NUKLEÁRIS ÉS MÁS KATASZTRÓFÁK

Azok, akik ismernek, tudják, esküdt filmrajongó vagyok. Igyekszek a moziban minden jónak mondott filmet megnézni (bár néha a rossz kritikát kapottakat is megtekintem és saját következéseimre jutok), a TV-ben régi filmeket nézek és időről időre egy DVD kölcsönző szolgálatait is igénybe veszem.

Olyan filmeket részesítek előnyben, amelyek nem válaszolnak meg minden kérdést, amelyek miután élvezetet okoztak, felizgattak, felkavartak, megnevetettek, az END után is tovább foglalkoztatnak, néha napokon át.

A kommunista rezsim találta ki a szocialista realizmus (szocreál) fogalmát a művészetben. Az alkotó feladata oktatni a tömegeket, követendő példákat állítani eléjük, a politikai céloknak alárendelni a művészetet. A hollywoodi filmipar egyetlen feladata a közönség szórakoztatása, de a Nyugaton is mindig voltak önálló, a nagy stúdiók befolyásától szabad alkotók, akiknek a kezében a film eszköz, rámutatni egy társadalmi problémára, harcolni negatív jelenségek ellen, vagy pedig támadni az intézményeket.

Ilyen rendező Michael Moore, a globalizáció, a nagyvállalatok, Bush elnökségének éles kritikusa, a lőfegyver eladás ellenőrzésének propagálója, akinek a filmje Fahrenheit 9/11 az amerikai választásokat is befolyásolta. Egy másik ilyen rendező volt Michael Kramer, aki több nagyfokú társadalmi tudatosságot tartalmazó filmet készített, amelyekben támadta az olyan jelenségeket, mint a fajgyűlölet, vagy a rosszemlékű amerikai szenátor McCarthy által indított boszorkány vadászat a múlt század 50-es éveiben.

Az MGM csatorna múltkor Kramer egy nukleáris holokauszt eredményét dramatikus módon felvázoló filmjét mutatta be. A Parton (On the Beach, 1959) című apokaliptikus filmben, amely Nevil Shute regényének adaptációja, a többek között Ava Gardner, Gregory Peck, Anthony Perkins és Fred Astair szerepelnek, egy olyan világot ír le, amelyben a két tömb közötti atomháború megsemmisített minden élő lényt a földgömb északi felében. A déli földgömbön, Ausztráliában, az élet folytatódik. Emberek munkába járnak, barátaiknál vendégeskednek, művelik a földet, sőt egy autóversenyt is rendeznek, de mindezen, látszólag normális életvitel felett Damoklész kardjaként függ a fenyegetés, a szennyeződés miatt nincs hová menekülni, öt hónapon belül őket is eléri a rádioaktív sugárzás, minden élet kipusztul és ezzel az emberiség léte véget ér.

Dacára annak, hogy a filmben egy lövést sem adnak le, nem látni halottakat, sebesülteket, romokat, mindenki kulturáltan viselkedik (talán túl kulturáltan, a valóságban sokkal több erőszak, hisztéria lenne) és ez az egyik legszomorúbb és borúlátóbb film, amelyet valaha is láttam, engem mégis optimizmussal töltött meg. Miért? A filmben felvételek látszódnak a háború utáni San Franciscóból. A Golden Gate híd és az összes épületek épen állnak, az automatikus gépezet által irányított erőmű tovább működik, a közlekedési jelzőlámpák monotonon váltakoznak, de a híd, az autópályák, az utcák elhagyottak, sehol egy ember, jármű, élőlény, csak a szél pörget megsárgult, szakadozott újságlapokat, de ez csak egy fantázia, a valóságban mindez nem történt meg!

A totális háború veszélye az Egyesült Államok és a Szovjetunió között és az atom-holokauszt rémképe, amelyek négy évtizedig fenyegette a világot, elmúlt és az emberiség fennmaradt. Az 50-es és 60-as években az amerikai borúlátók atom biztos óvóhelyeket építettek, azt hitték, még a 90-es éveket sem érjük el és íme 2009-t írunk. Vajon ez nem elegendő ok az optimizmusra?

Az atomfegyverek sajnos nem lettek megsemmisítve és Pakisztán, India, Észak-Korea és más államok, köztük Izrael, kezében jelentős atom arzenálok vannak. Komoly veszély áll fenn, hogy hamarosan Irán is kifejleszti az atombombát. Újabban az is gondot okoz, hogy egy napon az Al-Qaida vagy a Tálibán is ehhez a fegyverzethez jut.

Sok más veszély is fenyegeti leszármazottaink egészségét és az emberiség jövőjét, kezdve az ökológiai katasztrófával, a Föld fokozatos felmelegedésével, a sarki jég rohamos olvadásával, a tengerszint emelkedésével, tavak és folyók kiszáradásával a klímaváltozás következtében, teljes állatfajok kipusztulásával, az esőerdők kiirtásával, lyukak keletkezésével az ózón rétegen, a génmanipulált ételek ártalmasságával és így tovább, befejezve a celluláris telefonok ártalmas hatásával.

Nehogy félreértsetek! Tökéletesen tisztában vagyok ökologikus problémáinkkal és lelkesen támogatok minden zöld kezdeményezést, amelynek célja a környezetünknek okozott kár csökkentése. Csak egy Földünk van és kötelességünk vigyázni rá a jövő generációk számára, de egyszerűen nem vagyok hajlandó túl komolyan venni azokat, akik a fejünk felett az elkerülhetetlen világkatasztrófa ostorát csattogtatják.

Ahogy magyarul mondják, nem eszik a levest olyan forrón, ahogy főzik. Krízis, váltság idején (mint az ázsiai szökőár után), az egész világ mozgósít, hogy megsegítse azokat, akiket a szerencsétlenség sújtott. Hiszek a common sense-ben, a józan észben, az egészséges emberi értelemben, a tudomány képességében megoldásokat, válaszokat találni, abban, hogy dacára a szerencsétlenségeknek, a háborúknak, a kudarcoknak, az elmulasztott alkalmaknak, az elcseszett teóriáknak, egy jó világba születtünk és az emberi faj fennmarad és virágozni fog (hacsak egy Bush, vagy Ahmadinezsád szerű balfasz nem nyom meg egy gombot és egyben légbe repíti, pozdorjává zúzza az egész mindenséget).

Custom Search

A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS

Az utóbbi időben a média sok helyet szentel a globális felmelegedésről szoló anyagoknak. A nagy – és szomorú – hír ezen a területen, hogy ma már nincs vita arról, vajon a földgömbünk csakugyan melegedik-e; csak arról, mennyire és milyen ütemben. Az itélet a folyamat okáról is egyértelmű: az emberi tevékenység az, amelyik okozta és okozza a szén-dioxid és egyéb gázok koncentrációjának emelkedését és idézi elő az üvegházhatást, amikor is az atmoszférában felhalmozott gázok nem teszik lehetővé a Föld hősugárzásának elillanását a külső űrbe, hanem visszaverik azt hozzánk.
A Föld átlaghőmérséklete 1860 óta kb. fél fokkal növekedett. Az utolsó évtizedekben felgyorsult a melegedés folyamata és ha valami nem történik a folyamat megállításának érdekében, várható, hogy 2100-ra a Föld középhőmérséklete átlagosan 1,4-5,8 °C-kal fog emelkedni. Ez a melegedés máris szélsőséges időjárási jelenségeket okoz a világ minden részén, például erős viharokat (a "Katarina" hurrikán csak a leghíresebb volt közülük), aszályt Ázsiában, árvizeket, a sarki jéghegyek felolvadását, a tengerszínt emelkedését és az alacsony területek elárasztását, szélsőséges hőhullámokat (a súlyos európai hőhullámban 2003 nyarán Franciaországban több mint 15.000 ember pusztult el) és tüzeket, terméshozam csökkenést, légszennyezéstől származó egészségkárosodást, stb. A Közelkeleten is – ahol én élek – észleljük az olyan változásokat, mint a tengerszínt emelkedés, a földalatti víztartó rétegek elsavasodását, az esős napok csökkenését és a sivatagi területek elterjedését. A 20-ik század jelszava a pusztaság meghódítása volt, a 21 században sivatagosodásról beszélünk.
Azt lehet mondani, hogy a globális klimaváltozás fő okai a demográfiai robbanás és az életszínvonal emelkedése. A fokozodó iparosítást és a emberiség természetbe való folyamatos beavatkozását hibáztatjuk; a gépjárműveket, amelyek mérgező gázokat juttatnak a levegőbe, a repülőforgalmat, amely beszennyezi az atmoszférát, a légkondícionálókat. Természetesen reméljük, hogy olyan programok, mint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó kiotói egyezmény, megállítják ezt a veszélyes folyamatot, és mérgesek vagyunk Bush elnökre, aki megvétózta a ratifikálását az Egyesült Államok által. Pedig sajátmaguk felelősek a világ össz üvegház-gáz mennyisége negyedének kibocsátásáért. De hadd tegyek fel egy érdekes kérdést önmagunknak, az aggodalmaskodó hétköznapi polgároknak:
Mi lesz a harmadik világ szegény lakosságával? Mi persze őszintén kívánjuk, hogy az életszínvonaluk emelkedjen, az éhinség és a betegségek eltűnjenek és ők is ugyanúgy élvezhessék a modern technológia vivmányait mint mi, nemde? A paradox helyzet az, hogy ez a humánus szemlélet szöges ellentétben áll a fenti üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó irányzattal.
A fejlődő országok sokszáz millió lakosa villanyszolgáltatás és folyó víz nélkül él. Alacsony életszínvonaluk miatt, az erőforrások felhasználása minimális és ezért csak kis mértékben járulnak hozzá a globális klímaváltozáshoz, de minden javulás életszínvonalukban – akár ezen országok lakosságának minden további növekedése nélkül is – környezetkárodást fog okozni, különösen, ha ezen országok a fejlett nyugat energiapazarló és környezetszennyező kulturáját teszik a magukévá.
A délkelet-ázsiai, dél-amerikai országok, amelyek felégetik az esőerdőket, hogy szabad mezőgazdasági területeket teremtsenek éhes lakosságuk milliói számára, növelik az üvegházhatást, elsősorban magával a gyújtogatással (amely káros gázokat áraszt az atmoszférába), de azzal is, hogy redukálják a fák mennyiségét amelyek felszívnák a szén-dioxidot és csökkentenék koncentrációját a Föld légkörében.
Mi tehát a megoldás? Néhány alternativa létezik, de sajnálatunkra nincs semmilyen garanciánk, hogy ezeket el fogadják és kivitelezik. A világ vezetőinek nagy része nem a hosszútávú ökologikus szempontok, hanem a rövidtávú politikai érdekek alapján tervezi lépéseit. A szemük előtt nem a jövő generációk sorsa áll, hanem a választóik aznapi betevő kenyere – s igen: voksa.
A javasolt megoldások egyike, áttérni olyan erőforrások használatára, amelyek nem bocsátanak ki szén-dioxid gázokat, példáúl szélenergiával működő erőművekre, vagy akár atomerőművekre is. Egy ilyenfajta erőmű nem szennyezi be a környezetet és nem bocsát ki káros anyagokat az atmoszférába. Az atomenergia használatának a legnagyobb veszélye a balesetek lehetősége. Olyan katasztrófák folytán, mint a csernobili 1986-ban, erős társadalmi mozgalmak keletkeztek, amelyek ellenzik az atomenergia hasznosítását, de a mai új generációs atomreaktorok a lehető legbiztonságosabbak és elegendő befektetéssel még biztonságossábbá válhatnak. A francia villamos energia 70 százalékának, a belga 65 százalékának eredete már ma is nukleáris.
Más eszközök: Fokozatosan áttérni a környezetre nem káros hidrogénnel meghajtott járművek használatára, új erdőket ültetni és ezzel növelni a szén-dioxid felszívását az atmoszférából, de ezeken és más hatósági eszközökön kívül – amelyeket az ENSZ-nek, azaz az UNO-nak kéne kezdeményezni és a különféle hatóságoknak kivitelezni –, létezik egy egész sor módszer, amely lehetővé teszi, hogy mi, egyszerű polgárok is kivegyük a részünket a Föld felmelegedése elleni harcban és az üvegházi gázok csökkentésében, amelyeket a különböző modern készülékeink okádnak a Földgolyónk légkörébe.
A "Time" magazin 51 ötletet közölt a globális felmelegedés lassítására. Egy részük egyszerű és magától értedő, de néhány határozottan eredeti és elgondolkoztató.
– Ahelyett, hogy szárítógépet használjunk, maradjunk csak hagyományos teregetésnél.
– Térjünk át a CFL féle izzókra amelyek 60%-al kevesebb energiát igényelnek egy hagyományos villanykörténél.
– Oltsuk el a villanyt és állítsuk le a légkondiciálókat azokban a helyiségekben ahol senki sem tartózkodik – otthon és a munkahelyünkön.
– Nyissuk ki az ablakokat, szellőztessünk, s csak amikor igazi hőség van, használjuk a légkondit. Szigeteljük lakásunk falait és menyezetét. (Ezzel szemben, a fűtés légkondival, úgyanúgy mint a mikrohullámú sütő használata gáztűzhely helyett, csökkenti a CO2 kibocsátást).
– Kapcsoljuk ki elektromos készülékeinket, amikor nem használjuk őket. Igen, a számítógépet is.
– Fizessük számláinkat az interneten. Nemcsak papírt (amely fából készül!) spórolunk meg, hanem az üzemagyag használatát is csökkenteni fogjuk, mert nem kell kikézbesíteni a számlákat.
– Együnk kevesebb rostélyost. "Melyik okoz nagyobb globális melegedést: Az autónk, vagy a hamburgerünk?" A válasz a húspogácsánk. A nemzetközi húsipar – a trágya, amelyet a marhacsordák kiadnak és a metángázok, amelyeket emésztőrendszerük kibocsát – a világ üvegházi gáz kibocsátásának a 18%-ért felelős. Ha összegezzük az energiát, amelyet a marhák felnevelésére, szállítására és eladására fordítunk, egy vastag "T-bone" szték a tányérunkon egyenlő egy üzemanyagvedelő Hummer terepjáróval.
– Motoros utainkat úgy tervezzük, hogy minél kevesebb balra fordulás legyen bennük. (A várakozás, amíg az ellenforgalom lehetővé teszi a fordulást, üzemanyagot pocsékol).
És a meglepően egyszerű utolsó ötlet:
– A környezetvédőknek a nagy városba kell költözni. Egy ház, amelyet a vidéken építenek, elképzelhetetlen kárt okoz a környezetnek. Az építés maga az infrastruktúrát, a nővényzetet károsítja és csökkenti az állatvilág életterét. Szennyvízcsatornákat ásnak, a telket villamosítják, telefonkábeleket, vízcsövekeket fektetnek, utakat építenek, amelyeken azután a tulajdonosok, vendégeik és szállítóik közlekednek. A ház áramot használ, a légkondiciálók, a fűtés gázokat bocsátanak ki, a ház lakói szemetet termelnek, stb, stb.
A nagyvárosok (New York, London, Tokió) lakosai alig használnak privát járműveket, a városok a magasba terjeszkednek és nem széltében, és a „karbonlábnyomuk” sokkal kisebb. Több ember lakik kis területen és ennek az aránylagos zsúfoltságnak a jelentősége az, hogy az ellátási láncolat rövidebb a szállítók és a fogyasztók számára.
Mint mindenben, ebben a tárgyban is könnyű eltúlozni a dolgokat. Időről időre továbbra is élvezni szeretnék egy zaftos sztéket (medium rare, kérem!) és nem javaslom, hogy mindannyian felhőkarcolókba költözzünk. Úgy sem fogok viselkedni mint a hollywoodi színész, Ed Begley, aki lemondott egy meghívót Olaszországba, mert a légi út nagy CO2 kibocsájtással jár, de mindemellett biztos vagyok, hogyha mi nem teszünk drasztikus lépéseket, a következő generációk nem fogják megköszönni a szégyenletes örökséget, amelyet rájuk hagyunk. A volt amerikai alelnök Al Gore kitünő filmje a "Kellemetlen Igazság" volt az, amely eljutatta az üzenetet:
Az ellenség a kapukon dörömböl!
Az Európai Unió sokat tesz az üvegházi gázok kibocsájtásának a csökkenésére, de a nagy szennyező, a US, úgylátszik csak a következő elnök alatt fog csatlakozni a globális klimaváltozás elleni harchoz.