BALGA JÓSLAT

Néha az a benyomásom támad, hogy címem az egész világon ismert és mindenki megpróbál eladni nekem valamit, felajánlja szolgálatait, vagy más szofisztikált módszerrel akarja lenyúlni pénzemet és bankszámláját duzzasztani. Hetente kapok leveleket, amelyeknek a közös nevezője – azon kívül, hogy át akarnak verni – tiszteletre méltó kinézésük, kitűnő papírjuk, választékos és színes nyomtatásuk és jól csiszolt nyelvezetük. (Ellentétben az u. n. Nigériai csalókkal, akiknek a leveleiben hemzsegnek a hibák, a stílusuk pedig feltűnően silány). A kért összeg általában nem jelentős, 20-30 dollár és eleinte azon tűnődtem vajon érdemes-e azoknak, akik ilyen szélhámossággal foglakoznak, tekintélyes összeget befektetni a kivitelezéshez egy rakás papírba, amelyek a legtöbbször, egy rövid pillantás után, a kukába kerülnek. A válasz: úgy látszik, elég pali madár megy lépre, ahhoz, hogy a dolog kifizetődjön.
Mint említettem, általában elég egy röpke pillantás a megállapítására, mi az igazi jellege a látszólag hivatalos levélnek, amely Hong Kongból, vagy Szingapúrból érkezett. Ezúttal azonban felkeltette a figyelmemet, hogy ellentétben a névtelen közleményekkel, amelyek a legjobb esetben köznapi keresztnévvel voltak aláírva, ennek a levélnek a tetején név és fénykép díszlett. A név Anthony Carr volt és a fénykép egy szimpatikus, öltönyös embert ábrázolt. Egy rövid keresés után az interneten, kiderült, hogy a név viselője Kanadában él és van egy kurta Wikipédia bejegyzése is, ami bizonyos hírnévre utal.
A Wikipédia idézi a férfi maga adta címét. „A világ leginkább dokumentált médiuma”, beszámol arról, hogy előre látta a new yorki ikertornyok elleni merényletet, de kritikusai szerint, más jóslatai nem valósultak meg.
Anthony Carr honlapján – címlapján a lángoló ikertornyok szimulálása jelenik meg – felsorolják a látnok által előre megjósolt eseményeket, mint azt, hogy Diana hercegnő elválik Károly hercegtől, Dodi Al-Fayeddel kerül romantikus kapcsolatba, majd szörnyet hal egy balesetben, a terrorista támadást a mumbai Taj Mahal szálloda ellen, a tszunamit Japánban, a san franciskói földrengést 1984- ben, a II. János Pál pápa elleni merényletet, a figyelmeztetést, hogy Szaddám Huszein lerohanja Kuvaitot és ennek következményeként kitör az első Öböl-háború, és így tovább.
Ezzel szemben James Randi weblapján az előrejelzések egy másik sorozata jelenik meg, amelyekről kiderült, hogy valamennyi nonszensz, üres prófécia volt.
További online keresésben, rátaláltam egy amerikai férfi panaszára, miszerint Carr, elárasztja a panasztevő 92 éves apját, a holdat és a csillagokat ígérő levelekkel, mindössze $19,95-ért. Valaki más felvetette a kérdést, ha Anthony Carr-nak valóban látnoki képességei vannak, miként lehetséges, hogy nem volt tudomása apja – akinek nevére szintén érkezett egy rózsás jövőt jósoló levél – több mint egy éve bekövetkezett haláláról? Egy további panaszostól Carr 16,95 angol fontot kért. Én úgy látszik kiváltságos vagyok, mert a tőlem kért ár csak 9,95 dollár.
Az igazat megmondva, ez már a második ilyen jellegű levél, amelyet kapok. Az elsőt, valakitől, akinek nem emlékszek a nevére, semmibe sem vettem, mert kb. egy héttel az időpont után érkezett meg, amikor részem lett volna a sok jó dologban, amelyeket a sors nekem rendelt és a jövőbelátó víziójában látott.
Tulajdonképpen ez Carr levelének a kivonata is. A férfi drámai hangon írja le, hogy az éjjel mélyében hideg verejtékben úszva riadt fel és néhány másodpercig hihetetlenül erős látomás tört rá, amely szerint július 23-án egy „kozmikus szingularitás” jön létre, amely egy tel avivi, Shacham Avri nevű személy előtt egyszeri, rendkívüli lehetőség-ablakot nyit ki. Ha a természetfeletti erőkkel felruházott férfitől (a megadott árért) kapott utasítások szerint fogok cselekedni, gazdaggá válok, hatalmat nyerek a magam és hozzátartozóim sorsának a megváltoztatására és paradicsomi boldogságban lesz részem.
Ha viszont nem küldöm el Carrnak a kért összeget, nem fogom megkapni a személyes prognózist, amelyet a látnok készít nekem öt hétre (túl a szokásos négy héten, csakis számomra), nem fogom tudni kihasználni a bőségszarut és a lehetőség-ablak bezárul előttem.
Beléptem Carr honlapjára és a kapcsolattartó oldalon, amelyen azt ígéri, hogy minden személyes üzenetre válaszol, megkérdeztem, honnan tudom, hogy ő volt-e az, aki írt nekem. A borítékon, amelyet az iratcsomaggal kaptam, egy ausztriai cím jelent meg, míg ő kanadai. Azt is megírtam, hogy kíváncsi vagyok hány az enyémhez hasonló levelet küld ki naponta? Még ha be is éri napi tíz levéllel, de minden címzett neve egy rémálomban, amelyből hideg verejtékkel borítva riad fel, derül fel előtte, a szegény fickó megérdemli őszinte szánalmamat.
Mit ér a címmel „a világ leginkább dokumentált médiuma”, ha a hordozója éjjelente legalább tízszer riad fel és az élete nem emberi?
Választ üzenetemre nem kaptam, de készen állok a meghatározott időpontra. Talán mégis sikerül kiaknázni belőle valamilyen hasznot? Talán lottót kell feladnom? Totót kitöltenem? Részvényeket vennem? A kaszinóban játszani? Megpályázni egy kulcspozíciót?
Egyet elért a levél írója – akárki is legyen: kíváncsian várom a misztikus napot!

ELŐÉRZETEK

Az angol premonition – egy jövőbeli eseménnyel kapcsolatos megérzés, nagyon gyakran figyelmeztetés – magyar fordítása előérzet, vagy előzetes figyelmeztetés. Azok szerint, akik hisznek az ilyenfajta előérzetekben, ez majdnem ugyanaz, mint a precognition, magyarul jövőérzékelés, (vagy előismeret, előzetes ismeret, prekognició) egy fogalom, mely meghatározása: olyan jövős információ birtokába jutni, amely a szokásos módon, valós adatok elemzése által, nem elérhető.

Szerény véleményem szerint az ilyenfajta előismeret már a parapszichológia területére tartozik. Tom Cruise 2002-es sci-fi filmjében, Különvélemény, a rendőrség Bűncselekmény Megelőző Osztálya természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező személyek (precogs) kinyilatkoztatásai alapján, még a gyilkosság bekövetkezte előtt letartóztatja a leendő elkövetőket, akik persze szenvedélyesen tiltakoznak, mert nem tudják még, hogy gyilkosságot fognak elkövetni. Egy másik film, egy meglehetősen izgi pszichológiai dráma, Megérzés, Sandra Bullockkal (amelynek plakátjából loptam az írásomat kísérő fényképet), teljesen képzeletbeli. Ha jól tudom, az Egyesült Államok katonasága parapszichológiai kísérletek sorozatát végezte el, de nem tudta bizonyítani, hogy a jövőérzékelésnek tudományos alapja van. Tény, senki sem jósolta előre meg a szeptember 11-es és más terrorcselekményeket.

Ellentétben a jövőérzékelés tehetségével, amely csak keveseknek adatott meg és mint fent említettem, nem bizonyítható, az előérzés, a megsejtés adottsága, veleszületett minden emberrel. Mindegyikünk tapasztal időről időre, ilyen, vagy olyan mértékben megérzéseket. Hányszor történt meg veletek, gondoltatok valakire, akit nem láttattok, vagy akiről nem hallottatok hosszú ideje és hirtelen felcsörgött benneteket? Ezeknek a előérzéseknek sincs tudományos magyarázata és nem bizonyíthatók empirikus eszközökkel.

Miért létezik mégis az a tévhit, hogy az előérzések aránylag megbízhatók? Embereken, különösen nőken, sokszor páni félelem hatalmasodik el, bizonyosak abban, hogy valami szörnyűség fog történni gyerekeikkel/unokáikkal/párúkkal. Ez egy teljesen természetes érzelem és

drágáik iránti nagy szeretettükből, a sok személyesen megélt, vagy a médiában közölt rettenetes esetekből, származik. Ezek az előérzetek a legtöbbször nem valósulnak meg és az egész esetet rövid időn belül elfelejtik, de azokban a sokkal ritkább esetekben, ha csakugyan szerencsétlenség történik, a hír a beteljesült előérzésről, szájról szájra terjed.

A Wikipédia néhány esetet említ, amelyekben az előérzés valóvá vált. Abraham Lincoln tíz nappal meggyilkolása előtt megálmodta közelgő halálát, Mark Twain megjósolta a Halley-üstökös megjelenését halála napján – hasonlóan, mint születésekor – sokaknak volt előérzete a Titanic elsüllyedéséről, de ezek a beteljesült jóslatokról szóló ritka és anekdotális esetekhez tartóznak, amelyeket azért jegyeztek fel, mert híres személyekkel/eseményekkel voltak kapcsolatban.

Engem azért kezdett foglalkoztatni a tárgy, mert elég gyakran vannak előérzéseim. Emellett, eszem ágában sincs azt állítani, hogy ezek megbízhatók, pont fordítva. Néhányszor engedtem a kísértésnek és sorsjegyet vásároltam, mert úgy éreztem, ezúttal nyerni fogok, de a szerencse sajnos továbbra is elkerült. Az egyik városon kívüli utazásom előtt az az erős érzésem támadt, hogy baj fog érni és jobb lenne, ha otthon maradnék, de elhatároztam, hogy ez csak krónikus lustaságom újabb rohama és kényszerítettem magamat útra kelni. Elképzelhetitek, kutyabajom sem lett (de talán azért, mert óvatosabban vezettem).

Az egyik legemlékezetesebb esetem, még boldogult anyám életében történt. Egyszerűen rühellte, hogy feleségem és én külföldre utazunk, ’egyedül hagyva őt‘ és mindent megtett, hogy meghiúsítsa terveinket. Egy utazásunk előtt Csehországba, azt a lehetőséget vázolta fel, hogy már nem találjuk életben, amikor visszatérünk. Nem tudom miért, de ezúttal sokkal jobban hatottak rám szavai, mint máskor és repülésünk egész ideje alatt szavai ott harsogtak a fejemben. Az eset még a mobiltelefonok kora előtt történt, privát lakásban laktunk, a nemzetközi beszélgetések ára borsos volt és eszem ágában sem jutott engedélyt kérni, a vendéglátóink telefonját használni. Másnap, amikor Prága központjába kirándultunk, ott hagytam a csoportot, megkérdeztem merre van a főposta és rohantam felhívni mamámat. Nemcsak, hogy nem volt baja, hangulata emelkedettebb volt, mint általában, kedvenc programját nézte a német TV-ben és vidáman kívánt nekünk további jó mulatást.

Az utána következő években is továbbra kézzel-lábbal tiltakozott utazásaink ellen, de még sok évet élt meg és 85 éves korában halt meg.

Előérzéseim nem múltak el, de igyekezem semmibe venni őket és a mai napig nem sínylettem meg ennek következményeit. Felhívom olvasóimat, akiknek hasonló, vagy más tapasztalatai van, számoljanak be róluk.