Tulajdonképpen tévedésből kezdtem érdeklődni a tárgy iránt. Nagy családi vacsi volt múlt pénteken – nálunk minden étkezés ’nagy‘, ha mindannyian eljövünk, nincsenek külföldi vendégeink és nem hívtunk meg rokonokat, barátokat, akkor is 14-en vagyunk – és kértem egyik unokámat, továbbítsa a sótartót. Erről jutott eszembe az angol kifejezés ’a só rossz oldalán ülni’. Az egyik hobbim (van egynéhány), a különféle kifejezések eredetét kutatni és elkezdtem magyarázni a családnak, hogy a középkorban a só luxuscikk volt Angliában, mert nehéz volt a tengervízből kitermelni és bányászni kellett. Akkori szokás szerint, a háztartások minden tagja együtt étkezett. Egy fontos személy asztala, a Nagy Teremben, akár tíz méter hosszú lehetett. A ház ura, felesége, gyerekei és a megbecsült vendégek az asztalfő közelében csoportosultak, a kevésbé kedvelt vendégek és a szolgák meg a vége felé. A sótartó valahol a közepén volt elhelyezve és a vendégek társadalmi státusát a szerint állapították meg, annak melyik oldalán ült.
Erről az jutott eszembe, hogy a háború után is nagy kellette volt a sónak. Január 18-án emlékeztünk meg a budapesti gettó felszabadulásának 65 éves évfordulójáról. Aznap jelentek meg utcánkban az első orosz katonák, a kapuk a fafalakban, amelyek lezárták a gettót, kinyíltak és mi boldogan tódultunk ki az utcákra. A tömeggel sodródtam és valahol a Kőrúton, egy nyilas pártház előtt találtam magamat. A kapuk szélesre voltak tárva és az emberek szabadon sétáltak be a házba, amely néhány órája még a legrémületesebb terror szimbóluma volt. Bementem és megdöbbentem az ott összegyűjtött temérdek kincs láttán. A kiéhezett, romos Pest kellős közepén, a spájzok teli voltak befőttekkel, az óriási jégszekrényben marhabordák, disznócsülkök, borjúcombok lógtak. A folyosókon garmadákban feküdt az összeharácsolt holmi. Kiszortírozva, hogy a nagy szajré ünnepségben részt vevő párthívek könnyen megtalálják, amire szükségük van. Én még gyerek voltam és csak néhány olcsó cuccot szedtem össze anyám számára, de egy idősebb szomszéd néhány kilós só tömböt hozott haza. Ez nagy kincs volt abban az időben. Már egy kis darab sóért is sok mindent lehetett vásárolni.
Eddig a mese. Később utánanéztem és rájöttem, a helyes angol kifejezés ’a só felett/alatt’, oldalról szó sincs benne, de már késő volt, ilyenkor olyan vagyok, mint a bulldog. Amibe beleharapok, nem eresztem el. Elkezdtem kutatni az ’oldal’ szó különböző értelmeit. Néhány másik angol kifejezésben jelenik meg az és ez okozhatta tévedésemet.
’A sínek rossz oldala’, amely szintén társadalmi státusra utal, is angol eredetű, de a magyarok is megértik, viszont ’az ágy rossz oldalán kel fel’ helyett inkább megfelelő ekvivalensét használjuk: bal lábbal kel fel. ’A törvény az oldalán van’ fordítása, neki van igaza, de magyarul is mondják: az igazság rossz oldalán áll. Egy további, nagyon szemléletes angol fogalmat ’egy gyerek a takaró rossz oldalárol’ magyarul is találóan fejezik ki: balkézről való gyerek.
De nemcsak az angolok használják előszeretettel ezt a hasznos szócskát. Itt van például az eredeti magyar ’átesett a ló tulsó oldalára’, amely persze azt jelenti, hogy valaki az egyik szélsőségből a másikba csap, aztán az olyanok, amelyek a mindennapi nyelv részei és értelmük nem szorul magyarázatra, mint például az oldalági rokon, a hegyoldal, a követel oldal, az oldalát fogja nevettében, oldalba bökés/lökés – egy cinkosszerű, barátságos mozdulat - vagy az oldalba kap/vág, amely az előzőnek teljes ellentéte.
Nem fogom itt felsorolni az ’oldal’ szó további használatait, összetéve, vagy egyedül állva, de ha fellapoztok egy jó szótárt, benneteket is megfog lepni: több mint 100 ilyen van, kezdve a pozitívtól, mint az oldalas, oldalborda, szélmentes oldal, sokoldalúság, a negatívig, mint az oldalgás, oldaltűz, oldalnyilallás, oldalszél, oldalba támad, oldalt kicsúszik..
Kívánom, hogy mindig csak az élet napos oldalán járjatok és mindenben a dolgok derűs oldalát lássátok! .
