Létezik-e élet a Földön kivül?

A történelem hajnala óta tűnődik az ember: Mik ezek a villodzó, sziporkázó fénypontok, amelyeket csillagoknak nevezünk, az égbolton? Vajjon ezek a miénkhez hasonló főldgömbök? És a mindennél fontosabb kérdés: Van-e élet máshol is, a földön kivül? A történelem folyamán sok megmagyarázatlan jelenséget észleltek. A múltban ezek az „égi csodák” gazdag anyaggal szolgáltak a papok prédikációjához az isteni részvételről az emberi cselekvésben. A modern időkben egyre többen bizonyitékot látnak ezekben a jelenségekben és a „tanuvallomások”ban találkozásokról u.n. marslakókkal, intelligens földönkivüli látogatók jelenlétéhez a Földön. Tudományos körökben mint új, titkos technológiai kisérleteket magyarázzák a jelenségeket, azokat pedig akik azt panaszolják, hogy marslakók rabolták el őket, mint bogarasakat bélyegezik meg.
1960-ban, egy tudományos értekezleten, az amerikai csillagász Dr. Frank Drake egy matematikai képletet mutatott be – amely mint a "Drake képlet" ismert – amelynek a segitségével megpróbálta állapítani hozzávetõleg hány olyan civilizáció található a Tejútrendszerben amely elérte azt a technikai szintet, hogy rádió kapcsolatot létesíthessen az emberi fajjal. Szakértők tanácsa alapján – olyan területeken mint a kémia, biológia, stb. – paramétereket helyezett a képletébe (egyike az olyan csillagok száma volt amelyek naprendszerrel rendelkeznek. 1995 óta több mint száz ilyen csillagot fedeztek fel néhány tized fényév távolságban a Földtől). A végeredmény: Néhány tucat és millió között.
Mint mindig ilyen esetben, a képletnek ellenfelei támadtak. A "ritka földgömb hipotézis" szerint az egyszerű életformák (bacillusok) nagyon elterjedtek a világűrben, ellentétben az összetett életformákkal (sok sejtű szervezetek) amelyek nagyon ritkák. Az opponensek szerint Drake számitásaiban a hiba az volt, feltételezte annak a nagy a valószinüségét, hogy egy olyan bolygón, amelyik megfelelő távolságban van egy alkalmas naptól, ősszetett életformák fejlődnek ki. Valójában, állítják ezek, külön-külön kell a Föld minden tulajdonságát felülvizsgálni és felbecsülni a fontosságukat az élet kifejlődésében, különös tekintettel az intelligens életre.
Azok álláspontját akik teljesen tagadják intelligens lények létezését a Földön kivül, az u.n. Fermi paradoxon fejezi ki. Amikor megkérdezték Enrico Fermi fizikust mi a véleménye más intelligens lények létezéséről a világűrben, egy kérdéssel válaszolt: "Ha léteznek, akkor hol vannak?"
(Teljesen mellesleg, Szilárd Leó fizikus, aki szintén jelen volt és jó humorérzéke volt, így válaszolta meg Fermi kérdését:
"Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat".
A magyarázat: Gábor Dénes, Kármán Todor, Kemény János, Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő és más tudósok mind Pestnek ugyanazon szektorában születtek. Nem csoda, hogy Los Alamosban elterjedt a híre, hogy ezeregyszáz esztendõvel ezelõtt egy Marsról érkezett ûrhajó kényszerleszállásra kényszerült Közép-Európában. Három kemény ‘bizonyíték’ van a magyarok földöntúli eredetére:
1) Nagyon szeretnek vándorolni
2) Rendkívül egyszerû és logikus nyelvet beszélnek, ami gyökeresen különbözik szomszédaikétól.
3) És végül sokkal okosabbak a földlakóknál.
Marx György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora teljes cikke a tárgyról: http://www.kfki.hu/~tudtor/tudos1/marsl.html )
A paradoxon hívei azt állítják, hogy a Tejútrendszer galaxia kora több mint 10 milliárd év. Minden civilizáció amelyik hasonló iramban fejlődött volna mint az emberi civilizáció, már régen eljutott volna a galaxia minden sarkába. Ha csakugyan létezik néhány millió ilyen civilizáció, amely idősebb és fejlettebb a miénknél, valószinűtlen, hogy nem próbált volna valaha kapcsolatot teremteni más civilizációkkal – beleértve a Földet is – és miútán nem érkezett a Világűrből semmiféle kommunikáció, Drake tétele alapjában hibás.
Drake hívei néhány módon próbálták megválaszolni Fermi paradoxonját.. Az egyik közülük az 'Állatkert feltevés', mely szerint a földönkivüli civilizációk elhatározták, izolálni kell az emberiséget egy állatkert, vagy természetvédelmi terület félében amíg észhez nem térnek, abbahagyják a háborúskodást és öldöklést és méltoak lesznek tagságra a Világegyetem civilizációjában. Egy másik feltevés szerint minden civilizáció, amint elér fejlődésében egy bizonyos fokot, atombombákkal, vagy más fegyvernemmel megsemmisíti magát és ezért a többi civilizáció a világegyetemben kevésbé fejlett mint a miénk. E feltevések bírálói viszont azt állítják, hogy ezek valószinütlen előtételek amelyeket csak azért találtak ki, hogy alátámasszák a hitet intelligens élet létezéséről a világegyetemben.
A tudománynak ugyan nem sikerült semmilyen földön kivüli életjelt felderíteni, mégis vannak akik azt állítják, hogy bizonyitékuk van ilyen lények látogatásáról a Földön (és űrhajók leszállásáról a kertjükben). Olyan vádak is elhangzanak, hogy különféle kormányok és szervezetek földön kivüli lényekkel állnak kapcsolatban és az erről szoló hireket elfojtják. A leghiresebb ezek közül az a csökönyös hír, hogy az amerikaiak egy szigorúan titkos katonai bázison, egy Roswell nevü városban lezuhant ufó roncsait tárolják, a laboratóriumában földön kivüli hullák maradványait analizálják és idegen technológiák állnak rendelkezésükre. Az amerikai kormány kategorikusan cáfolja, hogy egy ilyen bázis létezik egyáltalán és mindent ami a hirrel kapcsolatos, de úgylátszik senki sem hisz neki.
A Fóldón kivüli intelligens élet ötlete, virágzó tudományos fantázia irodalmat és filmeket szült. Egy sor szerző, amelyek közt a legismertebb Erich von Däniken, aki több tucat sikerkönyvében – kezdve az "Istenek szekerei"vel – amelyekből kb. 62 milliót adtak el világszerte, azt próbálja bizonyítani, hogy a bolygónkra látogató idegenek termékenyítették meg a civilizáció képességével az emberiséget. Szerintük a megmagyarázatlan események és a 'tanúságok' találkozásokról földön kivüli lényekkel, történelmi dokumentok, mint példáúl a Biblia bizonyos elbeszélései és ókori épületek mint a piramisok Egyiptomban és Dél Amerikában, az óriási szobrok a Húsvét szigeteken, döntő bizonyitékkal szolgálnak a ,marslakók' látogatásáról a Földön. Ezeknek az állításoknak a nagy része meg lett cáfolva, minden épületnek történelmi és régészeti magyarázata van, de mint a hires tudományos fantázia író Isaac Asimov mondta:
"A tudományban a legizgatóbb kifejezés nem `Eureka!`, hanem 'hmm…milyen furcsa!'"
Sokan úgy értik a Fermi paradoxont mintha azt jelentené: "Ha nem találkoztam velük az utcán, vagy a szomszédos bevásárló központban, úgylátszik egyáltalán nem léteznek!", de ez nem 'hit', vagy 'hitetlenség kérdése. Egy olyan laikusnak mint én vagyok, a magától értetödő válasz a kérdésre léteznek-e intelligens életformák a Földön kivül, az, hogy dacára a csekély esélynek, ha adva vannak a Világegyetem beláthatatlan méretei és mérhetetlen kiterjedése, számtalan bolygó létezhet, amelyen az élet csirája megfogamzott és értelmes lényé fejlődött, de pont e beláthatatlan méretek és mérhetetlen kiterjedés miatt, statisztikailag kicsik az esélyek, hogy az ember intelligens lényeket fedezzen fel a Földön kivül, vagy, hogy egy földön kivüli lény találjon ránk és utána megerőltesse magát és vállalkozzon egy hihetetlen távolságra való utazásra, csak hogy beugorjon egy kávéra hozzánk.
A bolygók száma amelyeken intelligens élet keletkezhetett és a távolságok amelyekről beszélünk messze túlszárnyalják korlátozott emberi felfogásunkat. A következtetés: Fordított arány van a Földön túli élet létezése között és aközött, hogy ET beugrik egy kis csevejre (és haza telefonál), de nem lehetetlen, hogy a közeli, vagy távoli jövöben létrejön egy ilyen látogatás.
Ha az én kertemben fog megtörténni, igérem, itt arról is beszámolok majd.

Kibbutzi tipusok: A Forradalmár

Ezekben a napokban, amikor a 56-os évfordulós tüntetések által a világ újra felfedezte a magyar nép tüzes vérmérsékletét (egy barátom irigykedve mondta a telefonon: „Ezek a magyarok igazán tökösek!”), eszembe jutott Emma.
Ellentétben velünk, akik a családunk nélkül, az ifjúsági emmigrációs program keretében kerültünk Izraelbe és a kibutzba, Emma a szüleivel érkezett hozzánk. Az apja magasrangú diplomata volt Magyarország egyik követségén Nyugat-Európában, a 1956 után disszidált és feleségével meg lányával Izraelbe emigrált. Mindenkinek aki egy rövid időt töltött a társaságukban, nyilvánvalóvá vált, hogy a Kerekesék nem voltak a pionírok fájából faragva, de mivel a teljes vagyonuk néhány koffer volt és ezekbe úgylátszik nem csomagoltak be pénzt, hálásak voltak a menedékért amelyet a kibbutz nyújtott nekik, élvezték a szokatlan paradicsomi csendet és készek voltak elvégezni minden munkát amelyet rájuk rónak.
Miútán beszéltem magyarul, megkértek, segítsek beilleszkedésükben. Egy kis másfél szobás lakást kaptak, amelynek egyetlen bútorzata három vaságy, egy asztal és három szék volt, kis kerttel a házuk előtt amelynek gondját vehették, vagy elhanyagolhatták, ahogy kedvükre esett. Először egy tévhitemüket kellett eloszlatnom: Nem felejtettek el zárt szerelni lakásuk ajtajára. Minden kibbutzi ajtó hasonló és senki esze ágába sem esik megpróbálni bezárni őket. Megmutattam nekik a hullámos pléh falu közös tussolót, a mosodát és mellette a kommunát (ahogy nálunk a ruha raktárt nevezték), ahol törülközőket, ágyneműt és a kimosott, megjavított és kivasalt ruháikat fogják megkapni.
Délben elvittem őket az étkezőbe, beavattam őket az „asztal feltöltés” titkába (ha szabad hely marad valamelyik asztalnál, nem ülhetsz le a következőnél, amíg elő nem kerül egy megváltó személy aki betölti az üres helyet) és elmagyaráztam a „közönségi” (= asztali kuka) feladatát. Láttam arcukon, hogy a vendégeim nem túlságosan lelkesednek a kibbutzi étkezésért, hiányzottak a bőkezü otthoni húsadagok, de tetszett nekik a sok friss zöldség az asztalon. Megmutattam még a hirdetőtáblát, amelyre estente a munkabeosztást is kitették, a postaládákat az étkező mellett és végül egy olyan technológiai újjításal büszkélkedhettem, amelyet sehol máshol nem láthattak: Az étkező melletti csap amelyből hideg szódavíz pezseg, egy kifejezett áldás a forró nyári napokon, amikor ki szeretnél bújni bőrödből. (A mai napig megőriztem szeretettemet a szóda iránt. Nem is iszok mást ha szomjas vagyok, hacsak nem vörös bort).
Ferenc fülébe súgtam azt a fontos információt is, ha esetleg óvszerre lenne szüksége, ezeket a betegszobába vezető folyosón, a szekrény tetején találhatja. Miért pont ott? Mert csak ha elég magas vagy és eléred a szekrény tetejét, használhatod is őket.
Mindhárom Kerekes, beleszámítva a 19 éves Emmát, kemény dohányos volt, de amikor a személyi cikk raktárban felvettük a heti cigaretta adagot, meglepődtem. Ferenc a legolcsóbb, legsilányabb kapadohány fajtát választotta, ez volt a leghasonlóbb a francia Gitaneshez, amelyre rászokott külföldi szolgálata alatt.
Másnap kellett az első munkanapukat elkezdeni. Meggyőztem a család tagjait, hogy dacára annak, hogy a khaki ruha és kerek kalap amelyet a kommunában kaptak, furcsának tünik a szemeikben, sokkal furcsább lenne ha Judit jól szabott kosztümében szedné össze a tojásokat a tyúkólban és Ferenc angol posztóból készített nadrágjában kapálna a banán ültetvényben.
Vagy 10 éve hagytam el Magyarországot, az ifjusági társaságunkban héberül beszéltünk nyilvános helyeken és szlovákul magunk között, úgyhogy örültem a ritka alkalomnak felfrissíteni magyar tudásomat. Ferenc mellett dolgoztam - aránylag egyszerű munkánk volt, jutazsákokkal kellett betakarnunk minden banánfürtöt - és közben mesélt nekem munkájáról a követségen. Válaszolt is kérdéseimre Budapestről, a szeretett városról, amelyet el kellett hagynom amikor a háború következményként magámmé tettem az ideológiát, hogy zsidó embernek zsidó országban a helye. Én viszont a kibbutzi életformáról és a cionista eszméről meséltem neki. A szemeimben csodálatosnak látszott, hogy ezeknek az embereknek egyáltalán az eszébe jutott Izraelbe kivándorolni, hiszen a kommunista rendszer a cionizmust mint egy faji tant bélyegezte meg és Izraelt mint amerikai csatlóst. Úgy látszik az agymosás a keleti blokk országaiban kevésbé volt hathatós mint gondoltam volna.
Emmát is sikerült rábeszélnem, hogy a formátlan khaki öltözékben álljon munkába, de amikor a kezén és lábán kilakkozott körmökkel és kisminkelve szolgált fel az étkezdében, általános figyelmet keltett. Nála az alkalmazkodási folyamat hosszabb ideig tartott, de végül is megértette, hogy ami divatos és vonzó Pesten, a kibbutzban visszataszítónak tünhet. Engem ugyan egyáltalán nem taszított vissza a látványa, de persze nem a külsőségek érdekeltek. Mindig vonzottak a magyarajkú leányzók, de kitünő alakja is volt, édes kis pofikája és a humora nagyon hasonlított az enyémhez.
Dacára a közöttünk levő korkülönbségnek, az első perctől mindenben közös nevezőre jutottunk. A kulturális hátterünk hasonló volt, nekem ugyan sok éves adat hézagom volt, de Emma úgysem lelkesedett a szocialista realizmusért és a 20–ik század első felének a népszerű alkotóit részesítette előnyben. Az aránytalanul számos magyar irodalmi mesterművek egyedüli baja, hogy olyan nyelven lettek írva, amelyik nem hasonlít egy európai nyelvre sem és sok írás forditásban elveszti különleges zamatát és illatát (Hogy mondják az olaszok? Traduttori, traditori, vagyis a forditók árulók. Ritkán sikerül a forditóknak más nyelvbe áttenni az iró stilusát, műve különleges légkörét is, de nézzétek meg például Márai Sándor óriási világsikerét. Úgylátszik tehetséges forditói voltak).
Felfrissítő újdonság volt számomra, aki csak társaságom begombolkozott lányait ismertem, Emma nyílt és teljesen szabad állásfoglalása a két nem közötti kapcsolathoz. Élvezte a nemi viszonyt és ezt szülei előtt sem szégyelte kijelenteni. Szülei is hasonlóan viselkedtek. Ilyet még nem láttak nálunk a kibbuzban: Négyesben sétáltunk az erdőben barátnőm szüleivel, miközben mindegyikünk saját kedvesét öleli, csókolja. Az is meglepett, hogy Emma, mint a többi tizenéves országában, nem hordott melltartót. Jóllehet fiatal volt, nálam sokkal nagyobb tapasztalata volt és kitünő tanitónő volt. Miért futott kapcsolatunk mégis zátonyra aránylag rövid idő múltán? Meg lesztek lepve: Politikai okokból.
Emma az 56-os forradalom idején az ELTE-en tanult. Amikor a magyar nép felkeltek az orosz hóditó ellen, mi Izraelben a Szináj Kampánnyal voltunk elfoglalva. 40 napot szolgáltam a Negevben és a Gáza Övezetben és csak keveset tudtam a Magyarországon történtekről. Az egyetlen rádiókészülék egységünkben az ezrediroda ablakpárkányára volt állítva, de csak ritkán volt alkalmam meghallgatni a hireket amelyek amúgyis többnyire a térségünkkel foglalkoztak. Most szomjasan hallgattam Emma beszámolóját a tömeges megmozdulásról, tüntetésekről, az egyöntetü lelkesedésről amely magával ragadta az embereket, az utcai harcokról az orosz tankok ellen. Szemei ragyogtak, amikor elmesélte, hogy maga is résztvett a küzdelemben egyetemi diáktársai oldalán, de amikor hozzátette, hogy az Állambiztonsági Szolgálat állitolag diákok ezreit végezte ki, elkezdtem kétkedni szavaiban.
A Hasomér Hacairban, egy baloldali ifjúsági mozgalomban nevelkedtem és abban az időben meggyőződésem volt, hogy a Szovjet Únió és Kelet Európa országainak a rendszere azt a szocialista ideált teljesíti amelyben mi is hittünk. (Csak a cionizmusunk miatt volt vitánk a kommunista mozgalommal, de reméltük, hogy ez félreértésből származik és végülis megértik álláspontunkat). Annak idején mindnyájan megsirattuk Sztalin halálát és szeretett vezérünk Hazan, az érzelmeinket fejezte ki amikor a „Népek Napjának” nevezte. Büszke voltam arra amit a rendszer eredményeiről olvastam és feltételeztem, hogy az 56-os felkelés hátterében a fasiszta reakció elemei rejtőznek (e hitemet megerősítette, hogy itt-ott antiszemita megnyilványulások csiráiról is beszámoltak) és nem voltam hajlandó hitet adni Emma verziójának. Haragban váltunk el, ajtócsapkodással és sértő jelzőkkel. Csakugyan sajnálom. Azokban a napokban még nem tanultam meg, hogy semmi sem teljesen fekete és a legfehérebb patyolaton is lehet foltokat találni.
A Kerekes család néhány hónap múlva elhagyta a kibbutzot. Nem tartottam kapcsolatot velük, de hallottam, hogy Ferenc, akinek csodálatos nyelvi adottsága volt és politikai történelmi diplomája, mindössze egy fél évvel Izraelbe érkezése után a jeruzsálemi Héber Egyetemen kezdett előadni. Judit neve néha megjelent az izraeli Új Kelet napilap – amelyet szüleimnél olvastam - cikkei fölött, de volt barátnőmről hallottam a legelképesztőbb hírt, hogy egy ismert rabbihoz ment férjül.
Egy nap, amikor tartalékos katonai szolgálatot végeztem a Golan fennsíkon és hivatalos minőségben Safeden jártam, megdöbbenve láttam az utcán a gyászjelentéseket amelyekben mélységes fájdalommal tudatják az idő előtt örök létbe tért szentéletű ..... rabbiné, született Kerekes Emma elhantolásának az időpontját.
A temetésre nem mehettem el, de mindig nagy szeretettel fogok megemlékezni az én kedves kis Emmácskámról.