva és a szemétdombra kerül. Az elföldelt palackokhoz felhasznált műanyag lebomlása több mint ezer évig tarthat.
Az ujságokban naponta cikkeznek a globális felmelegedésről, a jéghegyek elolvadásáról, a tengerszínt emelkedéséről, de vajjon megelégszünk azzal, hogy összeráncolt homlokkal sajnálóan bólogatunk a hiób-hírek hallatára, vagy mi is kivesszük szerény részünket a Föld felmelegedése elleni harcban és a következő generációk egészségért? Nem javaslom, hogy lemondjunk a autóinkról és még a légkondiról sem, amely az utolsó extrém hőmérsékletű évek következtében sajnos Magyarországon is egyre szükségesebbé válik, de mi lenne, ha hasonlóan ahhoz, hogy sokan közülünk abbahagyták a cigizést, legalább otthon, lemondanánk a palackozott víz használatáról is? Minden vízről kereskedelmi csomagolásban, akár forrásvíz, ásványvíz, kútvíz, desztillált víz és olaszos, vagy magyaros néven terjesztik. (Más a helyzet, ha külfoldre utazunk. Sok helyen ihatatlan a csapvíz és csak palackozott vízet szabad inni).
A palackozott víz ivása környezet-ellenes szokás. Az u.n. 'ásványvizek' nem ásványosabbak a csapvíznél, nagy részük rosszabb minőségű nála és néha csakugyan csapvíz van a palackokban! Egy forgalmazó – az amerikai Pepsico – el is határozta, hogy a palackjaira felírja, hogy nomális csapvízt tartalmaznak. A palackozott víz mégcsak egészségesebb sem: Pont fordítva az 'ásványviz' nem lesz kémikailag fertőtlenítve és ha huzamosabb ideig tárolják, baktétriumok keletkezhetnek benne.
Azok számára pedig akiknek a divatos aspektus fontos: A trend manapság a világ drága és színvonalas éttermeiben: visszatenni az étlapokra egy réges-régi italt: a csapvízet!