Az ezerarcú Jeruzsálem
Azokat, akik gyakran utaznak külföldre, néha megkérdezik: „véleményed szerint melyik város a legszebb?” A válaszok a kérdezett ízlése szerint különbözőek, Prágától Rio De Janeróig. A feleségemnek és nekem csak egy válaszunk van: „Jeruzsálem nemcsak a legszebb, hanem a legérdekesebb is!”
Jeruzsálem szerencséje talán az, hogy nem volt egy olyan várostervezője, mint a párizsi báró Haussmann, aki egész negyedeket rombolt le és széles sugárutakat nyitott a város központjában. Itt nem tevénykedett egy irányító kéz, nem volt központi tervezés, a vallások, népcsoportok, stílusok fönséges keveréke, a hódítók szeszélyei, akik az évezredek folyamán uralkodtak benne, egy olyan spontán városjelleget teremtettek, amelynek nincs példája sehol a világon. Jeruzsálem szépségéhez hozzájárul előnyös földrajzi fekvése Jehuda dimbes-dombos vidékén, de sok más város is hasonlóan van szituálva és magam részéről biztos vagyok abban, hogy Jeruzsálem akkor is is kitűnne páratlan jellegével, ha síkságon épült volna fel.
Nem tudom, van-e még egy város, amelyről ennyit írtak, ennyien rajzolták meg és fényképezték le. Nem próbálok versenyezni velük, csak néhány szerény virágszálat szeretnék a küszöbére helyezni, mint egy, a sok tisztelője és csodálója közül. Annak is örülök, hogy nem vagyok jeruzsálemi lakos, mert az állandó ottlakás talán eltompítaná érzékeimet, és mint vak haladnék el kincsei mellett. Így legalább minden alkalommal, amikor Izrael fővárosába látogatok, újra felajz az egyedisége és új, meg új dolgokat fedezek fel benne.
Máskor kora délelőtt szoktunk Jeruzsálembe érkezni, este pedig hazautazunk, de ezúttal három egész napot töltöttünk a városban és nemcsak a sok festői látványoságot néztük meg, hanem az embertípusokat is az utcákon. Csak itt láthatsz például egy szállodai éttermet, ahol asztal asztal mellett reggelizik egy csoport vallásos zsidó, arabok a város keleti részéből és fiatal katonák, akik a fegyverüket a széknek támasztják. Lehet, hogy csak nekünk tel-aviviaknak tűnt ez a jelenet furcsának, magukat az étkezőket csak az előttük levő étel foglalkoztatta.
Nem fogom felsorolni az ismert helyeket, ahova minden idegenvezető elvisz, és amelyeket mindenki, aki valaha volt Jeruzsálemben ismer már. Egy részüket lefényképeztem és fényképeim magukért fognak beszélni, de a Herzl hegyen egy kellemes meglepetés ért egy új múzeum formájában, amely Herzl életét mutatja be, egy újszerű egy órás audiovizuális előadás keretében. Büszke cionista vagyok és mindig különös kapcsolatot éreztem országunk látnokához. Amikor néhány éve megjelent a magyar-osztrák-izraeli Herzl bélyeg, néhány első napos borítékot vásároltam gyerekeim számára és megmagyaráztam nekik, hogy csak Herzl Tivadarnak köszönhetik, hogy itt születtek.
Egy másik múzeum, amely a látogatók egy részénél vitát okozhat, miután nem tart a bátor politikai állásfoglalástól, a „Múzeum a Varraton” (Museum on the Seam - a varrat alatt a város zsidó és arab részei közötti láthatatlan határt értik) „a párbeszédért, a megértésért, az együttélésért, a maga fajtájában első társadalmi múzeum Izraelben, amely a korabeli művészet által mutatja be a társadalmi-politikai valóság különböző aspektusait”. A múzeum átellenben van a néhai Mendelbaum kapuval, amely a jordán uralom idején az egyetlen hivatalos átkelő hely volt Nyugat és Kelet Jeruzsálem között, és amelynek a város vezetői valamilyen érthetetlen okból minden nyomát eltüntették. Ugyanakkor Berlinben például megőrizték a Fal maradványait és Checkpoint Charlie-t, amelyek turisták százezreit vonzzák.
Mint már említettem, fényképezőgépemmel igyekeztem megörökíteni mindazt, amit a szemeimmel láttam. Azt szokták mondani, hogy egy kép többet ér ezer szónál, de a személyes benyomás, véleményem szerint, még többet ér. Úgy látszik, egy nálam sokkal jobb fényképész kell ahhoz, hogy megmutassa Jeruzsálemet úgy, ahogy puszta szemmel látható. Drága jó barátunk, az ismert fényképész Benda Iván, szintén a város szerelmese. Átlag kétszer évente érkezik Izraelbe, autót bérel, hajnalonként felhajt Jeruzsálembe, és csak sötétedés után ér vissza. Mint az áldozatára leselkedő vadász, órákig vár, amíg a világítás pont helyes és a megfelelő alakok népesítik be a választott helyszínt. Minden fényképe műremek, de az „Élő Jeruzsálem” c. csodás könyvében, (magyarul és angolul jelent meg) amely színpompás típusokat mutat be megkülönböztetés nélkül mindhárom vallás fiaiból, a kedvencem egy majdnem üres utca a Mea Saarimban, (az utravallásosok negyede) amelyben csak egy vallásos zsidó alakja látszódik hátulról útban ismeretlen céljához. Amikor megkérdeztem Ivánt, hogy sikerült lencsére kapnia ezt az embert, aki olyan tökéletesen kiegészíti a képet, azt válaszolta, hogy ő előre tudta, hogy ez az ember meg fog jelenni, csak azt nem tudta, mikor. Úgy látszik, ahhoz, hogy tökéletes fotóid legyenek, nemcsak jó fényképezőgépre és technikára van szükséged, hanem sok türelemre is.
Egy viccel fejezem be, amely akkor jutott az eszembe, amikor a Dormizion templom közelében levő terembe látogattunk el, ahol a tradíció szerint Jézus és tanítványai azt a húsvéti lakomát rendezték, amelyet az utókor mint az „Utolsó Vacsorát” ismer.
Évente néhány nappal Húsvét előtt, a római zsidó főrabbi a Vatikánba látogat és átnyújt a pápának egy elavult, viseltes, gyűrött borítékot. A pápa megtekinti, nemlegesen rázza meg a fejét és visszaadja a borítékot. Ezután a rabbi búcsút vesz a pápától és hazamegy. Ez a furcsa ceremónia már majdnem 2000 éve folytatódik. Mint köztudomású, tavaly egy új pápát választottak és teljesen véletlenül a főrabbi is csak nemrég foglalta el tisztjét. Amikor elődje utasításai alapján, átnyújtotta a borítékot a pápának, őszentsége megnézte minden oldalról és visszaadta a főrabbinak, mint ahogy neki is meghagyta az elődje, de aztán megkérdezte:
„Ez egy ugyancsak furcsa ritualé. Nem értem, mi az értelme. Mi van ebben a borítékban?”
„Csakugyan nem tudom, én is új vagyok, de mi a véleménye, hogy kinyitjuk és megnézzük mi a tartalma?”
„Kitűnő ötlet” – mondta a pápa.
A két főpap nagy óvatossággal kibontotta az ódon borítékot, és tudjátok mi volt benne?
Az ellátásért felelős cég számlája az Utolsó Vacsoráért!
