FOLYÓ ÜGYEK BOLTJA

Aki elolvasta utolsó heti írásomat, már tudja, hogy hat napot töltöttem Hollandiában. Elég szarkasztikusan fogalmaztam néhány ottani jelenséggel kapcsolatban és feleségem, a tulipánok és fenséges sajtok országának szülötte, morcos arccal olvasta el véleményemet, pedig sok szép dolog is létezik Hollandiában és mindig örömmel térek vissza oda időről időre. Az egyik nagy élvezetem, komótosan végigsétálni az amszterdami Kalver utcán (Kalverstraat), ez egy hosszú sétálóutca, amelyben mindenki, akit elkap a vásárlási láz, megtalálja a gyógyszert.
Sétámat mindig a Leidse téren (Leidseplein), a város éjjeli életének egy fontos központjánál kezdem. A környéken rengeteg pub, étterem, bár, szórakozóhely található (az éttermek között minden konyha képviselve van, latin-amerikai, olasz, török, görög és természetesen magyar is). Innen, egy rövid utcát kell csak átszelnem és máris a Kalver utcán vagyok.
Az utca színes, turisták hemzsegnek benne a világ minden tájáról, az oldalsó utcákban található néhány a híres holland szendvics boltok legjobbjai közül. Félreértés ne essék, nem vonom vissza szavaimat, a hollandusok nem tudnak főzni, de szendvicseik (broodjes), amelyeknek magad választod tartalmát (hering, kenőmájas, felvágott, stb.) fenségesek. Hollandiában szerettem meg a tatár bifszteket, amely nyers darált hús, vagdalt hagymával és fekete borssal és ez az egyedüli hely, ahol megbízok a higiéniai feltételekben és állat-egészségügyi felügyeletben és hajlandó vagyok hozzányúlni ehhez az ételhez.
A Kalver utcában van az egyik fiókja a Febo cégnek is, amely egy gyorsétterem hálózatot működtet. Egy ablakocskában, amelyik pénzérme bedobásra nyílik, válogatott sült és rántott indonéziai nevű kroketteket találsz. A Nasi Goreng rizsával van töltve, a Bami Goreng metélttel.
Egy további kulináris élvezet, amelyről soha sem mondok le, a Hema kolbászai. E hatalmas és népszerű hálózat minden fióküzletében van egy étel stand, amelyeknek ez az ízletes, füstölt, főtt kolbász (rookworst) a főszereplője. Javaslatom: egy fél kolbász (papírzacskóban adják), 1 euróért, teljesen elegendő, a mustárról és zsemlyéről mondjatok le. Mellesleg, a Hema hálózatnak van egy fantasztikus online boltja is, amelyben az óriási választék minden cikkét meg lehet rendelni. A weblap holland nyelvű, de nyissátok ki, várjatok egy percig és meg lesztek lepve.
Mint a legtöbb férfinek, nekem sincs türelmem ruhaboltokban, cipőüzletekben ténferegni, de ezeken kívül, ebben az utcában van az angol nyelvű könyvek szerelmeseinek a paradicsoma, a négyemeletes, nagyszerű, Waterstone könyvesház, amelyhez hasonlót soha sem láttam. A könyvesboltok bolondja vagyok és ez a bolt az első helyet foglalja el nálam. Órákat vagyok képes falai között tölteni, vándorolni az emeletek, a tárgy szerint elrendezett polcok között, mohón bele, belelapozva a könyvekbe, amelyekből több van, mint amennyit az ember rövid életében képes elolvasni, megrészegedek az írott betű hatalmától, amely a szememben erősebb minden más eszköz hatalmánál. Mióta megismertem Amszterdamot (1964-ben, házasságom után), sok könyvet vásároltam ebben a boltban és ezúttal is vettem magamnak egy tudományos fantázia könyvet, egy barátnőmnek pedig a Penguin kiadó könnyű angol nyelvű (600 szó tudás) könyvecskéjét, amelyhez egy CD lemez is csatolva van. (Nem messze, egy oldalsó utcában, egy szintén négyemeletes, amerikai könyvesboltot is láttam, de soha nem mentem be).
Kirándulásom végén, általában kedvenc szaunámba, a Deko szaunába, amelyről a Szauna világa című hat részes írásom egyikében emlékeztem meg, a Herengracht (az Urak csatornája) utcában szoktam betérni, de olyan hőséget hoztunk magunkkal Hollandiába, amelyet a szegény itteniek az egész nyár folyamán nem tapasztaltak (és amely aznap kezdődött, amikor leszállt gépünk és aznap fejeződött be, amikor hazautaztunk), úgyhogy ezúttal lemondtam róla.
Néhány órás csatangolás után, bizonyos nyomást kezdtem érezni és egy olyan hely után cserkésztem, ahol ezen a nyomáson könnyíteni lehetne, de Amszterdam városvezetősége nem vette figyelembe a turisták millióinak ilyen természetű szükségleteit, (pedig a környéken két olyan tér van, amelyet minden úti kalauzban kiemelnek, a Spui, a Kalver utca végén és a Dam, amely körülbelül ketté osztja az utcát) és ebbe a hézagba furakodott be egy élelmes vállalkozó. Nem hittem szemeimnek, amikor a sok üzlet között hirtelen megláttam egyet, amelynek a cégére 2theloo (a vécéhez) volt és azok számára, akik talán nem vették a lapot, a kirakatablakon a WC betűk és a nő/férfi ábra, amely általában nyilvános illemhelyek ajtaján szokott megjelenni, feltűnően volt ábrázolva.
Először azt hittem, hogy az üzlet higiéniai cikkeket árul, de amikor bementem a boltba, rájöttem, hogy ez tulajdonképpen egy nyilvános vizelde. Néhány polcon különféle termékek voltak, de a hely fő célja alapvető fontosságú szolgáltatást nyújtani azoknak, akikre a város közepén halaszthatatlan vizelési inger tör rá. A szolgáltatás ára egy euró, de aki vásárol valamit a bolt szűkös választékából, 50% kedvezményt kap. Vásároltam egy kis dobozt, amely három WC-ülőke huzatot tartalmaz, létfontosságú árucikk azoknak, akik kevésbé civilizált országokba utaznak és én is kedvezményben részesültem.
Amikor megjegyeztem az egyik eladónőnek (a szőkének a fénykép jobb oldalán), mennyire eredeti az üzlet ötlete, megkérdezte, honnan vagyok. Amikor azt válaszoltam, hogy Izraelből, felvilágosított, hogy hamarosan nálunk is nyílnak hasonló létesítmények. Megnyugodtam. Csak ez hiányzott boldogságunkhoz.