VÍZSZINT ÉS HÓSZINT
 

A múlt héten országunkban heves vihar tombolt. Hat napon keresztül vad záporesőkben volt részünk és a szél elérte a 100 kilométeres sebességet. Mindenütt úttorlódások keletkeztek, lakásokat öntött el a víz, sok helyen áramszünet volt, alkalmazottak ezrei nem tudtak eljutni munkahelyükre, fák zuhantak le, mezőgazdasági termények károsodtak, az iskolák zárva voltak, a károk pedig elérik a 200 millió eurót. Családomnak és nekem szerencsére nem lett bajunk, olyan apró bosszúságokon kívül, mint hogy a múlt hét egyik napján nem tudtam hazajönni az irodából, mert az autópálya el volt árasztva. Egy kollégám tanácsára, letöltöttem telefonomra a Wazet és ez a közösségi navigációs progi nagy kerülővel és 25 perces késéssel, de épen hazajuttatott.    

Máshol a világon az emberek a múlt heti nehéz napokat katasztrofális időszaknak tekintették volna és csak az előrejelzés, hogy a vihar elmúlt és a hétvége napfényes lesz, csalt volna mosolyt az arcukra, de mi egy furcsa náció vagyunk és az ítéletidő csúcsán a híradókban nem a károk voltak kiemelve, hanem az u. n. nemzeti szint napi növekedése. Az emberek úgy tekintették a hírt, hogy a Genezáreti tó szintje több mint 70 centiméterrel emelkedett a vihar kezdete óta és várhatóan további több tucat centiméterrel fog emelkedni az elkövetkező napokban, mint ha egy értékes, személyre szabott ajándékot kaptak volna. 

    Ha a közeljövőben közvélemény-kutatást folytatnának a lakosság elvárásairól az időjárással kapcsolatban az idei tél megmaradt néhány hónapjában, azt hiszem, hogy a többség kijelentené, nem bánná, ha további özönvízszerű esőzések lennének és az autópályák, országutak, vasúti pályák huzamosan el lennének árasztva, amennyiben a legnagyobb tavunk, Izrael legfontosabb édesvíztartaléka, amely az elmúlt években százéves negatív rekordot döntött, elérné maximális szintjét.  

    A téli időjárás és a számunkra szokatlanul intenzív hideg egy további ritka látogatót hozott nekünk: a havat. A jeruzsálemiek néhány évi csalódás után végre hótakaró alatt láthatták gyönyörű szép városukat és a szenzáció hajhász külföldi sajtó, ahelyett, hogy merényletekről és terrorcselekményekről számolt volna be, látványos fényképeket közölhetett hóborította bibliai tájakról, pálmákról és narancsfákról.

    Amellett, a komoly havazás az ország északi részén, a galileai régióban volt. A Hermon hegy alsó szintjén (újra szint!) 100 cm havat mértek, a felső szinten pedig több mint 120-t, de mint ez szokott lenni, a hóvihar miatt egyelőre nem lehet síelni. Kíváncsi vagyok, mikor fog a síszezon elkezdődni? Amikor a hó elolvad? A szokatlan havazás egyik eredménye: tömeges hisztéria, mindenki a saját szemével akarja látni, kezével tapintani ezt a fehér csodát. A turistaszállások kereslete Galileában messze meghaladja a kínálatot.

    Még a miniszterelnökünk is, családjával, hógolyó harc közben fényképeztette le magát. Vajon politikai tanácsadói sugalmazták ezt a fényképet, vagy még egy minden hájjal megkent tapasztalt politikus is spontán örömöt érzett egy ilyen nálunk szokatlan természetes jelenség láttán?

   Sok évvel ezelőtt, feleségemmel, mi is meg akartuk csodálni a jeruzsálemi havas tájat. A mai napig libabőrös leszek, amikor visszaemlékszek akkori utazásunkra a robogón. A szélvédőnk, mint vitorla működött a heves szelekben és néhányszor majdnem felborultunk. Valóságos életveszélyben voltunk, de mint már említettem, furcsák vagyunk. Egy normális eső számunkra áldás és a hó igazi csoda.

    Egy barátom szerint, aki egyszer üzleti úton volt Ausztráliában, ez az ország kifejezetten unalmas. Kinyitod az újságot és a címlapon sporthírek vannak, meg az időjárásról számolnak be. Nagyon boldog lennék, ha mi is ilyenek lehetnénk és a fő hírek továbbra is csak a Genezáreti tó vízszintjéről, a jeruzsálemi havazásról (és sport eredményeinkről) szólnának, de attól tartok, hogy erre kicsi az esély.

 

Alpha

 

 

Felújított írás:

A SZAUNA VILÁGA - Negyedik részlet

Kétféle szauna létezik. A modern modellekben elektromos fütőtest adja a meleget (ez az a modell amelyet más országok is átvettek), de magában Finnországban elfogadtatottabb a tradiciónális modell, amely fával fűtött kályhára alapszik.
A szauna nem gőzfürdő jellegű – nincs is gőz, a levegő száraz, páratartalma majdnem nulla – és így a bent tartózkodás nemcsak kibírható, hanem élvezetes is. Néhány helyen, amikor a levegő túl száraz, időről időre egy kis vizet szoktak önteni az izzó kövekre a fűtőtartályban („felöntés”). Egy német szaunában ebből egy egész ceremóniát csináltak. A felelős személy fél óránként hangos kiáltással kihirdeti: 'Aufgiessen' (= felönteni), vizet mer fakanállal egy vödörből és ráönti a kövekre. A víz persze mindjárt elpárolog és a szoba egy ideig gőzzel telik meg. Pont akkor nyitottam ki az ajtót és megróttak:
„Nem hallotta az aufgiessen bejelentést?”
Van úgy, hogy sört is öntenek a kövekre és akkor a szaunában sült kenyér illata terjed el. Más szokás: a szaunázók frissen vágott nyírfavesszőkkel csapkodják magukat (és vendégeiket). Ez a vérkeringést pezsdíti fel és kellemes illattal tölti meg a szobát.

A szaunában tartózkodás majdnem szertartásos és az intézmények bejáratánál pontos viselkedési kód van kitéve, amelyik megszabja ennek a szertartásnak a rendjét.
A tussolás, méghozzá szappannal, köteles. Csak ezután léphetsz be magába a szaunába, leteríted a kisebb törülköződet a legfelsőbb fapadkára és ráülsz, vagy ráfekszel. Néhány perc múltán leereszkedhetsz az egyik alsóbb padkára, ahol a hőmérséklet egy picit alacsonyabb. A szauna helyiségben nem szokás társalogni, a cél a kikapcsolódás, a relaxálás. A falakon néhány homokóra van, hogy számon tarthassad mennyi ideig tartózkodtál odabent. Öt, vagy legfeljebb tíz percnél többet nem szabad bent maradni és amint kilépsz, egy medence jéghideg vizébe kell szökellned (Finnországban, a szauna hazájában, a hóban hemperegnek). Töredelmesen bevallom, hogy ezt a részt soha nem voltam képes elvégezni és a folyamatot egyenesen a következő fokozattal folytattam: Egy rövid séta a szabadban, a friss levegőben. A tested annyi meleget tárolt fel a szaunában, hogy még ha a kinti hőmérséklet -20 -30 fok is, nem fázol.

Most visszatérhetsz az épületbe, megint letussolsz (hideg vízzel, kérem, ne csaljunk, le a kézzel a meleg csapról) és még jobban lelazulsz. Öt percig áztatod a lábadat egy langyos vizű medencében és most már csak egy kis pihi következik. Minden tisztességes szaunának van egy félhomályos szobája, puha ágyakkal, gyapjútakarókkal és főleg csenddel. Ha beszélned kell, suttogj. A nagyobb szaunákban büfé is szokott lenni, frissítő italokkal, levessel, szendvicsekkel. Alkoholt szaunában nem szoktak fogyasztani, a finneknél szokásos sörön kívül (az ottani bevásárló központokban u.n. szauna virsliket is árulnak). Kb. fél órás pihenés után visszamehetsz egy további kör izzadásra, összesen legfeljebb háromszor.

Folytatva