A CSODAKENŐCS

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utolsó pesti látogatásomon egy este a Westend bevásárló központba mentünk moziba egyik barátnőmmel. Útban vissza a metróhoz, egy színes dobozokkal megrakott kocsi mellől, egy fiatal lány angolul szólította meg társamat, nincs-e kedve kipróbálni néhányat krémjei közül. Mivel a barátnőm nem tud angolul, én válaszoltam.  A lány kérdésére, helyiek vagyunk-e, azt válaszoltam, hogy csak a velem levő hölgy az, én izraeli vagyok. Hamarosan kiderült, hogy a kocsi az izraeli Seacret cég Holt tengeri termékeit terjeszti. 

Még sohasem hallottam erről a cégről, de internetes weblapja szerint, 600 eladó- kocsija van 500 bevásárló központban világszerte.  Kérdésemre, a lány elmesélte, hogy egy hónapja van Magyarországon és még három hónapig marad. Még két fiatal férfi eladó volt vele. Egyikük sem tudott magyarul, de már megtanultak néhány fontos szakmai kifejezést, bár kiejtésük pocsék volt. 

Az eladónő – egy valódi szakértő szakmájában – két krémet mutatott be kísérőtársamnak, az egyiket a szeme, a másikat a szája környékén.  Feladatuk az volt, ha nem is teljesen eltüntetni, de részben kisimítani a ráncokat, amelyek majdnem minden húsz évnél idősebb arcán képződnek, mint a hunyorgás, jóízű nevetés elkerülhetetlen velejárói és a kenőcsök csakugyan megfeleltek ennek a feladatnak. Perceken belül egyértelmű volt a különbség a kezelt és a nem kezelt oldalak között. Nem lehet tudni mennyi ideig tart a hatásuk, de a szimpatikus eladólány azt állította, hogy ha a kezelést folytatják és a készítményeket naponta használják, hatásuk sok óráig tart.  Azt is kifejtette, hogy a krémek használata előtt, egy másikat kell igénybe venni, amely megnyitja a pórusokat és lehetővé teszi, hogy a kenőcsök mélyre hatoljanak.

Ezzel elértük azt a pillanatot, amikor valakinek ki kellett nyitni az erszényét. (Fura, de ilyenkor mindig a férfihez fordulnak, anélkül, hogy fogalmuk lenne, mi a két személy kapcsolatának a jellege).  Amikor meghallottuk mennyibe kerülnek a kenőcsők, néhány másodpercre csak szótlanul hápogtunk. Az ára a három krém mindegyikének, amelyet a fiatal lány ajánlott barátnőmnek, 40000 forint volt, egy továbbinak pedig 26000, összesen 146000! Amikor az eladónő észrevette elképedésünket, gyorsan felajánlotta, hogy egy krémet ingyen ad oda, vagyis 40000 forint kedvezményt kapok. Valamivel később, eltávolította az egyik kenőcsőt, amely kevésbé volt fontos, de én továbbra sem álltam kötélnek.

Elmagyaráztam a fiatal hölgynek, hogy a barátnőmet csak moziba és utána esetleg egy kávézóba hívtam meg és nemcsak ő furcsállná hirtelen bőkezűségemet (és extravagánsságomat), hanem feleségem sem nézné jó szemmel, ha ilyen összegeket költenék nőkre.  Megkérdeztem a lányt, mit szólna ő, ha egy férfi ilyen értékű ajándékokkal próbálná levenni a lábáról? Minden elismerésem annak, aki ezt a fiatal nőt kiképezte az eladás művészetében.  Villámgyorsan visszapattant és most azt javasolta, hogy a krém-szettet feleségem számára vegyem meg.

Ezt a javaslatot is elvetettem.  A nejem beléphet a netre, vagy bemehet egy üzletbe és saját maga győződhet meg a termékek minőségéről és határozhat, melyik felel meg szükségleteinek és zsebének.

A fiatal eladónő nem hitt a fülének:

„Ez egy különleges ár, amelyet nem kaphat sehol máshol. Külföldi szabiról érkezik haza, nem vesz feleségének ajándékot?”

Azt válaszoltam:

„Minden tisztelet a meggyőző képességének, talán hibázok, de kitartok álláspontom mellett. Ha veszek ajándékot nejemnek, valami olyat találok, amelynek biztosan örülni fog.” 

Megköszöntük az érdekes élményt és elsétáltunk.  

(Annak a krémnek az ára, amely írásomat kíséri, 66748 forint a mai árfolyam szerint.  Sosem gondoltam volna, hogy egyesek képesek ilyen összeget kiadni egy tégely kozmetikumért, de persze vannak olyan asszonyok, akik mindent megpróbálnak azért – és meg is engedhetik maguknak ezeket az árakat – hogy megőrizzék fiatal kinézésüket).