GÖRÖNGYÖS AZ ÚT AZ ÚJ OPERÁCIÓS RENDSZER ADAPTÁLÁSÁIG

Nemrég történt: hű számítógépem elkezdett vacakolni. Egy kicsit meglepődtem, mert úgy véltem, hogy csak néhány éves, de amikor kikotorásztam papírjait, rájöttem, hat éve vettem, 2004 szeptemberében. Ilyenkor szokás felsóhajtani es félhangosan elsuttogni: Hogy fut az idő!

Most már kénytelen voltam egy újat keresni.

Az újságok tele vannak olcsó számítógépeket hirdető reklámokkal, egyszeri akciókkal és néha az a benyomásod támad, hogy egy szép összeget hajlandók neked fizetni, csak legyél olyan kedves es vidd haza gépüket. A baj az volt, nem volt halvány dunsztom sem, melyiket csábító ajánlatot fogadjam el. Szerencsémre van egy régi, jó barátom, akit vagy 15 éve ismertem meg, amikor mint számítógép technikus látogatott el először hozzánk. Azóta már más a foglalkozása, de továbbra is jól ismeri ki magát ezen a téren. Azt javasolta, találkozzunk a lakása szomszédságában levő üzletben. Az eladók udvariasak es profik voltak, de – nejem szerint – talán mi voltunk az első nem- orosz emigráns származású vevők az üzletben. A fiatal férfi, aki minket szolgált ki, időről időre barátunk segítségére szorult, amikor nem találta meg a helyes héber kifejezést.

Valahogy úgy vásárolok számítógépet, ahogy ételt rendelek az étteremben. Nem a menü legolcsóbb tételét választom, hanem azt, amire pont kedvem szottyan. Így állítottam a számomra megfelelő gépet is. Az eladó felsorolta milyen processzorok, alaplapok, memóriák, tápegységek vannak a leltárukban, elmondta tulajdonságaikat, előnyeiket es miután barátom is véleményt nyilvánított, azt választottam, amelyik a legjobban megfelelt szükségleteimnek – komoly Internet használó, általában néhány programot es ablakot nyitok ki egyidejűleg, de nem vagyok gamer és nincs szükségem elsőrendű grafikus processzorra sem. Csak a lista összeállításának a befejezése után összegezte az eladó a tételeket. Nem lepődtem meg. A számítógép, amelyet rendeltem, nem fog akciókban szerepelni, de azzal vigasztaltam magamat, hogy sokkal magasabb árú gépet is választhattam volna.

Amikor megmutattam a részletezést fiamnak, ő is megjegyezte, hogy drága gépet vásároltam („ma 40,000-50,000 forintos gépek vannak a piacon”), azért, mint tudatos fogyasztó, még az este egy árösszehasonlító weblapra navigáltam és a keresőbe egyenként betápláltam az árlista tételeit. A felfedezést, hogy az árak, amelyeket az üzlet felszámított, valamivel alacsonyabbak voltak a weblap legolcsóbb árainál, nagy elégtétellel nyugtáztam. Amellett megjegyzem, csak ritkán van közös nevező az olcsó vételárak és a cégek megbízhatósága között.

Néhány nap múlva értesítettek, számítógépem kész van. A cég nem rendelkezik technikussal, aki a vevő lakásában beszerelné a gépet, de reméltem, hogy magam is boldogulok. Egy rövid bemutatás után az üzletben, izgatottan hoztam haza új szerzeményemet. Imádom a technikai újításokat és minden új szerkentyű kellemes bizsergést okoz. Először törölnöm kellett régi gépemből mindent, ami személyes, fényképeket, leveleket, okiratokat és olyan szoftvert is, amely nem átruházható. Kihúztam az összes kábelt és remegő kezekkel bekapcsoltam az új gépet. Azt hittem, elég sikeres voltam, de amikor benyomtam az aktiváló gombot, drága készülékem fittyet hányt nekem. Még egyszer felülvizsgáltam az összes kapcsolatokat és újra próbálkoztam. Nulla! Már arra gondoltam, jaj, fel kell megint öltöznöm és visszavinnem a gépet, amikor az áramkör konnektor felett egy be-ki kapcsolót fedeztem fel. Csakugyan egy fontos biztonsági eszköz, de ki a frász tudhatja, hogy van ilyen?

Az első gátat áthágtam, de az akadályverseny csak elkezdődött. Az új gép operációs rendszere a Windows 7, állítólag egy megbízható rendszer, jobb a Vistánál, amely totális kudarc volt. Ez valószínűleg így is van, de először ki kell tanulnom titkait. A régi Windows XP-ben úgy úsztam, mint a hal a vízben, de az új rendszerben mindent keresnem kellett. Bizonyos ikonok eltűntek, másokat elhelyeztek és egynéhány új is jelent meg. Még a különféle funkciók nevei is megváltoztak. Így például a Vezérlőpultban hiányzik a ’Program Eltávolítás, vagy Módosítás’ parancs. Végül rájöttem, hogy a ’Programok és Jellegzetességek‘ cím alá rejtették el. (A tanulási görbém elég meredek volt és nem hiszem, korlátoltságom miatt, de e pillanatban végre a képernyő előtt ülök és írok, ahelyett, hogy engedetlen szoftverrel foglalkoznék).

Az út azért elég hepehupás volt. Néhány napja például, nejem azzal telefonált az irodába, hogy elment a bankba és amikor hazajött, a gép ki volt kapcsolva. Beindította, elugrott valamit vásárolni, de amikor hazaért, megint sötét képernyő fogadta. Egy kicsit ideges voltam az úton hazafelé, mert közben azon törtem a fejemet, mi okozhatta a jelenséget. Szoftver, amelyet installáltam, laza kapcsolat, vagy isten őrizz, meghibásodás? A végén aztán leesett a tantusz. A vezérlőpulton, a Power Options (energiagazdálkodási lehetőségek) alatt, az volt bejelölve, hogy a képernyő 5 perc múltán fog kikapcsolni és a gép 20 perc után Sleep Mode-ba (alvó üzemmód) megy. Mindkét ablakocskába beírtam ’Soha’ és a jelenség elmúlt. Nem itt a helye az energiaspórolásnak.

Egy sokkal komolyabb dolog történt másnap délután. Amint megpróbáltam kinyitni valamilyen prezentációt, YouTube-ot, vagy akár belépni egy weblapba, a következő jelent meg a képernyőn: „Ez az intézkedés meg lett szüntetve az érvényben lévő korlátozások miatt ezen a számítógépen.” Ezúttal már nem sikerült egyedül rájönnöm a megoldásra. A mindent-tudó keresőgép segítségét vettem igénybe és miután betápláltam szó szerint az egész mondatot, felfedeztem, hogy mások is ebbe a problémába ütköztek. Néhány megoldást próbáltam ki sikertelenül, amíg rátaláltam arra, amely megfelelt az én esetemnek.

Néhány órával azelőtt, egy program installálása közben, az utasítások garmadának a végén, az ablakocska alján, kérdés jelent meg, vajon akarom-e, együtt a programmal, Google Böngészőjét is telepíteni. Nem vettem észre a kérdést, nem töröltem az X-et mellette és a böngésző installálva lett gépemben. Persze mindjárt amint észrevettem a huncutságot, töröltem gépemről a ’Program Eltávolítás’ parancs segítségével, de már késő volt. Az idegen böngésző megváltoztatott néhány rejtett beállítást és a Microsoft böngésző használata meg lett zavarva. A weblapon közölt részletes utasítások alapján, beléptem a Registry-be (rendszerleíró-adatbázis) – kizárólag gyakorlott felhasználók számára javasolt művelet – és a Chrome böngészőnek, amely elrabolta előző meghatározásaimat, töröltem minden jelét.

Végezetül, azt mondhatom, meg vagyok elégedve új játékommal. A számítógép rendkívül csendes, egyáltalán észre sem lehet venni, hogy működik. Többé-kevésbé megszoktam már a Windows 7-t is, bár csak kevés szempontból előnyösebb a jó öreg XP-nél, de figyelmeztetem mindazokat, akik azt fontolgatják, hogy az új operációs rendszert telepítik gépükre:

Néhány periferális berendezés nem egyeztethető össze az új rendszerrel és a gyártók, akik a beépített avulás hívei, nem fejlesztenek meghajtókat számukra. Az érdekük: új terméküket vásárold meg és ne használd továbbra is néhány éves készülékedet. Ki kellett dobnom HP szkenneremet, Logitech web kamerámat. A nyomtatóm, szintén HP gyártmány, ugyan működik, de ma már érdemesebb többfunkciós készüléket venni, szkenner, nyomató, másoló, fax egyben, úgyhogy a nyomtató rúdja is kifelé áll.