szombat, február 02, 2013



AZ EMBERISÉG ÉS A DIVAT











 
A ruházat történelme valószínűleg majdnem olyan idős, mint az emberiségé. A bolygónkon élő emberek eredetileg meztelenek voltak, de azoknak, akik olyan földrészeken éltek, ahol az éghajlat hideg, találni kellett valamilyen módot, hogy megvédjék testüket a hidegtől, széltől és az esőtől. Őseink, testük hőmérsékletének fenntartására állati bőröket és szőrméket használtak és így született a ruha fogalma. Annak ellenére, hogy több tízezer évig tartott, amíg rájöttek, hogyan lehet növényi rostokból kelmét készíteni, azokban az időkben is, amikor ruházatuk még állati bőrökből készült, nem voltak közömbösek azoknak a formája, vagy mondjam inkább a szabása iránt.
Bizonyítékaink vannak arra (mint pl. testes nők szobrocskái, az úgynevezett "Vénusz" figurák, amelyekre Európában találták rá és mintegy 25.000 évvel ezelőtt készültek), hogy a kőkorszaki emberek is megpróbáltak valamilyen hasznot húzni abból, hogy az éghajlati viszonyok miatt ruházat használatára kényszerültek és igyekeztek minél vonzóbban kinézni. Nekünk, akik a XXI. században élünk talán nevetségesnek tűnik, hogy ezek a "primitív" lények, esetleg olyan kifejezéseket használtak, mint, hogy valaki "jól öltözött" vagy "divatos". Lehetséges, hogy mindössze kihasználták a ruháikban rejlő lehetőségeket, annak érdekében, hogy hangsúlyozzák pozitív és elrejtsék negatív fizikai tulajdonságaikat. Ez egy fontos tényező, mert tudjuk, hogy minél vonzóbb egy személy, annál inkább növekednek az esélyei gyermekek nemzésére szánt partnert találni. Nyilvánvalóan már ebben az időszakban is létezett egy bizonyos társadalmi diktátum, amely megszabta milyen elemeket tekintenek „megfelelőnek”, „méltónak” és „gyönyörűnek” a ruházat területén, de ne felejtsük el azt sem, hogy a ruházat meg is mutatta viselője társadalmi, vagy gazdasági státuszát (a kettő nem feltétlenül azonos).
Nem tudjuk, hogy milyen mértékben érdekelte a férfiakat a divat azokban az időkben, de ha hasonló módon, mint napjainkban, a zömüket valószínűleg teljesen hidegen hagyta. Az is feltételezhető, hogy a nők sokkal inkább érdeklődtek a divat iránt, hiszen őket tekintik a szebbik nemnek. A férfi külső megjelenése kevésbé fontos, mint a teljesítményei, vezetői képessége, kenyérkereső képessége és más úgynevezett férfias tulajdonságai, míg a nő sajátossága a hímeket vonzani, és ez elsősorban kinézésétől függ. Ehhez nem elegendő a megfelelő ruházat viselése, természetes adottságai javításához, különböző ékszereket, sminket, festést és tetoválást is igénybe kell vennie. Ez már a kőkorszakban is így volt.
Kétségtelen, hogy a divatot luxusnak tekintették abban a korban, - még inkább, mint ma - mert minden ember saját maga volt kénytelen elkészíteni ruházatát, de az emberek igyekeztek alkalmazkodni a lehetőségeikhez. Már a neandervölgyiek is megtanulták cserezni azokat az állati bőröket, amelyekből a ruháikat készítették, mert rájöttek, a feldolgozatlan irha általában büdös és könnyen rothad. Tény, hogy a bőr feldolgozása az egyik legrégebbi ismert foglalkozás az emberiség történetében.  
Az őskori ember ugyan nem tudta felújítani gardróbját minden évszakban, de még ha nem is engedhette meg magának, hogy néhány váltás ruhája legyen, valószínűleg épp úgy élvezte a divatos ruházatot, mint mi napjainkban.
 
 


1 megjegyzés:

miklos írta...

A Vaclav Haveröl volt egy erdekes cik az ujsagban hogy miutan elnök lett a szabo öltönyoket keszitett neki hogy melton kepviselhese az orszagot mint elnök amugy ö ismert bohem volt eleteben es mindeg sportosan öltözködött. ez mindanyiunkra al es vonatkozik föleg ha egy csinaos aszony van az eletunkben.Ez rateszi a belyeget az öltözködesunkre megjelenesunkre .