A múlt héten egy érdekes esetről olvastam a lapomban. A vámőröknek gyanússá vált egy orosz nő, aki időről időre Izraelbe érkezett és minden alkalommal két-három óra múltán visszarepült országába. A vámosok biztosra vették, hogy a nő drogfutár. Amikor nemrég újra a Ben Gurion reptéren landolt, nyomaiba eredtek és tanúi voltak amint a parkolóban két műanyag zacskót vett át egy izraeli nőtől. Persze mindjárt letartóztatták és megvizsgálták a zacskócskák tartalmát. Elképzelhetitek meglepetésüket, amikor kiderült, hogy mindössze 10 kiló kardamomos feketekávét tartalmaztak és nem drogot. A törzsutas egy orosz oligarch küldötte volt, akinek néha kedve szottyan valamilyen izraeli élelmiszercikkre, ezúttal kávéra, máskor kockakenyérre, vagy pedig egy divatos ruhára és mivel dúskál a pénzben, elküldi ezt a nőt, vagy mást, hogy hozza el számára azt a bizonyos cikket. Mi számára néhány ezer kilométer?
Furcsa, miként szokik rá az ember egy bizonyos élelmiszercikkre és azt jobban kedveli, mint más hasonló cikket. Vagy 20 éve, egy szomszédnőm, nem volt hajlandó más kávét inni, mint a Taster’s Choice- t. Azokban az időkben nem árulták még ezt a kávé fajtát minden szupermarketben és szülei rendszeresen küldtek neki utánpótlást Amerikából, de ha véletlenül kifogyott a készlet konyhájában, inkább egyáltalán nem fogyasztott kávét, amíg nem érkezett meg egy további neszkávé küldemény. Ezzel szemben, barátomnak, aki Magyarországon él, semmi sem okoz nagyobb örömöt, mint egy-két doboz izraeli kávé.
Egyszer, amikor Olaszországba utaztunk, római barátaink, akik azelőtt Izraelben éltek és két kisgyerekük van, kérték, hogy sürgősen hozzunk nekik izraeli aszpirint. Nem hiszem, hogy az izraeli gyártmány jobb lenne annál, ami Európában kapható, de a szülők ezt a fajtát ismerték csak és nem voltak hajlandók gyerekeik egészségét kockáztatni.
Feleségemnek két öccse él Hollandiában. A fiatalabbnak általában alkoholmentes maláta sört hozunk hatos csomagolásban, míg a másiknak inkább néhány doboz izraeli csicseriborsó salátával járunk kedvében. Nem végeztem kutatást a tárgyról, de azt hiszem a csicseriborsó saláta, azaz humusz, az izraeliek - akár bennszülöttek, akár bevándorlók - vagy volt izraeliek, legkedveltebb élelmiszere. Sok éve találkoztam Pesten egy íróval, aki ifjúságában néhány évet töltött Izraelben. Az itteni élet nem volt kedvére és visszatért Magyarországra, de amikor, cserébe könyve példányáért, egy véletlenül magammal hozott kis doboz humuszt adtam neki, könnybe lábadt a szeme.
Nagyon szeretek külföldre utazni és nem vagyok maradi étkezési szokásaimban. Majdnem mindent, amit mások fogyasztanak, hajlandó vagyok megkóstolni, csak ne legyen undorító kinézése. Ezért, külföldön nemcsak barátokkal találkozok, múzeumokat, kiállításokat látogatok meg, színházba, koncertekre járok, szép tájakat, érdekes épületeket próbálok megörökíteni fényképezőgépemmel, hanem új ízeket is keresek, szeretek új éttermeket, ételeket felfedezni. Mindennek dacára, az egyik legnagyobb örömöm útban hazafelé, egy-két-három hét után külföldön, újra humuszt pitával mártogatni az El Al gépén.
Természetesen, nem vagyunk az egyedüliek, akik csak az otthoni ízeket kedvelik. Az átlagos kelet-európai akut elvonási tüneteket érezne, ha megvonnák tőle a mákos guba, vagy bejgli rendszeres fogyasztását. Nagyon meglepő volt számomra, amikor Hollandiában egy cukrászdában sem tudtam találni mákos süti féléket és a fűszeres sem árult darált mákot. Egy osztrák például aki ebben az országban lakik és Germknödel-re (mákkal töltött és olvasztott vajjal leöntött gőzgombóc, becenevén mákos cici) fáj a foga, hazájából kell, hogy behozza ezt a fontos alapcikket, ami bizonyos rizikóval is jár, mert a vámos a határon azzal gyanúsíthatja, hogy drogokat csempész be. (Egy francia egyszer azt mondta kedvencemre, a mákos nudlira: „hogy lehet egy ilyen barbár ételt enni? Az e fajta pépet nálunk plakátragasztásra használnák”).
Egy aránylag új szupermarket hálózat nálunk, annak köszönheti sikerét, hogy rengeteg olyan árucikkeket kezdett tartani, amelyekre a több mint millió orosz emigráns volt hazájában rászokott és addig hiányolt. Magyarországról származó háziasszonyok új hazájukban sokszor nem tudják megszerezni az alapcikkeket kedvenc ételeik elkészítésére és még ha ezek léteznek is a helyi piacon, sokszor más az ízük. Az izraeli zöldségek ízének és tetszetős kinézésének világhíre van és a külföldi piacokon szép árakat érnek el, de a belőlük készített töltött paprikának, lecsónak, vagy salátának, a megszokottól eltérő íze van.
Sok éve baráti látogatást tettünk barátainknál a Dél Afrikai Lesotóban (a férj a Világbank kiküldetésében volt ott) és amikor megkérdeztük, mit hozzunk, csak egyet kértek: négy nagydoboz csoki krémet, két gyerekük ezt szereti kenyerére kenni. A vámtiszt a határon magas vámot rótt ránk, mivel megkárosítjuk országát, mert nem náluk szerezzük be ezt a krémet, Hiába tiltakoztunk, hogy Lesotóban azt sem tudják mi fán terem a csoki krém, a vámot bizony ki kellett fizetni.
