FEKETEBETŰS NAPOK
Manapság minden sorsdöntő fontosságú esemény híre, bárhol és bármikor történik, perceken belül eljut a világ legtávolabbi sarkába is és a közvélemény szinte azonnal értesül megtörténtéről. A rádiós, televíziós hálózatok megszakítják adásukat és élőben tudósítanak a színhelyről. Egy ilyen esemény volt John F. Kennedy, az Egyesült Államok harmincötödik elnöke elleni merénylet, 1963. november 22-én, pénteken, Dallasban. Azok közöttünk, akik elég idősek voltak, hogy felfogják az esemény fontosságát, pontosan tudják hol voltak azon a napon. Mi ketten nejemmel, például taxiban ültünk, útban egy péntek esti bulira és a taxi rádiójában hallottunk először a három lövésről, amely kioltotta az USA egyik legszimpatikusabb elnökének az életét és gyászba borította az egész világot.
Nem véletlen, hogy a másik ilyenfajta esemény is az Egyesült Államokban történt. Más országban is történnek emlékezetes események – hogy csak kettőt említsek, Diana hercegnő halálos kimenetelű közúti balesete, meg az izraeli miniszterelnök, Rabin, elleni merénylet – amelyek befolyásolják a történelem menetét, de az USA központi pozíciója a világpolitikában, a világgazdaságban olyan, hogy az ott történő események, sokszor gyökeresen változtatják meg a történelem menetét.
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás is egy ilyen esemény volt. Világszerte tátott szájjal, élő adásban nézhettük végig a New Yorki ikertornyok elleni támadást, majd azok leomlását és ezzel párhuzamosan értesültünk a két további eltérített gép sorsáról. Azon a keddi napon otthon voltam, a számítógépemnél és amikor egy jó barátom megkérdezte az ICQ-n hogy vagyok, javasoltam, inkább nyissa ki a TV-t, fontosabb dolgok történnek a világon, az én jólétemnél. Ez az esemény is megváltoztatta a világot, az Egyesült Államok két háborút is indított, amelyek a mai napig folytatódnak, Afganisztán és Irak ellen, de ami ennél fontosabb, az egész világ felfogta, a terror akárhova eljuthat és mindenkit érinthet. Ennek az egyenes következménye volt a fokozott biztonsági vizsgálatok bevezetése a repülőtereken, amelyek mindenki számára, aki valaha külföldre utazott, vagy utazni fog, jelentősen megnehezíti és hosszabbá, kevésbé élvezetesebbé, teszi útját.
Arra is mindig emlékezni fogok, hol voltam pont tíz évvel azután: a Rison Lecioni szimfonikus zenekar koncertjén, amely többek között Beethoven 9-ik szimfóniáját játszotta, a megrázó esemény és a 2995 halálos áldozat emlékére. Szokatlan módon, a koncert a nemzeti himnusz eléneklésével kezdődött és mielőtt a zenekar eljátszotta a szimfóniát, a karmester Dan Ettinger, néhány szóval megemlékezett a tragikus eseményről. Szavait rövid idézettel fejezte be Schiller Örömóda című művéből, amely a szimfónia záró tétele.
A szimfónia a klasszikus zene egyik legismertebb és Beethoven legnagyobb mesterműve, amelyet már teljesen süketen komponált. A színpadon, a zenekaron és a négy szólistán kívül, egy 100 tagú kórus is felsorakozott és amennyire meg tudom ítélni, az együttes nagy precizitással és érzékenységgel adta elő ezt a magával ragadó és lebilincselő zenei művet.
Számomra a legelbűvölőbb az egyik szólista, Yijie Shi, a kínai tenor volt. A 7-ik sor közepén ültünk és jól láttuk az arcát. Egy kicsit csodálkoztam, mit keres ez a kistermetű, sovány fiú, a jó felépítésű, széles mellű bariton oldalán, de amikor kinyitotta száját, kiderült, hogy hihetetlen hangja van. Néha úgy tűnt, mintha a szája nagyobb lenne egész arcánál. Miközben élveztem a zenét, azon gondolkodtam, mennyire messze lehet Beethoven zenéje és Friedrich Schiller klasszikus német szövege a kínai szólista saját kultúrájától. Ha nem tudtam volna, ez estélyi ruhás, csupa száj, cingár srác, megmutatta, a multikulturalizmus időszakában élünk. Egy másik gondolat: ki tudja holnap mi fog történni valahol a nagyvilágban, amelyre majd 10 év múlva hasonló módon fogunk megemlékezni? Mert ez is a mai napok velejárója, a világölelő terror.
Nem véletlen, hogy a másik ilyenfajta esemény is az Egyesült Államokban történt. Más országban is történnek emlékezetes események – hogy csak kettőt említsek, Diana hercegnő halálos kimenetelű közúti balesete, meg az izraeli miniszterelnök, Rabin, elleni merénylet – amelyek befolyásolják a történelem menetét, de az USA központi pozíciója a világpolitikában, a világgazdaságban olyan, hogy az ott történő események, sokszor gyökeresen változtatják meg a történelem menetét.
A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás is egy ilyen esemény volt. Világszerte tátott szájjal, élő adásban nézhettük végig a New Yorki ikertornyok elleni támadást, majd azok leomlását és ezzel párhuzamosan értesültünk a két további eltérített gép sorsáról. Azon a keddi napon otthon voltam, a számítógépemnél és amikor egy jó barátom megkérdezte az ICQ-n hogy vagyok, javasoltam, inkább nyissa ki a TV-t, fontosabb dolgok történnek a világon, az én jólétemnél. Ez az esemény is megváltoztatta a világot, az Egyesült Államok két háborút is indított, amelyek a mai napig folytatódnak, Afganisztán és Irak ellen, de ami ennél fontosabb, az egész világ felfogta, a terror akárhova eljuthat és mindenkit érinthet. Ennek az egyenes következménye volt a fokozott biztonsági vizsgálatok bevezetése a repülőtereken, amelyek mindenki számára, aki valaha külföldre utazott, vagy utazni fog, jelentősen megnehezíti és hosszabbá, kevésbé élvezetesebbé, teszi útját.
Arra is mindig emlékezni fogok, hol voltam pont tíz évvel azután: a Rison Lecioni szimfonikus zenekar koncertjén, amely többek között Beethoven 9-ik szimfóniáját játszotta, a megrázó esemény és a 2995 halálos áldozat emlékére. Szokatlan módon, a koncert a nemzeti himnusz eléneklésével kezdődött és mielőtt a zenekar eljátszotta a szimfóniát, a karmester Dan Ettinger, néhány szóval megemlékezett a tragikus eseményről. Szavait rövid idézettel fejezte be Schiller Örömóda című művéből, amely a szimfónia záró tétele.
A szimfónia a klasszikus zene egyik legismertebb és Beethoven legnagyobb mesterműve, amelyet már teljesen süketen komponált. A színpadon, a zenekaron és a négy szólistán kívül, egy 100 tagú kórus is felsorakozott és amennyire meg tudom ítélni, az együttes nagy precizitással és érzékenységgel adta elő ezt a magával ragadó és lebilincselő zenei művet.
Számomra a legelbűvölőbb az egyik szólista, Yijie Shi, a kínai tenor volt. A 7-ik sor közepén ültünk és jól láttuk az arcát. Egy kicsit csodálkoztam, mit keres ez a kistermetű, sovány fiú, a jó felépítésű, széles mellű bariton oldalán, de amikor kinyitotta száját, kiderült, hogy hihetetlen hangja van. Néha úgy tűnt, mintha a szája nagyobb lenne egész arcánál. Miközben élveztem a zenét, azon gondolkodtam, mennyire messze lehet Beethoven zenéje és Friedrich Schiller klasszikus német szövege a kínai szólista saját kultúrájától. Ha nem tudtam volna, ez estélyi ruhás, csupa száj, cingár srác, megmutatta, a multikulturalizmus időszakában élünk. Egy másik gondolat: ki tudja holnap mi fog történni valahol a nagyvilágban, amelyre majd 10 év múlva hasonló módon fogunk megemlékezni? Mert ez is a mai napok velejárója, a világölelő terror.
1 megjegyzés:
A szamitogepek megjelenese felgyorsitotta a hirek es esemenyek közvetiteset a vilagban ki gondolta volna masodpercek alat a posta a földgolyo masik vegeböl oda visza er..foradalmasitotta a komunikaciot .
Megjegyzés küldése